Régóta írok a kis könyvecskémbe egy történetet, és most leültem végre a gép elé, csokival, fülhallgatóval amiből Yonderboi szól, és másfél liter citromos vízzel, hogy digitalizáljam a történetet. Mivel cím ötlet még nincs, ezért "Badly broken butterflies" lesz a címe. Nem tudom hány olvasó van, főként hogy hány magyar, de a lényeg, írjátok meg ha tetszik, és ha nem azt is! :D

2 hónappal később…
Alex és Allie másnap szakítottak. A lány sírva kérte Alexet hogy ne legyen ilyen, és egyszer megtörténhet az ilyen, de Alex rosszul volt már a gondolattól is amit látott aznap. Alex megcsókolta és hátat fordított neki. Azóta nem is hallott felőle..

Csütörtök. Egy nyugalmas csütörtök. Alex ma 10-kor felkelt, és elment bringázni. Shepard Pub-jánál megállt, és bement a pubba. 
-Ah Alex, barátom, szervusz. –köszönt neki Shepard. Alacsony, 30 éves férfi volt, fekete hajjal, és kék szemmel. – Adhatok neked valamit?
-Persze, köszönöm. 
Shepard pár perccel később egy Whiskey-vel és sörrel jelent meg. Alex megköszönte és iszogatni kezdett. Előhúzott a zsebéből egy doboz cigit, és meggyújtott egy szálat. Pár asztallal odébb egy csoport ült. 3 fiú, és két lány. Az egyik lány mereven Alexet nézte, miként uralja a világot. Vállig érő barna haja volt, zöldes szeme, lágy vörös ajka. Belekortyolt a barátnője sőrébe, és tovább bámulta Alexet. Alex mikor észre vette, ő is bámulni kezdte a lányt, aki folyton elkapta a tekintetét, és elpirult. Mikor újra Alexre nézett, Alex felvonta a szemöldökét, és intett neki hogy jöjjön oda. A lány nem akart a társaság miatt. Alex lenézett a kevéske Whiskeyre, felemelte, és lehúzta gyorsan. A sőrt kézbe fogta, és elindult a kijárat felé. Út közben, egy félbe hajtott 5 dollárost rakott le a pultra. Shepard hálásan nézett rá. Alex gyorsan megfordult, és oda ment a társasághoz. Kezét nyújtotta a lánynak, és kivezette az asztal mogul.
-Haza kísérsz? –kérdezte mikor már messze voltak. A lány szeme felcsillant és szerelmes szemekkel nézett Alexre. 
Már az ajtó aljban smárolni kezdtek, és egymásnak estek. Alex gyorsan megszakította. 
-Szűz vagy még? 
-Nem. –válaszolta a lány. Alex tudta jól hogy hazudik a lány, és nem akarta hogy egy szűz lánynak így kezdődjön a szexuális élete. De folytatta, mivel arra gondolt, Ő mondta hogy már nem szűz. Innentől nem Alex felelőssége. Alex a szobájában, ledöntötte az ágyára a lányt, és lassan hámozta le a ruhákat…

Délután 1 óra. Meztelenül feküdtek az ágyban a második szex után. Alex nyújtózkodott egyet, majd felkelt a pihenő lány mellöl felöltözött, és otthagyta. Ki akart menni a parkba cigizni, mivel megint eszébe jutott Allie. Ahogy Alliék házához közeledett, élénk füst szag csapta meg az orrát. Biztos grilleznek, gondolta Alex, de ahogy a házhoz ért, látta hogy az egyik szobát lángok nyaldossák. Alex az ajtóhoz rohant, kopogott orditott, majd teljes erejével az ajtónak csapódva betörte azt. A konyhába rohant, és a legközelebbi konyharuhát a csap alá tartotta, majd mikor tiszta víz lett, magára csavarta, és felrohant. Minden sötét volt mintha a legsötétebb éjszaka szállt volna a házra. A falakból lángnyelvek törtek ki, deszkák omlottak ki a falból. Allie szobája zárva volt, és Alex akárhogy próbálta kézzel, nem bírta kinyitni. Elkezdett a szekrényekben kotorászni, míg nem egy vastagabb fém pálcát talált. Az ajtó mellé állt, és meglendítette azt neki az ajtónak. A fa ajtó reccsent egyet, de nem nyílt ki. Alex újra meg lendítette, de eredmény nélkül. A fa gerendák lassan a láng martalékává lettek. Fényképek, érmék, emlékek tűntek el a lángok alatt. A levegő egyre csak fogyott, Alex arcát izzadságcseppek marták, tüdeje egyre összeszorult a kevés oxigéntől, fejét úgy érezte mintha mindjárt felrobbanna, kezéről a bőrt a forró fém lassan horzsolta és égette. A ruháját néhol meg meg kapta a közeli láng, nagy lyukat és erőtlen parazsat hagyva maga után. A fiú csak a szívdobogását hallotta. Egyszer csak az ajtó hirtelen megadta magát, és kinyílt, Alex pedig befutott. Allie az ágyon feküdt, nevetve, meztelenül, mintha egy kislány lenne aki tudja hogy rosszat csinált de élvezi. Alex ráterítette a nagy vizes konyharuhát, és felkapta a lányt. Nem bírta el teljesen így váll vetve sétáltak ki az égő romok körül. Ahogy kiértek, levegőért kapkodtak. Allie lefeküdt a fűbe, és az eget nézte simogatva meztelen testét. Alex nem engedte hogy meztelenül legyen és a rongy alatt tartotta a lány testét. Egy tűzoltó ment Allieért, és gratulált Alexnek. Alex csak ennyit mondott. 
- Vigyázzon rá! – majd ezzel otthagyta az egész kócerájt. Otthon észre vette hogy mindenhol sebes, és az egész ruhája tönkrement. Soha nem érzett még ekkora testi fájdalmat…

 Alex otthon, a kanapén feküdt, valami teljesen értelmetlen sorozatot nézve. 1 hete derült ki hogy Allie szülei elválnak. Allie először sírt, aztán nevetett, káromkodott, cigizett, de végül is mostanra teljes mértékbe helyre jött. Sőt. Ma elment bulizni 2 barátnőjével. Alex viszont haza ment, és otthon TV-zet. Ehhez volt kedve. Néha rágyújtott nézte miként fodrozódik az éjszakába szült szürke füst. Éjfél lett. A legtöbben ilyenkor alszanak, de Alex anyukája most ért haza. Tépett frizura, lenge fehér póló, kék melltartó, fekete csőnadrág, kék tanga. Ő is bulizni volt, csak hogy ő, inkább haza hozta az épp kiszemelt zsákmányt. 40 év körüli férfi lépett be utána. Borostás, pár ősz hajszál, de jól tartotta magát. 
- Szia Alex. –köszönt az anyukája Alexnek, és a mögötte jövő férfi zavarodottan intett. A fiú se többet, ő is csak visszaintett. Janet, Alex anyukája, karon ragadta a férfit, és felkísérte a szobájába ahol, neki esett, mint egy kiéhezett ragadozó az ártalmatlan, félelemtől remegő áldozatnak. Alex arcán undor jelent meg, miként végig gondolta hogy mit csinál az édesanyja. 
            Fél óra múlva Janet egy fürdőköpenyben jött le. Rágyújtott és leült Alex mellé. 
-Van valami jó a tv-be? –kérdezte Janet. 
-Semmi. Elég elszomorító. Máris végeztettek? 
-Nem volt hosszú életű kapcsolat. – nevetett fel a nő. –És mivan veled? Hogy  hogy itthon kuksolsz? 
-Allie bulizni ment. – válaszolt a fiú lesütve a szemeit. 
-Oh, így már értem. 
Hirtelen Alex telefonja megremegett, és felvillant a kijelző.
„gyere ha látni akrsz vmit amit nem akarsz látni.” Allie egyik barátnője írta. A fiú nem értette mire gondolt, de robogóra ült, és elment a helyre ahova mondták hogy mennek bulizni. Bent füst, és hatalmas embertömeg állta útját. Mély levegőt vett, majd elindult befelé, megfeszítve izmait elindult befelé. Részeg tinik feküdtek, táncoltak, smároltak minden felé. Alex a WC felé ment, hátha ott talál valakit. Nicole állt hirtelen elé. Allie legjobb barátnője. Magas, hosszú barna hajú, kedves arcú lány volt, akinek szinte minden pillanatban volt pasija. 
-Alex, menj haza. – ordította a lány
-Miért? 
-Mondom menj haza. Nem akatsz te most itt lenni. Alex. Kérlek. 
-Mi történt? 
-Semmi Allie részeg, és nem tudja mit csinál, menj haza, majd haza kísérem.  
De Alex félre lökte Nicolte-t, és utat tört magának. Benyitott a férfi WCbe de csak pár drogos hevert ott. Az egyik fülke ajtaja nyitva volt, de volt bent valaki. Alex lassan, csendben oda sétált. Egy fiú volt  ott letolt nadrággal, és egy lány, neki préselve a falnak. Allie volt az a lány. A szoknya feltűrve a hasáig, kivágott pólóból szinte kilógott a melle,  a melltartó pánt lecsúszott, és nem volt rajta alsónemű. Kinyitotta a szemét, és meglátott. Szeme kikerekedett, és bele harapott a srác vállába egy cseppet. A fiú hátra nézett, és felmérte Alexet. 
- Te mi a faszt akarsz? –kérdezte. De Alex nem hallott semmit. A világ elkezdett forogni vele, a földi hangok már messzi süvítések voltak neki. Megfordult, és haza akart menni. Alíg állt a lábán, a falat támasznak használva menekült ebből a rémálomból. Ahogy kiért, letérdelt a földre, és könnyezni kezdett. A színek elmosódtak, a fények ragyogtak. Egy kéz  érintette meg a vállát, és emelte fel a fejét. Alex messze járt, és távoli suttogásnak hallotta mit mondott neki az ismeretlen. „Mondtam hogy ne menj Alex.”. A fiú összerogyott, és elfeküdt a hideg úton. A körülötte lévők körbe röhögték, de az ismeretlen felállította és haza vonszolta. 
Nicole volt az ismeretlen. 

