Ezt a történetet, E.T. írta. Nagyon rövid részletet raktam most csak ki, mivel nem szeretnél lelőnni a történetet. Szerintem szuper, az az 5 oldal amit kaptam az eddig 90 oldalas könyvéből. Öszinte gratuláció, és csak igy tovább.
[...]Anyám ébresztett fel álmodozásomból. Arcára kiült az aggodalom és a szeretet egyvelege. Az egész nyaramat egy táborba fogom tölteni ahol velem egykorú fiatalok mulasztják majd a kellemes nyári időt. Kedvezményes tábor volt alig kellett valamennyit fizetni érte. A szórólap nem volt valami kecsegtető. Sőt biztosra vettem, hogy aki megtervezte súlyos ízlésficamban szenved. Piros háttéren aranykörvonalas zöld betűk hirdették:
„FOREST TÁBOR -HA SZERETED A KALANDOKAT
Kedves Gyerekek! Szeretettel meghívunk titeket Július 12-étől Augusztus 25-éig tartott élmény-táborunkba. Rengeteg szórakozás, játék és nevetés vár rátok. Remek minőségű és biztonságos környezetben Forest Citytől 2 mérföldre. 14 létszámos személyzet és 10 nagyszerű tanár fogad majd benneteket. Reméljük hamarosan találkozunk!
Elérhetőségeink a hátoldalon.”
Mellettük pedig egy gyönyörű fotó a tábor színhelyéről. Anyám egyik munkatársától hallott erről a táborról. Őszintén szólva nem vártam. Semmi kedvem nem volt új arcokat megismerni, új dolgokat felfedezni. Nem szeretem a változásokat. Sosem szerettem. De volt bennem valamilyen megérzés, hogy el kell mennem oda, és végre életemben először valami mást csinálni. Fontosat.
- Szívem, indulnunk kell! Elkésünk!
- Rendben anyu, mehetünk. – egyeztem bele tehetetlenül.
Rám jött a pánik roham. Mindenemet bepakoltam?? Biztos, hogy kell ennyi cucc? Mi van, ha itthon hagyom az amulettem és meghalok?
Szó szerint pánik roham. Kivédhetetlen. De ilyenkor anyám jó hatással van rám és mindig sikerül megnyugtatnia.
Egy negyedórás késéssel sikerült elindulnunk.
Az út mivel autóval mentünk nem volt túl rövid. Négy órát utaztunk. Mindvégig ment a rádió, amiben valami 70-es évekbeli számokat játszottak. Rühellem ezeket a dalokat. Inkább a telefonomon hallgattam zenét max hangerőn, hogy anyukám nem túl varázslatos hangját is sikerüljön elnyomni. Végül a fülhallgatóm győzedelmeskedett és csak a Coldplay zengte be agyam minden zugát. Már a harmadik órája voltunk úton, amikor anyám egyszer csak rosszul lett. Arca hirtelen zöldes színbe váltott át, és a szemei alatti karikák is nagyobbnak látszottak. Kiszálltunk.
- Anyu minden rendben?
- Persze, kincsem. De ugye nem lenne gond, ha egy picit most te vezetnél?Elég ramatyul érzem magam. Biztos a tengeri betegségem jött elő megint.
- Persze, szívesen vezetek. –bár még nem volt jogsim- Szólj, ha megálljak. Jó?
- Nem.. Nem lesz semmi gond. - úgy mondta, mintha valami megakadt volna a torkán, és nagy nehezére tudta csak volna megformálni a szavakat.
- Rendben. –válaszoltam felvont szemöldökkel. [...]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.