Alex Middleton történetei

Csak zene:

 

	The Kooks - Naive .mp3
	Found at bee mp3 search engine

LETÖLTÉS:

http://tuanvietnam.net/Library/medias/the_kooks_naive.mp3 //jobb klikk.//

- Ne szólj hozzám! – Kiáltott rám és leült a kőre, én meg utána. Hogy ki ő? Miért ne szóljak hozzá?

Hamarosan.

A szobámból ki se mozdulok 2 hónapja. Leugrottam az egyik hídról az osztály társammal. Én túl éltem. Ő nem. Sajnos nem tudtam magam vigasztalni azzal hogy nem én voltam, mert én mondtam neki. Én akartam. A szobámba zárkóztam. Pszichológusok akartak velem beszélgetni de senkihez nem szóltam. Eső vizet, és havat ittam, maradék csont száraz csokival. Senkihez nem szóltam. Ennyinek éreztem magam. Legyengültem, meghaltam. Jelképesen természetesen mert itt vagyok és hallatom a hangom. 42 kiló lettem a magam 175 centi méterével. Sírtam. Többször elájultam. A második hónapba nem bírtam tovább, le mentem, benyúltam a hűtőbe és egy sajtot, és egy hús szeletet húztam elő. Sétáltam a konyha felé mikor össze estem, de magamnál voltam. Anyám rögtön jött és megragadta a karom hogy felhúzzon. Én elrántottam a karom, és feltápászkodtam. Kiszedtem a kenyértartóból 2 nagy karéj kenyeret, és össze csaptam a sajtot, és a húst. A kezembe szendviccsel, kitántorogtam a külső ajtón. Anyám az ajtóig követtet, és ott megállt. Örült hogy végre talpon lát. Ugyan arra sétáltam mint az este. A végzetes este. A fejembe hallottam a tüsszögést és elmosolyodtam. Felnéztem az égre, de most csillagok helyet, nagy kék ég terült felém. Sietve elérkeztem oda ahol találkoztam az osztálytársammal. Itt a betonba zuhantam és könnyek hulltak alá a szememből. Felkell állnod. Biztattam magam. Tovább sétáltam mire egy síró lányba botlottam. Azt mondta vége az életének. Megy a hídnak. Mondtam neki hogy ne de csak ment.

Én követtem, míg ott nem állt a híd palánkján. Pont ott ahol én álltam. Készen állt az ugrásra de az utolsó pillanatba megragadtam, és vissza húztam. Most ott ülünk a kövön.

- Hidd el még megköszönöd.

- Dehogy. Nem értheted mi történt velem.

- Dehogynem. Sajnos. Sajnálom de nem engedhetlek.

- Muszáj, semmi közöm a barátnődhöz.

- Nem volt a barátnőm.

- Dehogynem. Tuti smáro – itt elakadt a lélegzete és a szemembe nézet. Kék szeme mintha át láttak volna gondolataimon. Vörös ajka közelit, mi legyen megcsókoljam? Mielőtt átgondolhattam volna forró ajka számhoz ért, puha teste hozzám ér. Átkarol én viszonozom. Indulni kéne, hát lassan elengedem. Felállunk mind ketten, és elindulunk a híd lábához. Lassan, előre meredve. Nem értettük hogy jött ez. Amikor leérünk, a lány a híd lába felé veszi az irányt és magával ragad. Lent körbe nézünk, beton talp, sáros terület. Leveszem a kabátom és leterítem a földre, és leülök. A lány követi a példám. Ő is lehuppan.

- Még a neved se tudom te titokzatos idegen – töri meg az éj csendjét.

- Alex hercegnőm. – és elnevetjük magam. – De neked se tudom még a neved.

- Sam, Samantha. 14 éves, 23-madik suli tanulója.

- Én a 11-esbe járok. – mind ketten mosolygunk.

- Gondolom nincs most barátnőd. Volt már?

- Nincs, és még nem is volt. Sajnos. Te viszont nagyon jól nézel ki, volt már barátod? – emlékeztem vissza mikor a lágy utcai fény világította meg. Cső gatyája, egyedi pólója, és aranyos pulóvere fedte testét.

- Volt. De azokat nem is nevezném kapcsolatoknak. Nagyon gyerekesek voltak.