 This is only a plan. I hadn't had any idea, I just grab a pen on the tram and write down what is on my mind. sorry about it. 

 Tudod, az hogy ha szeretsz, vagy csak kedvelsz valakit, az olyan mint a magasugrás. Futsz, ugrasz, repülsz, leérkezel.  Ahogy futsz, erőt és sebességet gyűjtesz, pont úgy mint amikor egy kapcsolatot keresel, vagy épp felgyógyulsz egy régi emlékből. A fejedben a szíved hangos kalapálása visszhangzik, a szemed csak a célon tartod, agyad ráállítod. Ahogy a célhoz érsz, elrugaszkodsz, és az összes izmod összeszorítod hogy még jobb légy, megdöntsd az eddigi kétejeket, és túltégy mindenkin. Pont, mintha közel kerülnél hozzá és készen állnál szeretni őt, jobban mint ahogy bárki addigi élete során . Elugrasz, és aztán csak repülsz. Az hogy átrepülsz e az akadályon az egyetlen dolog amire gondolsz, és ha igen, mi lesz utána? Dobogó, aranyérem, híresség? Majd földet érsz a puha szivacson, az összeszorított szemed lassan kinyitod, és hátra nézel. Sikerült az amire, egész eddig készültél? Napok, hetek, hónapokat szántál rá, és sikerül? 

 -A tegnap esti zavargásokban 4 ember vesztette életét, ebből egy az épp szolgálatát teljesítő rendőr. Több mint 100 embert letartoztattak és eljárás indul ellenük...

Alex a reggeli híradót bemondó 30 év körüli nő hangjára ébrett. Megdörzsölte a szemét, és az órára nézett. A kis digitális óra 9:30-at mutatott. Alex hamar észbe kapott hogy fél óra múlva találkozója lenne Allie apjával, egy viszonylag közeli kávézóban. Alex szinte ledobta magáról a mélyen szuszogó lányt, és felrohant a szobába felöltözni. Végül is most már ottlakott Allienél, legalábbis 1-1.5 hétre elegendő ruhája volt ott. Felöltözött, lesétált, és kinyitotta a bejárati ajtót. Ahogy kinyitotta, éles napfény csapta meg a szemét, és jó pár másodpercen át vakká tette. Az utca romokban nézett ki. A tegnapi események ide is elsodorták a pusztítást. Az utcán minden méteren különféle szemetek, kövek, és patronok voltak. Alex futni kezdett. Hosszú léptekkel, egyenletes légzéssel tudta le az utcákat maga mögött. A haja mikor épp nem a szélben lebegett, akkor a homlokához tapadt. Alex nem akart izzadság szagúan Allie apja elé állítani, de sem elkésni nem akart, sem elhízni, mivel már ezer éve nem futott. 15-20 perc múlva Alex már benyitott a kávézóba. Friss sütemények illata, a reggeli frissen főtt kávék illata, és a hűs levegő csapta meg Alex arcát. Poharak csörögtek ahogy a kiszolgálóknak a tálcáján egymásnak verődtek, melyeket az  emberek halk, lágy, kivehetetlen beszélgetés moraja nyomott el. Egy kéz intett egy távoli asztalnál. Mr. Nash ült ott, és várt Alexre, egy hosszú kávé társaságában. 

-Jó reggelt Mr. Nash -köszönt Alex ahogy oda ért. A férfi intett a srácnak hogy üljön le nyugodtan majd visszaköszönt neki. 

-Szóval Mr. Nash, hogy hogy itt van? És hol van Mrs. Nash?

- Figyelj, elmondom, de meg kell ígérned hogy nem fogod Allienek elmondani! -mondta teljesen komolyan Mr Nash.

-Rendben. -bólintott Alex.

- Én és Christin, úgy döntöttünk nem érdemes tovább egymással élnünk, szóval elválunk. Én visszajöttem Twin Fallsba a tüntetésért, de megyek majd tovább üzleti körútra. 

-De Mr. Nash, mi lesz Allievel? Valakinek fel kell nevelnie. 

-Nyugalom Alex. A legjobb embert bíztuk meg azzal hogy vigyázzon rá.

- És ki az? -vágott közbe a fiú

- Te...

Fél óra múlva Alex egy parkban ült. Már második cigijét szívta el egyedül, a régi, kopott festékű, korhadt, fa padon. A nap magasan járt, és az ég beborult. A levegő lehűlt, és az utcákról eltűntek az emberek. Alexet egy olyan érzés fogta el, hogy az egész parkban egyedül van. Felette miként a szél belekapott a levelekbe, minden fa kísértetéjes susogást adott ki. Mintha beszélgetnének a fák. Egymás között. Tavasz volt, a föld már megtisztult az ősszel lehullott tömérdek levélrakástól, és a ráeső koszos és nedves hótol is. A természet megújulni készült. De Alex nem tudott erre gondolni. Alexet a hideg rázta, szeme vörös volt, fogai vacogtak, orra kipirult. Fázott. De ez csak az egyik ok volt mindenre. Alexet sokkal inkább fogalkoztatta hogy, hogy a francba ne mondhatná el Allienak hogy szülei válnak. Ezt a legszarabb hallani minden tinédzsernek. Alex tisztában volt vele. Ahogy azzal is hogy elkell mondania. Alex bele szívott a cigibe utoljára, és eldobta. Utána nézte hogy füstölög még egy kicsit a csikk, és azt ahogy kialszik erőtlenül az apró parázs. tűzmanók...

Az ablakból semmi különös nem látszott. Egy lány sírt keservesen a barátja vállán. Néha ahogy hangosan felordított, halk foszlány volt halható az ablak túloldalán, de az is hamar a szél sodrásában, semmivé lett. Gyönyörű lány, ma megtört. Több hónapja tartotta magában bajait. Bújtatta miként hiányzanak neki a szülei, a civilizáció, az iskola, és hogy mennyire imádja és utálja Alex-szet. A fiú mellkasára hajtotta a fejét és ahogy bele törölte a könnyeit, úgy folytatta. Allie lassan ledőlt az ágyra, és lehunyta a szemét. Megnyugodott, de még sírt, miközben a barátja a haját és a hátát simogatta. Majd elaludt. 

Még Mr. Nash is elmorzsolt egy könnyet ahogy felnézett a távcsövéből a szomszéd háztetőn...

Uploaded with ImageShack.us

 4 hónappal a tüntetés után...

Fejem mélyen a párnába nyomva feküdtem. Késő délután lehetett. Fájt a fejem, és az egész testem, vagy 3szor nehezebbnek tünt mint általában.  Lehunytam a szemem, és csak hallgattam a világ hangjait, a nehézkes, vaskos, párás lélegzésem, a vastag és puha takaró alatt. Kint madarak csiripeltek, hangosan, hírdetve a tavasz eljövetelét. Az utcán emberek hangja visszahangzott fel az emeletre, be a nyitott ablakon. Az utca végét keresztező forgalmas úton robogó kocsik sebes hangja. A távoli, semleges város zaj, néhol szirénával, harangozással, és semleges mély zugással. Egy vonat dudált. Madarak repültek el, hangos szárnycsapkodással. Hirtelen felkaptam a fejem és ilyedten körbe néztem. Felénk nem is járnak vonatok, még a közelünkben sem. Körbe néztem, és ráeszméltem hogy nem otthon vagyok. Egy teljesen más valaki szobája volt. Üres, mégis kacattal teli, élettelen, mégis sugárzó. Semmi közöm nem volt a szobához. Megvakartam a fejem, és mostmár normálisan feküdtem az ágyon. Kinéztem az ablakon. Akárhol is vagyok, most nem volt olyan kedvem hogy egy cseppet is gondolkodjak rajta. Allieval körülbelül másfél-két hete szakítottunk, és ma, ebben a pillanatban fogott el az az érzés hogy „úristen, az egésznek vége, nincs többé, és hogy mennyi kibaszott bajom van”. Kétségbe esve kapkodtam a mobilom után, és kerestem hogy fent van e valaki akivel beszélgetni tudnék. A telefon lassú volt, kétségbe voltam esve, szinte már a hajamat téptem. Nem volt fent senki. Senki. senki...

Borús szemekkel döltem vissza az ágyra, és néztem a plafont. Majd aztán oldalamra fordultam, és megejtettem az első könnyem egy idióta lányért. Egy idióta lányért, aki már másodjára volt a legfontosabb számomra. Valaki benyitott a szobába, bebújt mellém, és hozzám dörgölödzött. Átkarolt hátulról, és megcsókolta a nyakam. Már tudtam hol vagyok, de nem viditott fel egy cseppet sem mikor arra gondoltam hogy a környék legjobb csaja feküdt mellettem, csak Alliera tudtam gondolni. Nincs cigim, nincs tartásom, nincs semmim, és nincs senkim. Alex Middleton vagyok. A senki. 

