Alex Middleton történetei

 -A tegnap esti zavargásokban 4 ember vesztette életét, ebből egy az épp szolgálatát teljesítő rendőr. Több mint 100 embert letartoztattak és eljárás indul ellenük...

Alex a reggeli híradót bemondó 30 év körüli nő hangjára ébrett. Megdörzsölte a szemét, és az órára nézett. A kis digitális óra 9:30-at mutatott. Alex hamar észbe kapott hogy fél óra múlva találkozója lenne Allie apjával, egy viszonylag közeli kávézóban. Alex szinte ledobta magáról a mélyen szuszogó lányt, és felrohant a szobába felöltözni. Végül is most már ottlakott Allienél, legalábbis 1-1.5 hétre elegendő ruhája volt ott. Felöltözött, lesétált, és kinyitotta a bejárati ajtót. Ahogy kinyitotta, éles napfény csapta meg a szemét, és jó pár másodpercen át vakká tette. Az utca romokban nézett ki. A tegnapi események ide is elsodorták a pusztítást. Az utcán minden méteren különféle szemetek, kövek, és patronok voltak. Alex futni kezdett. Hosszú léptekkel, egyenletes légzéssel tudta le az utcákat maga mögött. A haja mikor épp nem a szélben lebegett, akkor a homlokához tapadt. Alex nem akart izzadság szagúan Allie apja elé állítani, de sem elkésni nem akart, sem elhízni, mivel már ezer éve nem futott. 15-20 perc múlva Alex már benyitott a kávézóba. Friss sütemények illata, a reggeli frissen főtt kávék illata, és a hűs levegő csapta meg Alex arcát. Poharak csörögtek ahogy a kiszolgálóknak a tálcáján egymásnak verődtek, melyeket az  emberek halk, lágy, kivehetetlen beszélgetés moraja nyomott el. Egy kéz intett egy távoli asztalnál. Mr. Nash ült ott, és várt Alexre, egy hosszú kávé társaságában. 

-Jó reggelt Mr. Nash -köszönt Alex ahogy oda ért. A férfi intett a srácnak hogy üljön le nyugodtan majd visszaköszönt neki. 

-Szóval Mr. Nash, hogy hogy itt van? És hol van Mrs. Nash?

- Figyelj, elmondom, de meg kell ígérned hogy nem fogod Allienek elmondani! -mondta teljesen komolyan Mr Nash.

-Rendben. -bólintott Alex.

- Én és Christin, úgy döntöttünk nem érdemes tovább egymással élnünk, szóval elválunk. Én visszajöttem Twin Fallsba a tüntetésért, de megyek majd tovább üzleti körútra. 

-De Mr. Nash, mi lesz Allievel? Valakinek fel kell nevelnie. 

-Nyugalom Alex. A legjobb embert bíztuk meg azzal hogy vigyázzon rá.

- És ki az? -vágott közbe a fiú

- Te...

Fél óra múlva Alex egy parkban ült. Már második cigijét szívta el egyedül, a régi, kopott festékű, korhadt, fa padon. A nap magasan járt, és az ég beborult. A levegő lehűlt, és az utcákról eltűntek az emberek. Alexet egy olyan érzés fogta el, hogy az egész parkban egyedül van. Felette miként a szél belekapott a levelekbe, minden fa kísértetéjes susogást adott ki. Mintha beszélgetnének a fák. Egymás között. Tavasz volt, a föld már megtisztult az ősszel lehullott tömérdek levélrakástól, és a ráeső koszos és nedves hótol is. A természet megújulni készült. De Alex nem tudott erre gondolni. Alexet a hideg rázta, szeme vörös volt, fogai vacogtak, orra kipirult. Fázott. De ez csak az egyik ok volt mindenre. Alexet sokkal inkább fogalkoztatta hogy, hogy a francba ne mondhatná el Allienak hogy szülei válnak. Ezt a legszarabb hallani minden tinédzsernek. Alex tisztában volt vele. Ahogy azzal is hogy elkell mondania. Alex bele szívott a cigibe utoljára, és eldobta. Utána nézte hogy füstölög még egy kicsit a csikk, és azt ahogy kialszik erőtlenül az apró parázs. tűzmanók...

Az ablakból semmi különös nem látszott. Egy lány sírt keservesen a barátja vállán. Néha ahogy hangosan felordított, halk foszlány volt halható az ablak túloldalán, de az is hamar a szél sodrásában, semmivé lett. Gyönyörű lány, ma megtört. Több hónapja tartotta magában bajait. Bújtatta miként hiányzanak neki a szülei, a civilizáció, az iskola, és hogy mennyire imádja és utálja Alex-szet. A fiú mellkasára hajtotta a fejét és ahogy bele törölte a könnyeit, úgy folytatta. Allie lassan ledőlt az ágyra, és lehunyta a szemét. Megnyugodott, de még sírt, miközben a barátja a haját és a hátát simogatta. Majd elaludt. 

Még Mr. Nash is elmorzsolt egy könnyet ahogy felnézett a távcsövéből a szomszéd háztetőn...