El fekszünk. Az égen megannyi felhő sebesen haladt fölöttünk. Aranyos, kis, bárányfelhők voltak. Nem tudtak egy percre ugyan ott maradni, vagy legalább ugyan olyannak maradni. Nem is volt baj mert mindenfélét formáltak. Egymással versengtünk ki mit látott. Mikor Sam felkiáltott hogy szív, én meglepődtem, és elmerengtem az égbe tekintve. Ennél csak az lepett meg jobban mikor Sam felém hajolt. Az arcán hatalmas mosoly ragyogott, haja viszont meg az én arcomba lógott. Elnevettem magam, és a füle mögé igazítottam. A fejünk egyszerre kezdett közeledni, és jól össze koccintottuk. Sam felnyögött és vissza feküdt.

- Hé, semmi baj. – nyugtattam.

- Dehogy is nincs. Tudtam, hogy elrontom! – kiáltott magára.

- Nem is rontottad el. Ez lett volna az első csók igaz?

- Igen – mondta szipogva. Mindketten oldalra néztünk, mélyen egymás szemébe. Megsimogattam a fejét, és az ajkam érintettem az övéhez. Aztán ő most hosszabban és résnyire nyitott szájjal. Aztán visszahúzódott. Még nagyon réssel az ajkaink között újra. Ez volt az utolsó Sam ráérzett, és boldogan fojtatta. Egymást öleltük, hol fejét fogtuk a másiknak hol a hátát. Csók, csók hátát követte. A nap lassan kúszott, az autók gyorsan gurultak, a járókelők lassítottak nálunk, mint egy híres szobor csoportnál, sirályok boldogan szelték az eget. Amikor kiélveztük felálltunk és leporoltuk magunkat. Most tűnt csak fel hogy járókelők vettek körül minket, és amikor felálltunk elkezdtek tapsolni. Én megilletődtem, és megpusziltam az arcát. Ö vissza puszilt és integettünk egyet, kettőt, aztán kéz a kézben távoztunk.

Ezt a széket odább tolni,

vonat elé leguggolni,

óvatosan hegyre mászni,

zsákomat a völgybe rázni,

vén pókomnak méhet adni,

öregasszonyt cirógatni,

jóízű bablevest enni,

sár van, lábujjhegyen menni,

kalapom a sínre tenni,

a tavat csak megkerülni,

fenekén ruhástul ülni,

csengő habok közt pirulni,

napraforgók közt virulni -

vagy csak szépet sóhajtani,

csak egy legyet elhajtani,

poros könyvem letörülni, -

tükröm közepébe köpni,

elleneimmel békülni,

hosszú késsel mind megölni,

vizsgálni, a vér hogy csordul,

nézni, hogy egy kislány fordul -

vagy csak így megülni veszteg -

fölgyujtani Budapestet,

morzsámra madarat várni,

rossz kenyerem földhöz vágni,

jó szeretőm megríkatni,

kicsi hugát ölbe kapni

s ha világ a számadásom,

úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,

most e verset megirató,

nevettető, zokogtató,

életem, te választató!

Mi értelme az életnek?

Ahogy a Magyarországról jött osztálytársam mondaná, 3 a magyar igazság. Szegény srác pocsékul beszél angolul. Amúgy meg szerencsétlen a srác. A „haverja” szerint azért jött el, mert kikönyörögte, mert ott mindenki piszkálta. Azt hitte itt nem fogják. Nem meri elmondani otthon, hogy itt is piszkálják, mert így is nagy szívességet tettek. A tüsszögő hapsi nem tüsszentett, többet mert végre a zsebkendőjéért nyúlt. Elgondolkodtam merre megyek, menjek, elhomályosítottam a tekintettem és bele gondoltam mik történhetnek. Nem győzött meg az elmém így már homályos elmével is folytattam utam. Megint meghúztam a Hubertust. Erős alkoholos íze, keveredett a finom fűszernövények ízével, és valami finom, de erős italt dobott össze. Lesétáltam a főútról, a sötét utcába. Az volt a baj hogy a terebélyes fák, belepték a lámpákat, így azok fénye nem jutott le az utcára. Míg ezen töröm a fejem, hirtelen egy vad nagy kutya csapódik bele a mellettem húzódó fakeringésbe. Ugat rám, teljes torka szakatából, és én jól összerezzenek. Vér ritmikus dobogását hallom csak a fülembe, a többi kutya is rá zendít, épp ideje tovább állni.