A városban 17 civil szervezet kérvényezett tüntetési engedélyt, ebből csupán 5 kapta meg az engedélyt, és szabályozva lett, hogy egy eseményen nem tartozkodhatt több mint 2000 ember. A rendőr kapitány a következőt nyilatkozta. 
-Fontos este ez számunkra, és nem kívánunk tüntetéssel foglalkozni, a csökkentett szüneti létszámunk során, és ezért lehet csupán 5 darab megtartva és az is korlátozva. A város 5 különböző pontján, teljesen eltérő útvonallal lesznek ezek megtartva hogy ne ütközhessenek. A rendőri jelenlét, a legkisebb rendbontást is felosztja. Kérem a családokat, időseket, és a egészség és mentális betegséggel levő emberek maradjanak a lakásukban míg a rendőrség további tájékoztatást nem ad. Köszönjük törelmüket.
Allie és Alex szinte egyszerre szisszent fel. A város történetében ez a mai egy nagy este lesz. Amint lemegy a nap, emberek tömegei fognak rombolni és küzdeni az igazukért a Kormány ellen.
- Szóval a rendőrség most szólidan kijárási tilalmat rendelt el? – kérdezte Allie. A lány összehúzva magát, a körmét harapdálva nézte a TV-t. A nap lassan kuszott lefelé az égbolton. Délután hat óra volt. 
-Körülbelül. – Válaszolt Alex. A két tinédzser egymásnak dölve ült a nappaliban a kanapén félmeztelenül. Alex telefonja hirtelen megcsörrent. 
Alex anyukája volt, megkérte Alexet hogy vegyen fel egy csomagot nem messze Allieéktől. A fiú félre forditotta a fejét, megcsókolta a mellette szúszogó lányt, és elmondta neki hogy elkell mennie, és fél óra múlva már itt is van. A lány aggódva nézte ahogy felment a lépcsőn felöltőzni a szerelme, majd kiment az órákon belül forrongó utcákra. Egy könnycsepp gurult le az arcán. Féltette Alexet.

A nap még eléggé fent van az égen. Bár már narancssárga, kb. 1 óra mire teljesen sötétek lesznek az utcák. Erre jutottam miközben a napba bámultam és gondolkodtam. Gyorsan felpattantam a biciklimre, és elindultam. Tényleg nem volt messze, de pont elég akadály volt út közben. Végig jobbkezes utca, forgalmas útak, csövesekkel teli erdő, és megint csak forgalmas útak. Az útvonal kellőkép ismerős volt, régen sokat jártam arra. Rögtön gyorsan kezdtem tekerni hogy kiérjek minél elöbb a ház körzetéből. Igazából a környék már nem volt nyugott egy cseppet sem. Foci meccs volt a közelben, így egy csomóan ott tomboltak. Szél süvített a fülem mellett. Nem szoktam pólóban kimenni bicajozni így ez csak még különlegesebbé tette. 20 perc. Mire odaértem a nap már fél úton járt. Egy fekete szemüveges srác adott át egy hátizsákot és megfogadtatta velem hogy nem nézek bele míg haza nem érek. Megfogadtam, és ő meg beszállt a fekete BMWjébe. Vagy nagyon komoly volt a srác vagy csak enyhén para. Minden esetre amilyen gyorsan csak tudtam vissza siettem. Az erdőben már csupán néhány nővényen csillant meg a narancssárga fény, és ezeken a területeken kivül az erdő sötét volt. Alakokat láttam az keresztező ösvényeken, megbámultak, én meg gyorsabban tekertem. Az erdő végén amilyen gyorsan csak tudtam átvágtam a villamos síneket, a frászt hozva az épp közeledő villamosvezetőre. A hosszú jobbkezes út következett. Gyorsan tudtam végig száguldani az kereszt utcákon, mivel az utcák autótól nagyrészt kiüresedtek. De nem emberből. 
Gyűltek az emberek, utca sarkon figyeltek
minden apró porszemet
 Gyűltek az emberek, a család sórakozott a kapunál
sorban, kisgyerekkel anya karján
Gyűltek az emberek, kopaszok figyeltek
miként suhantam el mellettük 
Gyűltek az emberek, lepacsiztak egymással
miközben tervet forraltak
Gyűltek az emberek, utcán át ordibáltak
pletykálták az esti programot
Gyűltek az emberek, mosolyogtak
készen álltak.
Már csak körülbelül 400 méter választott el attól hogy haza érjek, mikor egy utcába keveredtem kissebb embertömeggel. Négy, öt mellett átmentem és már túl is voltam rajtuk majdnem,  csupán két ember halladt elöttem. 
Hirtelen minden fehér lett, és vakító, sípolt a fülem, és a vakító fehérségből egy ököl rajzolódott ki, ahogy sebesen jött felém.
Az utolsó dolgok amikre emlékszem hogy a fejem a betonra rogy erőtlenül, és a vérem íze a számban...

 Allie egyik gurulós székében ültem, félmeztelenül. Csak forogtam körbe körbe vele, miközben gondolkodtam. A fények sebbesen száguldtak el előttem, miközbe én meg nagyokat mosolyogtam az egészen. Úgy viselkedtem mint egy 8 éves. Majd aztán megállitottam a széket. Rákönyököltem a zsúfolt, rumlis asztalra. A világ forgott még a fejemben de már kezdett normalizálodni a helyzet. Délután 6-7 óra körül volt. Már több mint 12 órája volt hogy lefeküdtem Allieval, így lazán, első találkozáskor. Ha van olyan hogy első szerelem másodjára, akkor velem pont ez van. Utálok szeretni valakit, mert a végén úgy is csak törött szívek, és fájó emlékek maradnak. De Allie. Őt imádtam. Imádom. A legtökéletesebb csaj mellém. Bolond, de tud nagyon komoly is lenni, megért, elfogad, szeret. És én is őt. Szép, okos, és gyermeteg. Most épp zuhanyzik. Délelött elmentünk biciklizni, délután meg dördeszka, és futó versenyt rendeztünk. Én már lezuhanyoztam, hisz rendesen megizzasztott a csaj. Felálltam a székből, és a gatyámat kezdtem keresni. Az egyik hatalmas szekrény, és fal közti résbe sikerült megtalálnom, így miközbe bányáztam elő, a legérdekesebb pózokat vágtam életemben. Ha egyszer látnék, fél térden egy résben turkálva, egy hosszú szárú boxerben egy srácot, hát kiröhögném, erre pont ezt csinálom. Jellemző. Felkaptam az asztalra trehányan lerakott cigisdobozt és öngyújtott és zsebre vágtam, miközben az ablakhoz sétáltam. Kimásztam rajta, mivel 1 perc alatt így le lehet jutni Alliék teraszára a tetőn, és a ereszen egyensúlyozva. A vége a legrosszabb mikor le kell ugrani a tetőről rá a teraszra, és az olyan kicsit több mint 1.5 méter.  Mezítláb meg még rosszabb. Leültem az egyik műanyag székre és rágyújtottam. Allie szülei még mindig nem voltak otthon, és még csak nem is érdeklödtek felőle hogy él e még. A nap pont előttem volt, és teljes erejével világított a kék szemembe. Narancssárga volt már, mindjárt eljön az éjj birodalma. Amikor elszívtam, lehamúztam a kerítésen, és egy laza mozdulattal áthajitottam a szomszéd szépen gondozott kertjébe. Szép lassan visszamáztam, ügyelve nehogy leesek. 5-8 méteres esés nem túl jó az egészségnek. Ahogy visszamásztam és körbe néztem leesett az állam. Az egész szoba narancssárgás fényben úszott, és a szoba közepén Allie állt meztelenül, táncolva valami idióta, csajos amcsi dalra. Amint észre vett abba hagyta és takargatni kezdte magát, de nem rejthette el elképesztő szép alakját, és azt amint az csillogott a napfényben. Nem tudom mennyi ideig, de vagy 2 percen át, szó nélkül csak bámultam hogy mennyire gyönyörű volt. Miután szegény teljesen elpírult, én odasétáltam hozzá, és egyenest a szemébe néztem. Ő az eddig takarásra szolgáló kezeit a nyakam köré csavarta, és megcsókolt. De én csak néztem a szemébe. Olyan volt mint a vadul hullámzó, reggeli nappal megvilágitott tenger, és a szeme közepén apró pötty maradt a pupillája csupán. Megint megcsókolt, és ez már kizökkentett a álmodozásomról. Visszacsókoltam, és a hátán egyre vadabbul simogattam, majd megint ledőltünk az ágyra, csak mint előző este, és ugyan úgy végződött minden mint előző este.

 Az elöző részek tartalmából: Alex Middleton. 15 éves fiú. Épp suliba tartott mikor meglátta a volt barátnőjét, aki még mindig elképesztő jól nézett ki. Kék szem, hosszú barna haj, vörös ajkak. Még mindig gyerekesnek tünt egy cseppet, de mégis megváltozott. Szóba se hozta azt ahogyan Alex kegyetlenül dobta majdnem 1 évvel ezelőtt. Egészen addig míg le nem ültek kettesben a kanapéra.

-Szóval, mik történtek veled mostanába?...

