4 hónappal a tüntetés után...
Fejem mélyen a párnába nyomva feküdtem. Késő délután lehetett. Fájt a fejem, és az egész testem, vagy 3szor nehezebbnek tünt mint általában. Lehunytam a szemem, és csak hallgattam a világ hangjait, a nehézkes, vaskos, párás lélegzésem, a vastag és puha takaró alatt. Kint madarak csiripeltek, hangosan, hírdetve a tavasz eljövetelét. Az utcán emberek hangja visszahangzott fel az emeletre, be a nyitott ablakon. Az utca végét keresztező forgalmas úton robogó kocsik sebes hangja. A távoli, semleges város zaj, néhol szirénával, harangozással, és semleges mély zugással. Egy vonat dudált. Madarak repültek el, hangos szárnycsapkodással. Hirtelen felkaptam a fejem és ilyedten körbe néztem. Felénk nem is járnak vonatok, még a közelünkben sem. Körbe néztem, és ráeszméltem hogy nem otthon vagyok. Egy teljesen más valaki szobája volt. Üres, mégis kacattal teli, élettelen, mégis sugárzó. Semmi közöm nem volt a szobához. Megvakartam a fejem, és mostmár normálisan feküdtem az ágyon. Kinéztem az ablakon. Akárhol is vagyok, most nem volt olyan kedvem hogy egy cseppet is gondolkodjak rajta. Allieval körülbelül másfél-két hete szakítottunk, és ma, ebben a pillanatban fogott el az az érzés hogy „úristen, az egésznek vége, nincs többé, és hogy mennyi kibaszott bajom van”. Kétségbe esve kapkodtam a mobilom után, és kerestem hogy fent van e valaki akivel beszélgetni tudnék. A telefon lassú volt, kétségbe voltam esve, szinte már a hajamat téptem. Nem volt fent senki. Senki. senki...
Borús szemekkel döltem vissza az ágyra, és néztem a plafont. Majd aztán oldalamra fordultam, és megejtettem az első könnyem egy idióta lányért. Egy idióta lányért, aki már másodjára volt a legfontosabb számomra. Valaki benyitott a szobába, bebújt mellém, és hozzám dörgölödzött. Átkarolt hátulról, és megcsókolta a nyakam. Már tudtam hol vagyok, de nem viditott fel egy cseppet sem mikor arra gondoltam hogy a környék legjobb csaja feküdt mellettem, csak Alliera tudtam gondolni. Nincs cigim, nincs tartásom, nincs semmim, és nincs senkim. Alex Middleton vagyok. A senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.