Az osztályom csoportokra vannak fel osztva. Vannak a RIBIK. Ők igazi ribanc tanoncok. Gazdag apuci tele tömi a pénztárcát, és megyünk vásárolni. Közben magasról szarnak bele más emberek élet körülményébe, és a saját tanulmányaikba. Sokat barátkoznak az OLYAN/FOCICSAPAT/MENŐ FIUK társaságával. Ez egy társaság, de 3 elnevezése van. Az OLYAN-T természetesen a STRÉBER/OKOSAK/NYALIK csoportja használja. Az utóbbi is csak 1 csoport. FOCICSAPAT-nak azért hívják, mert a legtöbb a suli foci csapatába játszik. A MENŐ FIÚK elnevezés is ugyan ez, de ezt azért használják, mert nem az összes izomagyú focista. Vannak igenis okosak, akik kihasználják a lányok hülyeségét, és jól leitatják őket. Ők azért ilyenek, mert átlagosan 12 évesen már szartak rájuk a szüleik, és elmehettek. Elkezdtek piálni, és láss, csodát terjesztik az észt. Nos, én is voltam ilyen bulin. Többen is. A srácok és a csajok együtt vedelik az alkoholt. A fiú csapat egy része lelép, és visszahúzódik egy szobába. Nem mondom, el mit csinálnak ott egymással. Akik maradnak, szépen lassan Felelsz vagy Merszbe keveredtek, és 10 percenként távoztak párosával az emberek. A csajok full részegek voltak mind, és bárkivel lefeküdtek volna. Meg is tették. Miután mindenki elszállt üres lett a terep, csönd lett a házban. Kivéve a szobákban. Azután hogy mindenki távozott 2-3 órával páran visszaémelyegtek pucéran, vagy csak nadrágba, de általában csak egy boxerbe és folytatódott a buli. A legtöbb srác ezt 3-4szer megcsinálta, aztán a szerencsésebb lánynál elaludt. A STRÉBER/OKOSAK/NYALIK klub. STRÉBERNEK szólítja őket mindenki. A legtöbbnek, azaz igazából az összesnek, nincs magán élete. A következő a napi programjuk. Reggel felkelni, reggelizni iskola. Iskola után. Házi feladat, szorgalmi, a kevésbé stréberek még egy keveset gépeznek is, vacsora, és alvás. Stréber személye: Most komolyan tanulni nem rossz, de legyen már 14 évesen az embernek magánélete, és az nem okos, hanem stréber, akinek a fent elhangzottakból áll az élete és iskola alatt is csak matektanárokkal lóg, matekról beszélget, és órán állandóan ontja az észt a tanár helyet, és a beszéde végén kijelenti, milyen okos vagyok. Az okosak között vannak lányok is, akik sajnos visszahúzódok, nem túl beszédesek, szófogadóak (ami nem rossz egy határig). Az OKOS csajok össze fognak általában nincsenek többen, mint 3-4. A mi osztályunkba ez a szám 3. Együtt lógnak, húzódnak vissza, és beszélik meg a magán életüket. Jellemző rájuk hogy cseppnyi jel sincs a fiúkhoz való vonzalomnak. Néha 23:1 alkalomkor az egyik OKOS lány megkérdez egy fiút hogy járnának-e. A randikon csetlik, botlik, és ha a csajnak szerencséje