Alex eltöprengett a válaszon, majd a szokásos semmit tudta kinyögni. De pár perc múlva a beszélgetés kibontakozott, és 2-3 órán át egymás szemébe mélyedve, csodálkozva, mosolyogva társalogtak. Élvezettel meséltek egymásnak. A nap elképesztő sebességel haladt. Úgy belefeledkeztek a videójátékokba, a fára és háztetőre mászásba, és a beszélgetésbe hogy csak délután fél négy körül rendeltek ebédet, és amint azt befejezték, kezdtek újra mindent előről. Este 9kor már kifáradtak, és leültek a kanapéra, de hamarosan Allienak egy újabb ötlete támadt. Megmutatni mi mindent változott mióta nem találkoztak. Kiszaladt, és 5 percel késöbb széles mosollyal tért vissza.
- Csukd be a szemed! És ne less. –mondta izgatottan, és Alex engedelmeskedett. Allie egy lépcsőn vezette fel Alexet, a házuk teraszára, ahol mikor kinyitotta Alex a szemét majd elakadt a lélegzete. Két müanyag szék volt szépen beállitva, és egy müanyag asztal tetején két pohárral, és egy üveg borral, egy doboz cigivel, és egy lágyan pislákoló gyertyával. A két tinédzser helyet foglalt, de Alex hamar fel is pattant hogy töltsőn a lánynak és magának a ’95ös évjáratú vörös borból. A vörös nedű lágyan, hullámozva töltötte meg a két vékony üvegpoharat. A fiú leült, és a lány szemébe nézett, kezében a pohárral, koccintottak, majd belekostoltak az italukba. Miközben kortyolgatták az alkoholos italt folytatták az eszmecserét. A láng lágyan ringatozott, maga felett megremektetve az éjszakai égboltott, bevilágitva a két serdülő arcát. Alex megtudta a mai nap folyamán hogy miután egyszerűen kidobta Alliet, pár hónapra rá a szülei el akartak költözni. Azt mondták hogy a lányuk miatt hogy boldogabb lehessen más helyen, de igazából csak jobb munka miatt kellet otthagynia a barátait. Persze szülei belátták így 10 hónappal késöbb hogy nem tud ott új barátokat szerezni, de ők meg maradni akartak, és mivel pénzük bőven lett, Allie-t, az anyukájának a hugára bízták és mellé költöztették. Akkora házat kapott amiben 10szer is elfértek volna, de szülei arra gondoltak hogy majd ők is visszatérnek hamarosan. E közben Allie a másik városban rossz barátokat szerzett, akikkel cigizett, fűvezett, és lerészegedett. Arról nem beszélve hogy elkezdett ribancosan öltözködni. Épp ezért küldték vissza. 
Alex és Allie rágyújtottak. Az öngyújtóból láng tört elő, és elkezdte perzselni a dohányt és a papírt, majd apró parazsat hagyott maga mögött. Alex beleszívott, és ahogy feléledt a parázs, lágy süvitő hangot adott ki magából, és vöröses fénnyel boritotta be a srác arcát. Szívott egyett lágyan, majd lassan kifújta a füstött. Oldara forditotta a fejét, és elmélyedt a lány gyönyörüségében. Valahogy irtó izgatónak találta ahogy a vörös ajkához emeli a füstölgő rúdat, beleszív, és a parázs ízzása be bóritja az arcát. Elszívtak két, három szál cigarettát, miközben beszélgettek, és a csillagoktól szikrázó eget nézték, majd Alex megint a lányhoz fordult.

-Lehet hogy megbánom a kérdést de megpuszilhatlak? –kérdezte szerényen Alex. A lány bólintott, és amint a fiú egy puszit nyomott az orcájára elpírult. A fiú felé közeledett, megfogta lágyan a fejét, és a sajátja felé forditotta, majd megcsókolta.  Forró, érzéki, mégis lágy, és kényesztető, csók volt mely már egy éve érett, és alakult apró ajkain. Elmosolyodott, majd tovább csókoloztak. Hirtelen felálltak és egymásba karóltak és úgy csókoloztak. Lementek a teraszról, fel a lány szobájába, és ott folytaták. Szendvedélyesen, vadul, smároltak, simogatták egymást. A fiú fent lehúzta a lány szük pólóját, elővillantva Allie formás, melltartó mögött rejtőző melleit. Lefeküdtek az ágyra és ott folytatták.

Éjjel 11kor Alex arra ébredt hogy nagyon nyomta valami a mellkasát. Allie szuszogott lágyan, szeliden, a mellkasán. Meztelenek voltak. Alex megemelte a fejét, de amint felfogta a történeteket, visszavágta azt, sóhajtva eggyet. „Kurva életbe. Megint kezdödik minden elölről...”gondolta a srác, de kivételesen pozivivan. Szerelmes lett a lányba megint. A plafont nézte és a jövön gondolkodott...

 A telefon megremegett, és hangos zenét kezdett árasztani szerte a szobába. 

Alex pont mellette aludt. Lassan elkezdett a telefon felé kapkodni hogy kikapcsolja végre. Mire megtalálta a zene már üvőltött, és Alex szeméből is eltüntette már a kedves és puha alvás örömét. Alex az ágy szélére ült, és probálta összeszedni magát. Végig simogatta arcát, felsőtestét, és combját. Csupán egy boxer volt rajta, az is tiszta gyürütt lett az éjszaka folyamán. Alex felállt és az ablakhoz sétált. A szemét dörzsőlte majd gyönyörködött a már fél hétkor kék égben....
1 óra múlva már kint állt a kapú előtt készen a mai iskolára. A villamos megálló vagy 500 méterre volt, így sétált egy kicsit. Hajába bele, bele kapott a szél, pólójára is ráncokat vetitett a szél, és a szikrázó napsugár, és lágyan, hangtalanúl suhant a Fekete fehér Converse cípőjében. Ahogy sétált, az egyik ház elötti fán egy lényt pillantott meg. Egy lány ült a fa egyik vastag ágán, szétterpesztett lábakkal, és hátán válltáskával. Amint felismerte Alexet, átemelte a lábát a másikhoz, és lelendült. Kecsesen, mintha nem is lett volna 2.5-3 méterre a talajtól. A lány úgy mozgott mintha a szél irányitaná. Elkezdett Alex felé sétálni. Lágyan ringatta a kezét, és a fenekét, így bármelyik fiút megöritette volna. A szél belekapott a hajába és belekapott, meglebegtette, majd arcára tapasztotta. Alex lassitott, és a lány odaért mellé. Alex a szemébe nézett, és mintha szellemet látott volna hátra lépett. Élénk, égszínkék szem, hosszú barna haj, lüktető vörös ajkak, bájos mosoly, csillogó tekintett, tökéletes alak, alter, gyerekes öltözködés.
-  Allie –mondta és majdnem elakadt a lélegzete.
-  Szia Alex. Rég láttalak. –mondta mosolyogva. Ami megint csak ilyesztő volt. Nos igen. Egy részt kihagyott a történetből úgy az utóbbi időkben. Allieval 1 éve találkozott és járt vele 2 hónapot. Lett az volna több is,  ha az osztály egyik legjobb csaja nem mondja Alexnek hogy járna vele, és Alex meg nem lett volna hülye. Nos hülye volt, bár, szerintem a legtöbb fiú igent mondana egy melltartóban kivánkozó elképesztő lehetőségre. Bár Alliet egészen addig imádta, valahogy fél perc alatt kiszeretett belőle, és már nem is törödött vele. Allie napokat sírt, ha nem heteket, és szülei látták hogy szendved a gyermekük, így úgy döntöttek hogy elköltöznek. 1 hónap múlva Alex egy neki címzett levelet talált a postában.
„ Kedves Alex.
Nem tudom mi történt vagy miért, de nem beszéltünk már ezer éve. Miért nem válaszolsz a leveleimre? Miért nem válaszolt a telefonjaimra? Miért nem szakitottál velem ha már nem kellek neked. Én szeretlek Alex, most viszont búcsúzom. Én legalább szakítok veled, nem úgy mint te ,nem, tetted. Elköltözünk, ne keress többet kérlek.

Szeretlek
Allie”

És már Alexet meghatotta és elgondolkozott a levelen, szakitott Szandival az új barátnőjével és találkozott egy másik, még inkább megfogó lánnyal. Szóval mondhatjuk, Alex nem tökölt. Most viszont ott állt elötte élete leggyerekesebb és legaranyosabb barátnője.
- Hát igen. Volt már egy éve. Mizujs? Hogy mennek a dolgok?
-Öhm. – a lány elgondolkodott, -igazából megvagyok köszi. Visszaköltöztünk.
-Na ezt örömmel hallom. Itt laktok?
-Igen. –elmosolyodott és azért rámutatott a házra amielött még 5 perce fára mászott.
-És milyen újra a városban? Suli?
-A 9. Utcaiba fogok járni. Oda jársz te is nem?
-De igen. És melyik osztályba?
- A 9/a-ba.
-Ez szuper. Majd mindennap találkozunk.
-Persze. Na most viszont mennem kell Alex. Örülök hogy beszéltünk.- mondta majd hátat forditott és ahogy jött úgy távozott. Ahogy távolodott, Alex a fenekét stírölte, de Allie visszafordult és Alex rögtön felkapta a tekintetét.
-Nagyon akarsz ma suliba menni? Úgy értem, egyedül vagyok most egy hétig itthon, így jól esne egy kis társaság.
Alexet meglepte a kérés, de bólintott és követte a lányt. Amint beléptek az ajtón, Alex orrát érdekes új lakás szag csapta meg és csokis süti. Allieék gazdagok voltak. Nagyon is. A nappali ízlésesen minimalista volt. Hatalmas LCD tévé, elötte egy üveg asztal, és puha kanapé, és egy vagy két kép. A tévé mellett egy hatalmas hifi berendezés, 2 hatalmas hangfallal. A konyha elképesztő dízájnos volt, és első ránézésre olyan mintha kiszedték volna egy IKEA katalógusból. De jól nézett ki. Allie a hűtőhőz sétált, és kivett két, kis dobozos, Colát. Az egyiket oda dobta Alexnek, majd lehuppant a kanapéra. A doboz lágy szisszegéssel nyilt ki. A lány kórtyolt belőle egy nagyott, majd letette az üveg asztalra. Alex utánozta. A tévé hatalmas képernyőjén, sablonos amerikai sorozat jelent meg, amit már mint ketten vagy háromszor láttak. Allie kezébe vette a Colát megint, kortyolt egyett, hátra dobta a haját, és Alex felé fordult.
- Szóval mik történtek veled mostanába?...

