Alex Middleton történetei

 Emily 5. rész. (Alex szemszögéből) 

- Alex.  – Emily szava elakadt, de csak folytatta. – Alex. Szeretlek de erre még nem állok készen. Sajnálom
Egy pillanatra elakadt a lélekzetem. Nem értettem miért hisz ettől én nem lettem se több, se kevesebb, mégis rossz érzés kezdett bujkálni bennem. Nem tudtam miért. Kérdések járták körbe a fejem.
- Talán nem szeret eléggé? – gondoltam – vagy talán túl gyors a tempó? Nem hiszem hisz egy éve járunk.
Akkor nem mertem megkérdezni, csak megsimogattam, és egy puszit nyomtam feje búbjára. Teljesen biztos voltam benne hogy bennem van a hiba.
Felálltam, és lehörpintettem egy kis keserű vodkát. Hagytam, hadd mardossa a 45-fokos ital a torkom.  Emilyre néztem, és ő ugy nézett rám vissza mintha megbántott volna.
- Nyugi, sweetheart. Semmi baj. – mondtam egy kis mosollyal megtarkitva. Magamban persze tudtam hogy semmi nincs rendben. Kimentem a mólóra.
A móló végén, pokroc volt, és egy kis piknik kosár. Másképp terveztem.
Hátra döltem, és oldalra hajtottam a fejem. Arra gondoltam hogy most ott fekszik melletem, gyönyörű testével, és megigéző mosolyával.
Sajnos nem igy történt. A tó tártult szemem elé, és a túl parton lévő lágyan susogó fák. Néha olyan volt, mintha egymással beszélgetnének.
Egyre csak magam hajszoltam. A racionalítás már nem münködőtt az agyszöveteimben. Benyultam mélyre a zsebembe, előhuztam egy doboz cigit, és rágyujtottam. Nem sima volt, csavart. Egyik haverom adta, még mielött elindultunk volna. A cigaretta vége felparázslott, és lágy füst szállt fel belöle.
Szivtam belöle, a vége izzani kezdett, majd elemeltem a számtól. Pár másodperc múlva füstfelhő hagyta el a számat, és egyre úszni kezdett a levegőben. Az agyam lassacskán zsibbadt münködéséből, kezdett vissza térni a normális életbe. Nem velem volt a gond, nem is probálkoztam, és már itt lett volna az ideje.  De egy percig sem haragudtam rá. Hiányzott. Édes csókja, puha teste, szép arca.

Emily bent ült. Nézet maga elé, és gondolkodott.
- Elrontottam, most biztos csalódott bennem. Biztos eléggé szeretem?
Hosszú percek teltek el, Emily pedig csak mereven meredt maga elé.
Felkelt, és kisétált. Meglátta ahogy Alex a mólón szívja a cigijét. Halkan és óvatoson osont Alex mellé, leült, majd ránézett. Emily kivette szájából a cigi
szívott egy slukkot, majd vissza adta. Emilyre nézett, hatalmas szomorúsággal a szemében.
- Alex. Ami odabent történt. Sajnálom. Nem a te hibád. Én vagyok az oka. még nem állók készen. – Emily szemébe könny  szökött, de folytatta. – Hidd el, szeretlek. Bocsájs meg nekem.

Elszomoródtam hogy sírni látom, így aztán feltápászkodtam, és megöleltem.
- Em, nem kell bocsánatot kérned. Semelyikünk hibája sem. Szeretlek Em. –Ezek után csak puszikat tudtam osztogatni könnyes kivörösödött arcára, majd lassan lefektettem.  Lehunytuk ittas szemünk, és mély álomba süppedtünk.