van 17:1 alkalomkor sikerülni szokott 1.5-2 hónapig húzni. Ezek nagy számoknak tűnnek, de azt jelenti, hogy minden 23-dik lány udvarol a fiúnak és ebből minden 17 csajnak, aki megpróbálja 1.5-2 hónap múlva kidobja a pasija. Egy biztos a minden 72:1 alkalmon kívül mind azt mondja, még ráér. Ez a ráér 18 évesen szokott megszűnni az első nagyobb piálásnál. Ekkor szoktak rádöbbeni, hogy nem minden a tanulásról szól, de sajnos csak minden 3. jön rá, hogy most van a lényeg, most kell belehúzni a tanulásba. Ellentétben szerencsére a 18 évnyi tanulás elég szokott lenni az élet folytatásához. A 72:1 alkalom, pedig amikor az első srác után tovább próbálkozik és általában át áll a RIBIK-hez, de a legtöbb 72:1 alkalmi lánynak, aki nem lesz RIBI és pasizás mellet tanul, szép élete lesz, jó pasival és jó munkával. Vannak a FÉRGEK csoportja. Ide a kívülállók kerülnek, a magántanulók, az eszméletlenül csúnyák, és a 20 IQ alatti gyerekek. Igen, van hülyébb a FOCISTA CSOPORT-nál. A focistáknál meglepő minden 9. viszonylag értelmes. Szerencsére a FOCISTA CSOPORT-ból minden 3.-nak benő a feje lágya és családos, munkásember lesz. Az osztályba 5 FÉRGET tartunk számon. Nem szeretnék senkit megsérteni így aztán nem részletezem. Csak pár dolgot. Mindig a MENŐK-höz akarnak csapódni, de onnan csak le csapodnak, mint egy kő a szélvédőről. Nos, nekik sincs magán életük, de legalábbis több mint a STRÉBEREKNEK. Nem keresik a szerelmet, de legalább ha egyedül vannak, lefoglalják magukat. Nem részletezem. Emok, Nagyon elszabadult Punkok, healy metalosok, piercingesek is ide tartóznak. Szerencsére 3 lány van köztük. A legdurvább, legférgebb csaj leginkább a RIBIK-hez csatlakozhatna, de ez nekik is túlzás. Mindenbe benne van, hogy menőnek tűnjön. MOST LESZÖGEZEM, A LEGNAGYOBB PROBLÉMA AZ ISKOLÁBAN, SŐT AZ EGÉSZ 12-15 ÉV KOROSZTÁLYNÁL, AZ A MENŐ HA LEGKORÁBBAN LEFEKSZEL VALAKIVEL, CIGIZEL, ISZOL. SZERENCSÉRE A HELYZET NEM OLYAN SZÖRNYŰ MINT AZ AGGÓDÓ SZÜLÖK, BEÁLLÍTJÁK. EZ CSAK EGY ELMÉLET. SZÓVAL A LEGTÖBB HELYEN A CIGIZÉST EGYENESEN VISSZATASZÍTÓNAK TARTJÁK, ÍGY AZ NEM KERÜL SZEMPONTBA. A LEFEKÜDNI VALAKIVEL IS CSAK A SZOROSABB, SZEMÉLYESEBB KÖRÖKBEN SZOKOTT ELHANGZANI. SZÓVAL NE KONGASSÁK A VÉSZ HARANGOT, NINCS MÉG ITT A VILÁG VÉGE. Tudom ebbe a 2 mondatban hatalmas ellentmondás van. De olvassad csak át még egyszer. Általában van mind a kettő. Van ez is meg van az is. A lány egy kicsit, nos, vaskos. Hatalmasra nyílt dekoltázsban van mindig, és hatalmas mellei vannak. Olyan túlméretezett. Nem szép. Mindig kilátszik a hája, és a hátán a tanga vonala. Egy szóval undorító, de a pletykák szerint, már 2 FÉREGGEL lefeküdt, és 2 STRÉBERREL.