Bocsánat hogy ezer éve nem írtam. Elfoglalt voltam. Vagy csak túl tökéletes életet éltem? Nem tudom, de már vagy fél éve nem adtam értelmes életjelet magamról. Hiányoztam? Annyi dolog történt velem, elnem fogod hinni. Például, barátnőm van. Ne ne mond hogy megint, ő különleges. Egyenlőre. Voltam részeg, voltam boldog, voltam bús, voltam depis, voltam szerelmes, voltam köcsög, voltam rendes, voltam idegesitő, voltam világmegmentő. Minden esetre lassacskán visszatérek a hű billentyűzetemhez, és a címed újra fejből fogja tudni a Gmail.
Szóval lassan újra beindul az életem. Remélem

Addig is, vigyázz magadra, és ne csináljatok
semmi hülyeséget. Légy jó Wendy!

Alex Middleton

A huszas éveiben járó fiú visszatette a földre a kinyomtatott e-mailt amit talált. Elmosolyodott. A ház teljesen elhagyatott, szellem ház volt. Legalábbis ezt hitték a szomszédok, és szörny történeteket találtak ki ahelyett hogy megnézték volna hogy lakik is e ott valaki. Nos egy jó ideje már nem is lakott itt senki. A fiú, a földön fekvő halott lány mellől vette fel a levelet. Hosszú, és elegáns kabátban volt a fiú, mellé farmer, és egy fekete napszemüveg. A lány laptopjához sétált. Felnyitotta és bekapcsolta. A régi léghütés lassan és hangosan pörgött be, majd megjelentek az ikonok. A fiú megnézte a képek mappát és elmosolyodott. Igazából régóta ismerte Wendyt. Hirtelen lentről lépéseket hallott. Ezekben az időkben sose lehetett elég óvatos, így bebújt az egyik szekrénybe, pisztolyával a kezében. Az idegen felfele indult a lépcsőn, és egyre közeledett. A fiú légzése megremegett, majd elhalgatott. Remekül tudott rejtőzni. Az idegen belépett a szobába. Hangosan szuszogott, majd felszisszent. Halkan a lány nevét suttogta.

’Wendy...’

Erre a fiú kilépett a szekrényből kinyújtott fegyverrel, de amint meglátta ki az, mi az, leeresztette a fegyvert, és szégyelte magát a mogórva bemutatkózásért.
- Ismerted őt? –kérdezte a fiú.
- Igen. De ki is vagy te? –válaszolt a lány
- Alex Middleton...

 Úgy érzem készen állok. Írj kommentet ha kíváncsi vagy az eddigi 6400 szavas könyv kezdeményemre. FIGYELEM TELE VAN NYELVTANI ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁKKAL A WORD NYELVTANI JAVÍTÓJA UTÁN IS, AMITŐL EL KELL TEKINTENI! 
NÉHOL LOGIKAI ÉS FOGALMAZÁSI HIBÁK IS TALÁLHATÓK!
EL KELL RUGASZKODNI A VALÓSÁGTÓL ÉS ARRA GONDOLNI HOGY EZ EGY VALÓS ADATOKRA ALAPULÓ DE MÉGIS PUSZTÁN A KÉPZELET SZÜLEMÉNYE. 
BÁRMILYEN SZEREPLŐ VALÓS LÉTEZÉSE PUSZTÁN A VÉLETLEN. 
A TÖRTÉNET MÉG NINCS KÉSZEN, BÁRMILYEN FÉLE PUBLIKÁLÁSA A SZERZŐ ENGEDÉLYE NÉLKÜL NEM MEGENGEDETT. 
Amennyiben ezek szabályok elfogadása és betartása mellett döntesz, írd meg kommentbe hogy hova küldjem, kizárólag digitális formátumba. 

De komoly szöveg xD De komolyan mondom. 
Alex Middleton itt is a főszereplő 

Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. :)  

A szövegben a basszus helyett OMG-t képzeljetek, de az sokkal hülyébben hangzott volna.  

Annának nyomos indoka volt hogy aznap este az ébresztőt a mobilján hajnali 5-re állitsa. Persze ezzel az járt hogy korán is akart elaludni, hisz egy cseppet sem akart fáradtnak tünni.
            Már este 10-kor elbucsúzott a MSN-ről, lehajtotta a Laptopja fedelét, és pizsamában ledölt az ágyára. Csak feküdt és álmélkodva nézte a plafont.  
’ Basszus, mit csinálok? Este 10 és már ágyban fekszem. ’ –suttogta a kedvenc Teddy macijának mellette. Áki volt a plüss medve neve, mivel gyerek korábban ez a név volt a kedvence. Imádta és bár 15 éves volt, nem tudott volna meglenni nélküle.
Hajnalban a szoba Dob és Gitár erősen elektronikus,  hangjával lett teli. A lány szeme felcsattant és felcsillant majd aztán kipattant az ágyból. Felkapta a ruháit, és halkan átosont a lakáson, át fürdőszobába. Lágyan levette a pizsamáját, és beállt a zuhany alá.
Anna sajnos túlságosan is élvezte a forró vízsugarat csupasz testén, és a frissen mosott haján. Mikor kiszállt, döbbenten vette észre hogy már 6:10-van. Elképesztő sebbeséggel áttörölte magát, és felkapta az egyik legszebbnek itélt ruha összeállitását. Tényleg szép volt, közben merész, és mégis gyerekes.
’Basszus, így elfogok késni!’ –morogta idegesen magába.
Fél óra múlva már a ház ajtaja elött volt, épp zárva azt. A feje szinte már vörösödött az apró kulcsokkal való időpazarlás miatt. Mikor végzett az ajtóval futó lépésbe indult el a utca vége felé. Annának csak most esett le hogy tegnap úgy esett az eső mintha dézsából öntenék, és most minden méteren pocsoják tanyáznak. Persze az úton is, igy az egyik BMW-s 60-nal elhúzott mellette, természetesen az úton lévő legnagyobb pocsóján átgázolt, és annak a tartalma egyenest a lány ruháján landolt. Anna csak bámult kifele a fejéből a nemvárt zuhany miatt. A ruhájáról araszosan csöppögött le a víz és a sár.
’ Basszus, tiszta sár vagyok. A KURVA ANYÁD BAZDMEG!’ – kiáltotta az BMW-s után, aki reagálásnak elmormolt magában egy szót. Kurva.
7:10-kor a lány nyugtalanul várt a buszpályaudvaron. Ide sietett ennyire. Egyébként egy fiúra várt, Alex Middletonra, aki mellesleg nagyon tetszett neki. Kék szeme volt, és szöke haja, sportos testalkata, szóval szinte tökéletes srác volt.
’ Basszus, a ruhám tiszta sár, a bugyi bevág a seggembe, és a hajam is csurom víz. Sose fog belém szeretni vagy bármi. A francba’

3 hónappal később.
Anna, Alex mellett ült figyelve ahogy a tanár épp a középkórrol magyaráz.
’ Anna, szerintem komolyan abba kéne hagynod a basszus-ozást. ’ jegyezte meg a srác, és megcsókolta Annát…

 A kezeim már készültek a hátra ugrásomhoz, már a padon pihentek, mikor elrugaszkodtam, a pad hátra tolódott, és majdnem elestem. Hátra néztem, és láttam Matthew vigyorgó képét. A srác, nos, felebarátom volt. Alapból a srác irtó fura volt. Mindig csöndes volt, egyedüli, és szörnyen pedáns. Olyan volt mint egy átlag felnőtt 35 év körül. Nem cigizett, nem ívott, és mindig azt csinálta, amit édes szülei mondtak neki. Nem volt magánélete. Az más hogy nem tudsz róla, és igenis van, de neki nem volt. Néha még azon is elfilóztam hogy meleg, amivel nekem nincs bajom, de amúgy meg is volt az indokom, hisz többet fogdosott fiút, mint lányt, többet nézett fiút mint lányt, többet beszélt és törődött a fiúkkal mint a lányokkal. Ha jól tudom volt egy barátnője egyszer, de mást igazán nem.  Az hogy szinte bárkiből kiszedek bármit, nála nem működött.  Már egy csomó lánytól tudtam meg hány barátja volt, mikor, merre, csinál e érdekes dolgokat, úgy szint fiúkkal, de nem tudom, nála nem.  Lehet, hogy nincs is mit kifaggatnom. Talán. Matthew alacsony volt, egész jó kondiba. Freerunnerkedet szabad idejébe. Ezen kívül gitározott, így sok szabad ideje sem volt, és még World of Warcraft-ozott is. Unalmas srác volt és még fura is. 

