Emily álma: Alex egyre közeledik. Rám terpeszkedik, és lágy csókkal hinti be a nyakam. Megijedek és elhuzodok, és messze letolom magamtól. A szemem tiszta könny. Arcán csalodottság sugárzik.
- Szeretlek Alex. – de ő nem figyelt. Felállt, lassan távozott. Lába alatt recsegett a ház, de már nem érezte a lány jelenlétét. Kiment, távolodott, és mintha elfujta volna a szél, elporladt. Zokogni kezdek, a szoba sötétbe borúl, mint a lelkem. Nem találom a helyem...
Alex álma: Fehér üresség. Közepén velem. Szemem forgatom de az egész fehér. Én is fehér pólóban vagyok, fehér nadrágban. Hirtelen egy csapásra minden fekete lett. A ruháim is. Fehér vetitett szöveg jelenik meg a falon. Hiba. Mintha vetitenék. A következő rajtam jelenik meg, és futt végig. Felelösség.
Egyre csak több szó jelenik meg. Szeret? Nem szeret. Tudat. Undor. Részegen. Szerelem.
A szavak ellepik testem, kínoznak. Tüskéket szúr belém. Az elmém befogadja a szavakat. A szemem vakitják el. Fehérség megvakít, és a következő pillanatban a víz alatt vagyok. Nem fuldoklom. Szívem utolsót dobban, és minden elsötétül...
Alex ekkor felriatt. Sose birta az ennyire valóság hű álmokat. Elötte feküdt Emily, akinek a szeméből egy hatalmas könnycsepp hullt alább. Alexnek fogalma sem volt miért. Mint ahogy azt sem tudta hogy miért sajgott ennyire a feje. Felállt, és elindult a hosszú stégen vissza a házikóba. Minden lépéssel emlékképek jelennek meg a szeme elött. Probálkozás, csalódás, önmarcangolás.
Mikor belépett a házba, és lehörpintett egy kis vodkát, minden emléke vissza tért.
Mostmár nem foglalkoztatta annyira, inkább sétának erett.
Alex kezében hüvős vodka pihent, és zötykölödött az üvegcsében.
Tényleg szeret engem Emily? Miért nem léptünk túl a csókon?
A kérdések újra megjelentek Alex agyában, de mostmár, vízhangoztak, sikitottak a fejében. Ki akartak törni. Semmi nyugtott nem hagytak már gazdájuknak. Kiáltások.
Alex szédülni kezdett. Tenyere elengette a vodkás üveget. Hallota ahogy a földön landol az értékes szesz. Az üvegből lágyan bugyogott az a kevés maradék vodka ami volt benne.
Alex egyre jobban szédült, a világ körülötte megkavarodott, majd eltünt a határ a föld és az ég között. Talpai nem engedelmeskedtek, majd mindent egy össze függő sötétség kezdett uralni. Káosz lett a fejében. Nem tudta melyik a hold, és melyik annak a silány tükörképe. Hirtelen lábai felmondták a szolgálatot, és lerogytak. Alex a fejét egy éles sziklán landolt. Csupán fekszik ott a földőn, kezét végig simitotta a fején, utána szeme elé emelte. A hold fényében a vér megcsillant.
Alexnek elege lett. Elege lett a tétlenségből, a vérző fejéből, és a hangokból.
Felegyenesedett, és egy hatalmasat orditott, teljesen torka szakadtából. Majd elindult. A hangok elhalgattak, teljes csönd honolt be. Lassan lépkedett, de hirtelen, a föld eltünt lába alol, és hideg víz vette körül. A mélység magához ragatta, száját hangra nyitotta, de csak levegő jött ki rajta, lágyan hull alá, a tó mély medrébe. Könny szökik szemébe, majd kihunyt a fény a szeméből.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.