Vannak még a KOCKÁK. Ezt kell, azt hiszem a legkevésbé részleteznem. Állandóan a számítógépes témákon lovagolnak. Jellemzőik: Versengenek… kinek van jobb gépe

szinte egész nap játékokról, gépekről beszélnek.

Napi programjuk: Reggel felkelnek, és páran leülnek megnézni a híreket, esetleg lenyomni egy gyors menetet Call Of Duty-ban. Iskolában megy a duma, aztán otthon, némelyik megírja a házit, és rögtön bekapcsolja a gépet. Aztán vacsora, és tovább gép. Jellemzően nincs teljes magánéletre utaló nyom. Sokan próbálkoznak MSNen, bevallani a szerelmüket, egy szó, mint száz msnen szórakozni. Jellemzően, mint a FÉRGEK hasonló, ámbár kifinomultabb módon le tudják magukat foglalni. A KOCKÁK között, nem, vagy csak nagyon ritkán találhatunk nőstény ember ivadékot. A KOCKÁK minden 4:1-hez bevallja szerelmét, ebből csak 20:1 szemtől szemben való bevallás. Bár meglepő, de a kapcsolatok 3:1 alkalomkor műnkődnek, de sajnos minden 5. ilyen kapcsolatban élőnek sikerül élőben is olyan jót beszélgetni, mint MSN-en. Borzalmas statisztika. A kapcsolatok csak minden 13:1 alkalomkor húzzák, 2 hónapnál tovább bár ki kell jelentenünk, viszonylag éretlen 14 és az alatti korosztályban. KOCKÁNAK lenni szar. Ha az vagy azonnal hajtsd ki a géped az ablakon. Vagy csak húzd ki az áramból. Hé és ne dugd vissza 5 perc után. Se 2 nap után azzal a felszólítással, hogy fontos E-MAILT várok. A KOCKÁKAT nem bírja se a RIBIK csoportja, se a MENŐK, ezek egyenest szekálják pont, mint a FÉRGEKET, és a NORMÁL CSAJOK sem bírják annyira pedig sajnos sokan a FACEBOOK használati rendszeresség alapján a KOCKÁK csoportjához csatlakozhatnának. A NORMÁL FIÚK és a VISSZAHÚZÓDOK, nem igazán kedvelik a KOCKÁKAT, de elbeszélgetnek velük. Általában. NORMÁL CSAJOK. Igazából ők annyira nem is rosszak. Néhány elvetemült mániájuk van pl.: mániákus FACEBOOKozás, és képek készítése… tucat számra. NORMÁL FIÚKAT sem kell részleteznem. Visszahúzódok. Ebben jó sokan vannak. Ők nem találják a helyüket a világba. Inkább merülnek rajzolásba, vers- novellaírásba, zenehallgatásba, magába fordulásba, vagy csak simán ablakpárkányon való ülésre, és onnan bámulni az eget. Ami kijelentem tök jó érzés. Jellemző hogy sokat alszanak, maguk közt, álltalába nemi különbséget megtartva barátkoznak. Megnyílni egymásnak párokban szoktak, de ha már megnyílnak valakinek, akkor valaki külső személynek, akit más az osztályból nem ismer és a személy sem ismeri az osztályt. Alapvető távolságtartás. Általában 12-14 éves korban van a legmélyebb pont, de 16-18 éves korba ki szoktak bontakozni és a VISSZAHÚZÓDÓK 3:1 arányban a NORMÁLIS FIÚK csoportjába csatlakoznak. Viszont 16-18 éves korban keletkezik pár új csoport, ebből az egyik a PERVERZEK/NAGYDUMÁSOK ahova a visszahúzódok minden 6:1 arányba mennek. Minden 8:1 arányba viszont a FÉRGEKHEZ mennek.

Hirtelen orra bukok, és betont fogok. Fejem fogom, miért nem az lábam elé figyelek. A fejem oldalra néz, látom, hogy egy árny közeleg. Kiáltozik, hej, hej. Felé nézek miért kiállt. Lassan lámpa fénye megvilágítja, alakja kiformálja, személyét megvillantja. Lány az, az osztálytársam. Mit kereshet itt ily éjnek évadján. Puha ágyban, oldalt gőzölgő üres forró csoki bögréjének kéne ragyognia, helyette könnytől fényes, zilált haját fújja a szél. Feltápászkodok, intek a lánynak. Meglepettségem tetőzve a karomba ugrik és vállamon sírja ki az éj borzalmát. Nem vagyunk nagy barátok az osztályban, de úgy kezdünk ismerkedni. RIBIKHEZ tartozott aztán NORMÁL LÁNY és kezdett beolvadni a VISSZAHÚZÓDÓK közé. Így ismertem meg őt. A neve Catherine volt. Míg karjaimba állt, és vállamon sírt, megszólítottam, megkérdeztem mi bántja.

- Hello, mi a baj? – kérdeztem.

- Semmi különös, de mit keresel itt kint te Alex?