Végül is a pad kihúzásra annyi volt a válaszom hogy bemutattam neki.  Jó 2 milliméterre az arcától. Persze a srác ezt nem tűrte és felállt, majd a szemembe ütött, ököllel, teljes erőből. Először feketeség köszöntött be a látásomnak aztán pedig fényes fehér fény. A világ kezdett kitisztulni előttem, de minden homályos volt. Abban az időben Ő volt a 2. aki a szemembe húzott be. Az hogy homályosan látok, alig zavart, hisz a mindennapi életben is a legtöbbször bambulók. Nem állhattam ott semmit sem téve, így mondogattam neki hogy ’Hogy képzelted te Paraszt!? ’ Nem akartam vissza ütni neki, mivel tudom, hogy ilyen esetekbe elszáll az agya, és örült kis gnóm lesz, aki simán megölne. Nagy szó tudom, de ha láttad volna a szemébe a lángoló dühöt, a arca vörösségét, a bőrén kipúposodó vérereket, akkor te is így gondoltad volna. Viszont mindig rajta volt a bőr karkötő, amit a nővérétől kapott, Olaszországból. Ez volt a célpont így megragadtam a kezét, mert még mindig harcban álltunk, és közbe a másik kezéről letéptem a bőrkarkötőt. Nekem mondogatja mindig, hogy ne karmoljak, de most az ő körmei álltak mélyen a bőrömbe. Tudtam, ha visszaadom, azzal megadom magam, de ő csak mondogatta, hogy adjam vissza. Ijesztő volt, mégse féltem tőle. Egyáltalán nem. A karkötőt eldobtam, és mondtam neki, hogy menjen érte. Nem láttam merre repült, de óra után sem találtam a földön. Mondtam neki, hogy menjen érte, erre ő bedurcizva leült, és elmotyogta, hogy dehogy megy.
Mielött vissza húztam volna a padot, oda szóltam neki hogy ’ oké cicus. ’

35 perccel az eset után…

A suliból kiérve szorosan követtem, egyetlen követőjét Matthewnak és Yassennek, Eli-t.  Kővető az tulzás is mert inkább a seggnyalójuknak nevzném őt. Aztán elérkeztünk Matthew mellé, aki csöndesen sétálgatott hazafelé, én meg bele kezdtem a szónoklatomba, amit ott improvizáltam.
- Eli, tudod, elvenni valamit, amit fontos az illetőnek, sokkal erősebb és okosabb gondolkodásra vall, mint visszaütni. – Én tudtam és Matthew is hogy miről beszélek, de Eli szörnyen hülye volt.
- De tőlem nem is vettél el semmit. – válaszolta, én meg majdnem a homlokomra csaptam. Láttam, hogy Matthew értette, és lehunyta a szemét.
Úgy majdnem 100 métert sétáltunk csöndben, mikor tovább folytattam. Mivel Eli hülye volt, én mindig is megpróbáltam segíteni neki, hogy több legyen az osztály háziállatánál. De hülye volt, és akárhogy próbáltam nem sikerült. Nem akartam neki megmondani, hogy milyen legyen, vagy hogy mit tegyen, én normális életet, akartam neki.
- Tudod mit Eli? Hagylak, hagy maradjon a fejed Matthew és barátja seggében.  De így nem lesznek barátaid…Mert ők nem azok.
Eli nagyon sietett, nem akarta tovább hallgatni, amit mondtam, mert tudod, az igazság fáj.
Nem bántam, mentem a saját utamon, Matthew már nem is érdekelt. A másik irányba ment a Metrón. A metró pont beérkezett, és amikor kinyílt az ajtó a narancssárgás használt fényen, az emberek arcán, magán az egészen érezni lehetett, hogy meleg van, és elhasznált levegő. Úgy is volt. Ilyenkor nagyon utáltam metrózni. Egy tök aranyos lány elé álltam be. Ő ült. Néha összenéztünk, és ilyenkor elpirult. Játszottam vele, tudtam, hogy úgyse lesz semmi. 2 megálló múlva, emberek motyogását hallottam, Mert valaki nagyon sietett és áttörte a tömeget. Megfordultam, de addigra az ismeretlen már ott volt mögöttem. Matthew volt, előkapott a zsebéből egy nyitva lévő rúgós kést, és belém döfte. Nem fájt, nem igazán éreztem, de mégis, görcsösen összerándultam. A késre vigyázva a kezem amilyen szorosan csak bírtam hasamra szorítottam ahova kaptam a kést. Láttam, hogy Matthew-t senki nem vette észre, és csöndben lelépett. Én a aranyos csaj ölébe estem, ami elég ciki volt, de bocsánatért esedezve rögtön felkaptam magam. Elkaptam a telefonom, tárcsáztam a 911-et. Miközbe kicsöngött, és a lányra néztem és láttam, hogy véres lett a gatyája.
- Sajnálom tényleg. Tessék, kifizetem. – és a kezébe nyomtam 10.000 forintot. Reméltem elég lesz. Amikor megállt a metró felvonszoltam magam a metró állmoásról.
- 9-1-1 emergency. How can I help you.
- Lekéseltek, vérzek, segitségég. 10. utcai megálló. …

Huh, kedves olvasók. Most gonosz leszek, és Emily történetét, ideiglenesen lezárom. Átugorjuk a történetben a nyarat, és az ősz közepébe csöppenünk. Ne agodjatok, Emily története is be fog fejezödni. 

U.i. bocsánat amiért rég irtam. Az iskola most roppant nehéz. És ezen az éven múlik, sok minden, a jövömet illetöen. 

Emily álma:  Alex egyre közeledik. Rám terpeszkedik, és lágy csókkal hinti be a nyakam. Megijedek és elhuzodok, és messze letolom magamtól.  A szemem tiszta könny. Arcán csalodottság sugárzik.
- Szeretlek Alex. – de ő nem figyelt. Felállt, lassan távozott. Lába alatt recsegett a ház, de már nem érezte a lány jelenlétét. Kiment, távolodott, és mintha elfujta volna a szél, elporladt. Zokogni kezdek, a szoba sötétbe borúl, mint a lelkem. Nem találom a helyem...

Alex álma:  Fehér üresség. Közepén velem. Szemem forgatom de az egész fehér. Én is fehér pólóban vagyok, fehér nadrágban. Hirtelen egy csapásra minden fekete lett. A ruháim is. Fehér vetitett szöveg jelenik meg a falon. Hiba. Mintha vetitenék. A következő rajtam jelenik meg, és futt végig. Felelösség.
Egyre csak több szó jelenik meg. Szeret? Nem szeret. Tudat. Undor. Részegen. Szerelem.
A szavak ellepik testem, kínoznak. Tüskéket szúr belém. Az elmém befogadja a szavakat. A szemem vakitják el. Fehérség megvakít, és a következő pillanatban a víz alatt vagyok. Nem fuldoklom. Szívem utolsót dobban, és minden elsötétül...

Alex ekkor felriatt. Sose birta az ennyire valóság hű álmokat. Elötte feküdt Emily, akinek a szeméből egy hatalmas könnycsepp hullt alább. Alexnek fogalma sem volt miért.  Mint ahogy azt sem tudta hogy miért sajgott ennyire a feje. Felállt, és elindult a hosszú stégen vissza a házikóba. Minden lépéssel emlékképek jelennek meg a szeme elött. Probálkozás, csalódás, önmarcangolás.
Mikor belépett a házba, és lehörpintett egy kis vodkát, minden emléke vissza tért.
Mostmár nem foglalkoztatta annyira, inkább sétának erett.
Alex kezében hüvős vodka pihent, és zötykölödött az üvegcsében.
Tényleg szeret engem Emily? Miért nem léptünk túl a csókon?
A kérdések újra megjelentek Alex agyában, de mostmár, vízhangoztak, sikitottak a fejében. Ki akartak törni. Semmi nyugtott nem hagytak már gazdájuknak. Kiáltások. 
Alex szédülni kezdett. Tenyere elengette a vodkás üveget. Hallota ahogy a földön landol az értékes szesz. Az üvegből lágyan bugyogott az a kevés maradék vodka ami volt benne.
Alex egyre jobban szédült, a világ körülötte megkavarodott, majd eltünt a határ a föld és az ég között. Talpai nem engedelmeskedtek, majd mindent egy össze függő sötétség kezdett uralni. Káosz lett a fejében. Nem tudta melyik a hold, és melyik annak a silány tükörképe.  Hirtelen lábai felmondták a szolgálatot, és lerogytak. Alex a fejét egy éles sziklán landolt. Csupán fekszik ott a földőn, kezét végig simitotta a fején, utána szeme elé emelte. A hold fényében a vér megcsillant.
Alexnek elege lett. Elege lett a tétlenségből, a vérző fejéből, és a hangokból.
Felegyenesedett, és egy hatalmasat orditott, teljesen torka szakadtából.  Majd elindult.  A hangok elhalgattak, teljes csönd honolt be. Lassan lépkedett, de hirtelen, a föld eltünt lába alol, és hideg víz vette körül.  A mélység magához ragatta, száját hangra nyitotta, de csak levegő jött ki rajta, lágyan hull alá, a tó mély medrébe. Könny  szökik szemébe,  majd kihunyt a fény a szeméből. 

