Alex Middleton történetei

Eddig történt: 

"Estére, amint lemegy a nap hatalmas zavargások várhatóak kérjük maradjanak otthon"Közölte a hiradó, mikor késő délután Alex és Allie egymás mellett ültek a kanapén a hireket nézve. Alex hirtelen hívást kapott az anyjától hogy vegyen fel egy csomagot. A nap megy lefelé, és Alex bringára pattan. Sikeresen felveszi a csomagot amivel az anyja megbízta, és még pont ideje lenne vissza érnie haza, de hirtelen 500 méterre Allie otthonától, hatalmas sípolás a fülében és vér ízével a szájában találja magát...

-Alex? Alex! Alex jól vagy? - ébreszgette egy férfi, tiszta feketébe öltözve Alexet. A fiú lassan nyitotta ki a szemét. Arca tele volt zuzódásokkal, és szemében is vérerek meredeztek. Alex lassan probált felkellni, de valahogy az összes végtagja fájt. A szeme fátyolos volt, de lassan kiélesedtek a világ vonalai. Már sötét volt, és ahogy hátra döntötte a fejét, a főúton az utca végén, menetelő embereket látott, különféle egyszerű fegyverrel, fáklyával, és molotov koktéllal. A férfire nézett aki eddig ébreszgette, majd rögtön teljesen kikerekedett a szeme.

-Mr. Nash? Maga mit keres it? -kérdezte Alex, egy cseppet pofátlanul. Mr Nash, Allie apja volt. 45 éves körül volt, de elképesztő jól tartotta magát, és nem lehetett volna őt 35nél többnek nézni. 

-Nyugi Alex. Most menj haza. A bringa is itt van melletted. Gyere kellj fel. 

-De Mr. Nash, kérem mondja el miért van itt? Azt hittem az ország másik felében van. 

-Úgy is van elméletileg, de most nem beszélhetünk Alex. Menj haza, és NE mond el senkinek hogy találkoztunk. 

-De Allienek tudnia kell hogy itt van az apja. Hiányzik neki -vágott vissza a kis 15 éves megint.

-Na jó. Figyelj, most nem beszélhetünk, de holnap 10-kor a körúton a Conza Kávézóban beszélhetünk. Rendben? 

-Rendben - egyezett bele a fiú és haza sietett. 

5 percbe se telt mire a fiú hazaért. Sietve nyitott be a főajtón, és dölt neki a már bezárt ajtónak. Allie a kanapén sírt míg meg nem hallotta az ajtó zaját, és ekkor nyomban felpattant, és oda rohant. Amint meglátta Alex körvonalait a sötétben, a nyakába ugrott, és ott sírt tovább. Alex csak szorosan magáhóz ölelte a gyenge lányt, és addig simogatta őt, míg a lány abba nem hagyta a sírást. 

- Soha az életben nem örültem még így neked. - mondta a lány, mikor már többnyire lenyugodott, és eleresztette a fiút. Puha, meleg kezével végig simitotta a fiú sebbes, hideg arcát, majd hátrált ahogy felfogta hogy Alex arca tiszta vér volt. A kezére nézett amivel az elöbb még a szerelme arctát  simogatta, aztán most meg vér csillant rajta, az éjjel sötétjében. A lány szemében aggódalom csillant, és berángatta a fiút a fürdőszobába. Ott aztán, nedves kendővel törölgette Alex sebbes arcát. Amikor lerakta a mosdókagylóba, kiöbliteni egy kicsit, vér ázott ki a rongyból, és Allie csak nézte miként, a vér, vízzel keveredve, világos vörös színű folyadékként ürül ki a csatornába. Mikor Alex elmesélt mindent, kivéve Allie apját, visszamentek a TV-hez, és aggódva nézték tovább a tüntetéseket. Mindegyik adó közvetítette ahogy a narancssárga fényű, belvárosi részeken, hogy égnek a szemetesek, hogy repülnek az utca kővek, hogy esik el egy tüntető, és hogy hogyan tappossák őt halálra 'bajtársai'. A családok szétváltak, elszánt tinédzserek tomboltak, a város lángokban állt. Késő estére, minden eldurvult. A tüntetők még komolyabbak lettek, a rendőrök pedig egyre gyültek. Míg az utolsó tüntetőt is leütötték, és véres arccal szállították a Rendőrségre. Allie mély álomba szenderült mire vége lett mindennek, de Alex az utolsó tüntető, utolsó sikolyáig nézte a híreket. Utána Alliere nézett aki feszülten, és félelemmel telve szuszogott a fiú mellkasán. Alex megcsókolta a homlokát a lánynak majd ő is elaludt.