- Gyere, üljünk le. – mondtam és leültünk, neki dőlve a falnak. Oda nyújtottam neki a Hubertust. Már csak a fél literből, 0.3 l maradt. Jól lehajtotta, és a borzalmas arckifejezés mellet megrázta egy kicsit magát. Sírt egy kicsit még a vállamon közbe iszogattuk az alkoholos fűszeres itókát. Nem hagytam neki sok nyugalmat, mert 10 perc piálás és sírás után megkérdeztem. – hé Cate – így becéztük, Cat mint macska, és tényleg olyan volt. Hajlékony, okos és szexi. Az arca szép sima, kifinomult, tónusos, csodaszép volt, a szemei meg mintha ragyogtak volna a sötétbe. Az élénkzöldragyogó szemei, a vörös ajkai, a teste. – Mi történt? Miért vagy itt sötétbe.

- Nos – és lassan könnyekkel küszködve elmesélte – Apám sokszor részeg és most elegem lett, mert anyut verte, és előttem kezdte el levetkőztetetni anyám.

- Úr isten. – hirtelen csak ennyit tudtam hozzá tenni.

- Oké én elmondtam hova megyek, és te hova mész? – válaszolta.

- Véget vetek ennek az egésznek, megyek valami frappáns pontot tenni a végére.

- Hm, szóval mész meghalni? – kérdezte, ami nagyon meglepett, és ezt tette hozzá – Nem vagy te egy kicsit berúgva?

- Nem. Komolyan mi értelme a jó pofizásnak.

- Nem tudom. Megyek veled.

- Rendben, de akkor gyere, mert indulok.

- Oké, na, mehetünk is. Egyébként mire gondoltál hova?

Ez a szó felnyitotta a szemem, és egy flash villant be az agyamba.

Egy híd tetején állok. Viharfelhők a fejem felet. Lent zúgó folyó. Mellettem egy árny. De hirtelen elszürkül, és mint a homokot, a szél elfújja. Sirály repül el előttem, utána ugrok.

- Egy hídra. Méghozzá nem is akármelyikre. – válaszoltam Cate-nek eszelős hangon. – gyere.

A híd nem is volt olyan messze. Pár utcát kellet mennünk, aztán fel a hídra. Rohantam, ahogy csak tudtam. Szél akaszkodott a hajamba, és a régi pólómba. A híd mellet sirály szállt velem, és kiáltott hangosan. A híd közepén megálltam és vártam. Cate mögöttem sietett. Az utolsó lépéseknél a kezem nyújtottam és kézen fogva jött fel. Át öleltük egymást. Aztán elengedett és a szemembe nézet. Az ajkunk összeforrt. Lehunytam a szemem és egy idő nyalakodás után letoltam a felsője vállpántját. Cate meglepődött, de segített letolni. Én egy alsó gatyában, Cate pedig egy bugyiban volt. Kezem adtam neki, így segítve felállni a palánkra. Aztán én is felálltam mögé. Sirály suhant előttünk, és egyszerre zuhantunk. A zuhanás közben végig simítottam az arcát, és a becsapódás előtt meg pusziltam, mint egy ártatlan kisgyerek az anyukája büszke arcát. Csobbanás, és vége.

A rendőrség két fiatalt talált a városi folyóban. Az egyiküket sikerült újra éleszteni, és most korházban pihent. A két tinédzsert kézen fogva ragadta ki a rendőrfőnök a vízből. Nyilatkozása szerint, ha ő nem talál, rá halott lenne a fiú. További Híreink…

Az elmém visszatért. Mindenem fázott és görcsölt, de egy orvosi ágyon feküdtem, infúzióra kötve. Úristen. ÉLEK. És hol van Cate?

Szerző: az osztálycsoportosítás, leírás, nem azonosul a szerző osztályára. Bármilyen egyezés csupán a véletlen műve. A számok eltérőek lehetnek