 Emily 5. rész. (Alex szemszögéből) 

- Alex.  – Emily szava elakadt, de csak folytatta. – Alex. Szeretlek de erre még nem állok készen. Sajnálom
Egy pillanatra elakadt a lélekzetem. Nem értettem miért hisz ettől én nem lettem se több, se kevesebb, mégis rossz érzés kezdett bujkálni bennem. Nem tudtam miért. Kérdések járták körbe a fejem.
- Talán nem szeret eléggé? – gondoltam – vagy talán túl gyors a tempó? Nem hiszem hisz egy éve járunk.
Akkor nem mertem megkérdezni, csak megsimogattam, és egy puszit nyomtam feje búbjára. Teljesen biztos voltam benne hogy bennem van a hiba.
Felálltam, és lehörpintettem egy kis keserű vodkát. Hagytam, hadd mardossa a 45-fokos ital a torkom.  Emilyre néztem, és ő ugy nézett rám vissza mintha megbántott volna.
- Nyugi, sweetheart. Semmi baj. – mondtam egy kis mosollyal megtarkitva. Magamban persze tudtam hogy semmi nincs rendben. Kimentem a mólóra.
A móló végén, pokroc volt, és egy kis piknik kosár. Másképp terveztem.
Hátra döltem, és oldalra hajtottam a fejem. Arra gondoltam hogy most ott fekszik melletem, gyönyörű testével, és megigéző mosolyával.
Sajnos nem igy történt. A tó tártult szemem elé, és a túl parton lévő lágyan susogó fák. Néha olyan volt, mintha egymással beszélgetnének.
Egyre csak magam hajszoltam. A racionalítás már nem münködőtt az agyszöveteimben. Benyultam mélyre a zsebembe, előhuztam egy doboz cigit, és rágyujtottam. Nem sima volt, csavart. Egyik haverom adta, még mielött elindultunk volna. A cigaretta vége felparázslott, és lágy füst szállt fel belöle.
Szivtam belöle, a vége izzani kezdett, majd elemeltem a számtól. Pár másodperc múlva füstfelhő hagyta el a számat, és egyre úszni kezdett a levegőben. Az agyam lassacskán zsibbadt münködéséből, kezdett vissza térni a normális életbe. Nem velem volt a gond, nem is probálkoztam, és már itt lett volna az ideje.  De egy percig sem haragudtam rá. Hiányzott. Édes csókja, puha teste, szép arca.

Emily bent ült. Nézet maga elé, és gondolkodott.
- Elrontottam, most biztos csalódott bennem. Biztos eléggé szeretem?
Hosszú percek teltek el, Emily pedig csak mereven meredt maga elé.
Felkelt, és kisétált. Meglátta ahogy Alex a mólón szívja a cigijét. Halkan és óvatoson osont Alex mellé, leült, majd ránézett. Emily kivette szájából a cigi
szívott egy slukkot, majd vissza adta. Emilyre nézett, hatalmas szomorúsággal a szemében.
- Alex. Ami odabent történt. Sajnálom. Nem a te hibád. Én vagyok az oka. még nem állók készen. – Emily szemébe könny  szökött, de folytatta. – Hidd el, szeretlek. Bocsájs meg nekem.

Elszomoródtam hogy sírni látom, így aztán feltápászkodtam, és megöleltem.
- Em, nem kell bocsánatot kérned. Semelyikünk hibája sem. Szeretlek Em. –Ezek után csak puszikat tudtam osztogatni könnyes kivörösödött arcára, majd lassan lefektettem.  Lehunytuk ittas szemünk, és mély álomba süppedtünk.
            

Ezt a történetet, E.T. írta. Nagyon rövid részletet raktam most csak ki, mivel nem szeretnél lelőnni a történetet. Szerintem szuper, az az 5 oldal amit kaptam az eddig 90 oldalas könyvéből. Öszinte gratuláció, és csak igy tovább. 
 

 [...]Anyám ébresztett fel álmodozásomból. Arcára kiült az aggodalom és a szeretet egyvelege. Az egész nyaramat egy táborba fogom tölteni ahol velem egykorú fiatalok mulasztják majd a kellemes nyári időt. Kedvezményes tábor volt alig kellett valamennyit fizetni érte. A szórólap nem volt valami kecsegtető. Sőt biztosra vettem, hogy aki megtervezte súlyos ízlésficamban szenved. Piros háttéren aranykörvonalas zöld betűk hirdették:

„FOREST TÁBOR -HA SZERETED A KALANDOKAT

 Kedves Gyerekek! Szeretettel meghívunk titeket Július 12-étől Augusztus 25-éig tartott élmény-táborunkba. Rengeteg szórakozás, játék és nevetés vár rátok. Remek minőségű és biztonságos környezetben Forest Citytől 2 mérföldre. 14 létszámos személyzet és 10 nagyszerű tanár fogad majd benneteket. Reméljük hamarosan találkozunk!

Elérhetőségeink a hátoldalon.”

 Mellettük pedig egy gyönyörű fotó a tábor színhelyéről.  Anyám egyik munkatársától hallott erről a táborról. Őszintén szólva nem vártam. Semmi kedvem nem volt új arcokat megismerni, új dolgokat felfedezni. Nem szeretem a változásokat. Sosem szerettem. De volt bennem valamilyen megérzés, hogy el kell mennem oda, és végre életemben először valami mást csinálni. Fontosat.

-          Szívem, indulnunk kell! Elkésünk!

-          Rendben anyu, mehetünk. – egyeztem bele tehetetlenül.

Rám jött a pánik roham. Mindenemet bepakoltam?? Biztos, hogy kell ennyi cucc? Mi van, ha itthon hagyom az amulettem és meghalok?

Szó szerint pánik roham. Kivédhetetlen. De ilyenkor anyám jó hatással van rám és mindig sikerül megnyugtatnia.

Egy negyedórás késéssel sikerült elindulnunk.  

Az út mivel autóval mentünk nem volt túl rövid. Négy órát utaztunk. Mindvégig ment a rádió, amiben valami 70-es évekbeli számokat játszottak. Rühellem ezeket a dalokat. Inkább a telefonomon hallgattam zenét max hangerőn, hogy anyukám nem túl varázslatos hangját is sikerüljön elnyomni. Végül a fülhallgatóm győzedelmeskedett és csak a Coldplay zengte be agyam minden zugát. Már a harmadik órája voltunk úton, amikor anyám egyszer csak rosszul lett.  Arca hirtelen zöldes színbe váltott át, és a szemei alatti karikák is nagyobbnak látszottak. Kiszálltunk.

-          Anyu minden rendben?

-          Persze, kincsem. De ugye nem lenne gond, ha egy picit most te vezetnél?Elég ramatyul érzem magam. Biztos a tengeri betegségem jött elő megint.

-          Persze, szívesen vezetek. –bár még nem volt jogsim- Szólj, ha megálljak. Jó?

-          Nem.. Nem lesz semmi gond. - úgy mondta, mintha valami megakadt volna a torkán, és nagy nehezére tudta csak volna megformálni a szavakat.

-          Rendben. –válaszoltam felvont szemöldökkel. [...]

Most különlegesen sok a helyesírási hiba, amiért bocsánat. Majd kijavitom. 

Emily 4.

Alex lépett be elsőként óvatosan a házikóba. Lágyan nyöszörgött vaskos lába alatt a fa, de a ház biztonságos volt. Lerántotta a leplet az ablakokról és a butorokról. Fény töltötte be a nappalit és aztán a hálószobát. A porszemek lágyan siklottak a fényben, a poharak megcsillantak, a ház belülről fénybe borult. Ledobták a csomagot, majd Alex kirángatta Emilyt a partra.  Emily szeme körbe járt a mese szép tájon. Alex e közben mereven csodálta barátnöjét, ahogy a víz tükrözödése ráverődik, ahogy a föld a lába alatt nyomott hagy, ahogy a bogarak táncot járnak körülötte. Emily nem tudott mást csinálni, oda lépett Alexhez, átölelte a nyakát, és hosszú csókal mutatta ki csodálatát, és háláját amiért Alex elhozta ide. Aztán hosszú csók után Emily megszólalt.
- Ezt a házat te épitetted?  - kérdezte meglepve
- Igen, pont ilyen alkalomra. – Alexben még Emily lágy csókja élt, így vissza csókolta, közben lassan, ölelve apró testét, a tó felé közeledtek, majd Alex, lágyan meglökte kedvesét, aki hanyatt esett, bele a tiszta vizű tóba.
 - Bazdmeg!! – szaladt ki Emily száján. Mérgesen nézett vissza Alexre. A lány ezek után lebukott a víz alá, lehuzta a cipőjét, és kidobta Alex felé. Utána a pulcsit, és a pólót is. Csupán a toppja maradt rajta, és a farmere. Alex míg nevetett, és nem figyelt Emily gyors mozdultattal, megfogta a bokáját, és berántotta a vízbe. Alex a vízben megölelte Emilyt, és bocsánatot sugott apró fülébe. Levette a pólót, és a farmerét, és Emilyvel elindultak befelé a tó közepéhez.
A tó közepén Alex megragatta a csurom vízes lányt, magához szoritotta, és szendvedélyes csókot adott neki. A két csupasz ifjú test össze simult, szorossan.
Így ment ez hosszú ideig, majd aztán kimentek a tóból be a házba, megtörölköztek és forró teával a kezükben az étkezdében az asztalnál ültek.
Mikor Emily megitta a teáját, majd Alex szemébe nézett.
- Alex, pontosan milyen italok is vannak? – kérdezte Alexet, incselkedő mosollyal aminek senki nem tud ellen állni.
- Hát hubertus, pálinka, pezsgő, sör, vodka?
- Hm. Mit szólnál egy kis vodkának igy kezdésben? És amugy van itt TV?
Alex bekisérte a lányt, majd kiment a konyhába. 2 pohárral tért vissza, egyiket oda nyujtotta a lánynak és leült mellé. A lány rádőlt, közben a poharat szopogatva, kinyitotta a törölközöjét, Alex is az ővét, és a két hideg test egymáshoz simult, a sötét szobában, ahol csak a TV szines, fénye világitott be mindent. Miután kifogyott a pohár, Emily felállt és egy teljes üveg Vodkával tért vissza. Vissza feküdt, és töltött. Egymás után itták a maró nedűt, majd egyre jobb kedvük lett.
Megprobáltak az ivás után talpra állni, de se Emily se Alex, nem tudott egyenesen lépkedni, viszont amikor Emily elbotlott Alexet is magával rántotta. Puffantak egy nagyot. Alex, Emily szemét pillantotta meg, roppant közelről. Barna szeme elbüvőlte, majd szeme lejjebb vándorolt. Emily lüktető, vörös ajkára vándorolt a szeme. Alex ajka Emily nyakát csókolgatta. Emily száján csak egy nyögés jött ki. Alex megállt, és nem tudta mi legyen. Mind a ketten tudták, tovább kéne lépni a csókon, de nem tudták hogyan kezdjék el.
- Szóval – mondta halkan Alex
Emily tudta mire gondol Alex, és bár elsőre tetszett neki a dolog, de mikor az ötlet, átküzdötte magát a alkohol miatt megbolondult agyrészeken, Emily felült, és elhuzodott Alextöl...

Nem teljesen értem ezt a Officet, és a wordot, miért lesz néhol kisebb a betű, a legutobb miért fehér a háttér, de remélem eltudjátok olvasni.  

Bocsánat ha tele van hibákkal, word nem tud helyes írást javítani. A 2010 nem tud. 


 Másnap haza mentem, becsomagoltam, és bepakoltam a kocsiba. A kocsit a nagybátyámtól kaptam. Ő sokra vitte az életben. Gazdag volt, és az egyetlen családtag aki jó fej volt velem is. Szóval kaptam tőle egy terepjárót 16. születésnapomra. Bár nem volt jogsim, az KRESZ-t már letettem, és nagybátyám is azt mondta hogy ha vészhelyzet van akkor használhatóm, büntetés esetén, majd ő kifizeti. A kocsi egy 4x4-es 160 lóerős terepjáró volt, nem mellesleg mellette a garázsba meg egy motorral. Bepakoltam, beültem a kocsiba. Kezeim átkulcsolták a kormányt, és a jobb kezem készen állt hogy elforgassa a kulcsot. Hatalmas lélegzetet vett, amitől tüdeje megtelt a levegővel, majd halkan kifújta. Elforgatta a kulcsot, és a kocsi halkan felmordult. Alex a kezében érezte az erejét. Lenyomta a kéziféket, és elindult. 

            Fél óra múlva Emilyék háza előtt a fekete terepjáró megállt, és Alex szállt ki belőle. Becsöngettet, majd’ Emily nyitott ajtót, utazásra készen. Haja össze fogva, színes szemüveg a hajában, laza ruha, és farmer, volt rajta. Vállán egy kisebb táska, mögötte a kezében egy bőrönd. Alex átvette a bőröndöt, és bepakolta a kocsiba. Elbúcsúztak Emily szüleitől, majd elindultak. 

            Emily feszült volt hogy a barátja jogsi nélkül vezet egy hatalmas terepjárót. Az autópályán száguldottak, 160 km/h-val. Emily a fejét az ablaknak döntötte, szemére biggyesztette a napszemüveget, és lehunyta a szemét. Az autópálya nem volt egy izgalmas része az autózásnak, de érdemes volt figyelni. 

Alex nagyon élvezte ahogy a belső sávban száguld, és lehúzódnak előtte a kocsik. Olyan volt mintha behódolnának. Suzukik, Toyoták, és még híres BMW-k és Audik is lehúzódtak előttük. Mikor már egy órája utaztak Emily felébredt, és körbe nézet. Alex a combjára tette a kezét és megsimogatta.  Emily elpirult, majd lehúzta az ablakot, és kihajolt. A hajába kapott a szél, úgy lobogtatta azt. Most már Emily is élvezte az utat legalábbis azt hogy végre szabad. Semmi szabály nem kötötte őket. Semmi időpont. 

 Fél óra múlva megérkeztek. Egy földes úton állt meg Alex a terepjáróval. Kiszállt, kipakolta a bőröndöket, miközben Emily körbe nézett. 

Házak voltak, leginkább nyaralók. Nagyon változatosak. Volt remekül gondozott, hatalmas kertű ház, meg volt méteres gaz áradatú telek. Hirtelen két kéz karolta át hátulról a derekánál fogva és meg ringatta. Emily fejét hátra fordította és puszit nyomott kedvese arcára.  Alex felkapta a két bőröndöt, és elindult be a fákkal övezett, titkos helyre. Emily szorosan követte őt. Aztán egyszer csak, a hatalmas fák között, hirtelen a tó tárult szemük elé. Alex lerakta a bőröndöket, és mélyeket szívott a friss levegőből. 

Csak madár csiripelés, fák lágy susogó hangja, és a tó hullámzása hallatszódott. 

A tavat füves rész vette körbe, közepén egy apró sziget, és a szélén, egy apró házikó, túl oldalán stéggel. A házikó fából volt. Egy ajtó volt rajta, lakattal lezárva, és pár ablak. Alexét odasétáltak a házhoz, majd rövid kulcs keresés után Alex előhúzott a zsebéből egy kulcsot, és bele illesztette a lakat zárába. Elforgatta a régi, enyhén rozsdás lakatot, levette a zárról és eldobta. A nehéz fém, hatalmas erővel csapódott be a dús fűbe, és az ajtó nyikorogva kinyílt... 

Emily 2. rész

Alex és Emily pár hónapja lehettek együtt. Alex egyik hétvégén, teljesen eltűnt, Emily és a Világ számára. Elment vidékre.
 Lent, körülbelül 150 kilométerre a fővárostól egy apró kis falu legszélén, egy Német család nyaralója mellet, Alex, 5 éve építgetett az erdőben. Senki nem járt arra. Ki is akart volna, az első 200 méter, tiszta dzsumbuj, láp, sűrű növényzet. Az erdőbe sok, bátor, család próbált már bemenni, de nem találták izgalmasnak, így vissza fordultak. Nem úgy mint Alex, aki szorgosan, a közeli házakból, léceket, néha lombtalanításkor bútorokat, cipelt be az erdőbe. Tudniillik, bent az erdő mélyén, egy tavacska pihent. Csendes, tiszta vizű. Egyik nap, a nyári szünet közepén, telefonálás nélkül, Emily családjának az ajtajában termett. Szülei már elmentek dolgozni, Emily nyitott ajtót. Pont akkor kelt fel a meleg ágyából, és nyitott résnyire ajtót, csupán egy bugyiban. Csak azért volt bugyiban mert tudta hogy senki nincs itthon, és vendégeket sem várt. Teljesen elpirult mikor meglátta szerelmét az ajtóban.
- Fel kéne kapnom pár ruhát oké. Szóval csak egy pillanat. – Mondta, és ahogy megfordult, kezével rántott az ajtón, így vissza felé menet, Alex megcsodálhatta hátulról.
Pár perc múlva Emily vissza tért, egy XL-es pólóban, és egy melltartóban.
- Szóval Alex. Mizujs?
- Semmi különös Em. – Próbálta lazán mondani, de végül 2 mondat után egymást smárolták,   és nem tudták megállni hogy ne. Fent Emily szobájában folytatták az ágyon. Sosem történt közöttük komolyabb. Néha, volt egy kis petting, de ez így pont megfelelt nekik. Végül az ágyon feküdtek, Alex boxerben, Emily megint csak egy bugyiban.
Alex mély gondolatokba mélyedt a plafon bámulása közepette.
A mai generációnak csomó hibája van a kapcsolatokban. Első hiba, túl könnyen azt mondják szerelmem, és túl könnyen szerelmesek lesznek.
Második hiba, sokan csak divatból/kényszerből járnak. Ez a legrosszabb.
Harmadik hiba, nincsenek tisztában a szavakkal. Rögtön mondják hogy szeretlek, csúnyán beszélnek, megsértik a másikat.
- Szívem. –Mondta Emily, Alex felé hajolva, épp csókra nyitott ajkakkal. – Min jár így az eszed?
- Em, van egy nagy kérdésem. Nincs kedved eljönni velem egy hétre le vidékre. Csak mi ketten, esetleg barátok? Saját kis házikóban. Szüleiddel még meg kéne beszélni. Na?

- Ó, Alex. Ez tök romantikus. Persze szívesen. – és csókolóztak. Forró, szenvedélyes csók volt. Este Alex, prezentálta Emily szüleinek a kis kiruccanást. Kicsit lódított, hogy szülök is lesznek, de senkinek nem tűnt fel. Emily szülei elengedték, és másnap már mind a ketten csomagoltak…