Ahogy kiléptem az utcára, valami borzalmas érzés fogott el. Egy fiú sétált el előttem, aki pont ugyan úgy nézet ki, mint én. Hirtelen szédülök, és gondolatok kezdenek keringeni bennem. Csak keringenek, de egyre hangosabban szolnak magamba. Egy hatalmas zaj lett belőle, amit próbáltam elfojtani. Nagy kabátomban, elindultam. Eset az eső, de ez kivételesen jó volt, mert lehalkította a hangokat. Nem figyelek a lábam elé, a cipőmmel egyenesen beletrappolok az elém vetődő pocsolyákba. Bár nem érdekelnek a hangok, az egyik suttog és minden elhalkul. Biztos én vagyok én? Mintha körbe körbe keringet volna a fejembe. Próbálom racionálisan csitítani. Persze, ki más lennék? Nyugtatott, de valahogy nem éreztem magamat. Olyan érzésem volt mintha más testben lennék. Hirtelen egy nagy pocsolyába léptem, és a cipőm egy kevés víz lepte el. Felszisszenek, és dühösen tovább kaptatok. Egy hang megint belém vág. Ki vagyok én? A kérdések, és a hangok elhallgatnak, csöndben araszolok tovább. Felszállok a villamosra és leülök. Előttem egy öreg férfi ült, a villamos másik oldalán pedig egy lány ült egyedül. A fejem az ablakra teszem, és kinézek a villamos sín mellet elsuhanó autókra. Én, én vagyok. Alex Middleton. Egy srác a sok közül. Vajon tényleg csak egy srác a sok közül? Csak egy hal a tengerben? Vagy különleges vagyok. Más, mint a többi?
Hirtelen 4 srác száll fel hangosan beszélgetve. Felém jönnek, de nem engem keresnek. A lányhoz sétálnak, és körbe állják. Megragadják a szép szőke haját, és feltűnés nélkül lecibálják öt a villamosról. Én felállok és kinézek. A vén férfi fogja meg a karom, és ránt meg.
- Hagyd. Nem a te dolgod. Ne térj le az útról! – mondta halkan, nyöszörögve, de én elrántottam a kezem, és leszálltam a villamosról. A férfi kétségbe esve nézet utánam, de csak visszaült. Volt a hátamon egy hátizsák. Levettem és bele túrtam. Előhúztam az Erdélyi Medveölő késem, és a kis bicskát, aztán arrébb hajítottam a táskát. A kisbicskát zsebre vágtam, a késem pedig az övemre kötöttem majd eltakartam. A srácok befordultak egy sötét kis utcába. 3 házzal előrébb jártak, mint én, amikor rájuk kiáltottam. A srácok megfordultak, és egy lány sikítása szelte át az utcát.
- Menj innen. Minden kés. TÜNÉS! – sikította, mire a fiuk a hajánál fogva arrébb dobták.
- Na, gyerünk. Ki ez a nyomi. Gyere csak. – mondta az egyik.
- Hagyjátok a lányt, és tünés srácok. – kiáltottam vissza nekik.
- Jaj, a kissrác. Hogy védi a csajt. Hé, nyominger, nem látod, hogy 4-szer annyian vagyunk? Na, jó, ahogy a srác kívánja, gyerünk. - elindultak felém. Előrántottam a kést és vártam őket. Ők is előrántották a gagyi konyhakésüket. Csak támadtak, hadonásztak a levegőben, de míg én nem bírtam bántani embertársamat, ök. folyton belém vágták a késüket. Addig tűrtem, míg az egyik mélyen a karomba mélyesztette a kését. Elgurult az agyam. Kigáncsoltam őket, behúztam nekik, rugdostam, míg hirtelen az egyik a lábamba döfte a kését, egy másik meg megragadott, és hátra dobott. A fejem be vertem a betonba, és visszapattant. A fejemből vér csordult, és a szemem lassan lecsukódott.
Mikor felnyíltak a szemeim, egy lány hajolt felettem.
- Hahó, kelj fel. – mondta ébrezgetve.
Feltápászkodtam. Mindenhol hegek vöröslöttek a testemen, és sebek. Tele voltam rúgás nyomokkal, és duzzanatokkal. A szám felszakadt, és az arcom is több helyen felduzzadt és felszakadt. A kés mellettem hevert a földben a pocsolya alján. A lány felsegítet és megtámasztott. Az arcon simogatta, és letörölte a vért.
- Köszönöm. – szolalt meg. – ha te nem jössz, már valószínű nem élnék. Ezek a srácok nagyon durvák. Ők az ULTRAS. Csoda hogy nem végeztek veled. Jól rájuk ijesztettél a késeddel. Amúgy más 3 barátnőmet kapták el és abból mind a hármat megerőszakolta 5 ember, és 2 barátnőmet meg is ölték. A rendőrök keresik őket, de nem találják, pedig mindenki tudja kik ök. Vigyázz magadra mostantól, légy szíves.
- Semmiség, de most megyek. – mondtam fájdalommal küszködve, és elindultam.
Pár lépés után viszont összeestem. A lány rögtön alám nyúlt megtartani.
- Elkísérlek. – jelentette ki. Hamar haza értünk, és besegített. Otthon lefektettet a kanapéra és vizes kendőt rám terítve mellém ült. Én elaludtam.
Az ajtó csukódása ébresztett fel. A lány ment ki az ajtón. Ahogy tudtam felkeltem, és utána mentem. Az utca másik oldalán sétált. 5 fiú körbe vette. Előlépett a hatodik. Előkapott egy kést a nadrágjából és hasba döfte a lányt. Bevonszolta a kocsiba. Beszálltak. Elhajtottak. Egy vértócsa maradt a lány után. Én térdre rogytam. És könnyek csordultak a szememből. Csak csordultak, de aztán elkezdett folyni a könnyem. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam.
- Sajnálom fiam. Részvétem. – mondta rekedve. Hátra fordultam és láttam, hogy a vén férfi állt mögöttem.
- Köszönöm. – válaszoltam sírva.
Mikor erőt vettem magamon, besétáltam egy korházba. A doktorok teljesen meglepődtek.

A szél süvit a fülem mellet. Szélsebbesen gurolok le a hídról a biciklimmel. Az égen egy felhő sem volt, csak a lemenő narancssárga nap ragyogott. Pólómba kapott a szél és így lobogtatta. Egyenesbe érek, le a biciklis útra a Duna mentén. A Duna vizén tükrözödött a narancssárga nap. Hirtelen, szinte a semmiből, egy nő tünt fel elöttem. Szakadt, sáros ruhába volt. A harisnyája is szét volt szakitva, arcán hegek éktelenkedtek. Alig állt a lábán, és épp hogy befaroltam elötte.
- Kérlek segits. A fiam. Segits – Mondta könnyekkel küzködve.
Le szálltam a bringámról, falhoz állitottam, és követtem a sikátorba. Hirtelen hátulról megragadott egy férfi, és a falhoz vágott. Az arcom a falba csapódott aztán összeestem. Jöttek még 3-an, és elkezdtek rugdosni. Bordáimba, csontjaimba hatoltak az erős rúgások. Egy idő után abbahagyták, egyik letérdelt mellém. Magasba lendítette az öklét, és sokszor arcon vágott, könnyem kicsordult, és az utolsó ütéstöl elájultam. A világ elsötétedett, és lehunytam a szemem.

Esik az eső. Zuhog. Mindenem átázott.
Egy forgalmas, 3-3 sávos út volt elöttem. A közepén villamos választotta ketté az utat. Lassan beállt a villamos az állomásra. Arctalan emberek száltak le a villamosról. Autók suhantak el elöttem. A forgalmas utat keresztül szelte egy macskaköves út. Busz állt be az állomásra.
Hirtelen hatalmas villanás töri meg a nyugalmat. Az út széli magas 8 emeletes háznak több ablakaiból lángok törtek ki, és a ház szép lassan sülyedni kezdett. Minden lelassul. Az emberek arcára ráfagy a félelem, és a meglepetés. Minden megáll csak én maradtam. Hol vagyok? Miért vagyok itt? Mi ez a robbanás. Hirtelen minden elszemcsésedett, és az ég éles fehérséggel egyre erösebben felvillant, míg aztán minden fehér lett.
Egy korházba találtam magam. Középen álltam a vároban. Mindenhol zür uralkodott. A növérek szélsebesen tolták a hord ágyakat. Mindegyik embernek a hordágyon fennakadt a szeme, habzott a szája, és mindene vörös volt. Egy ember megragadta a vállam, és felé fordultam.
- Segitsen. – mondta halálos hörgéssel, szájából vér fröccsent rám, szeméböl tört elö a vér csepp könny helyet. A háttér megváltozott, egy üres sivatagban találtam magam. Nézem a vérző embert, ő elenged, és a homok messze elfujjta.

Lassan nyitottam ki a szemem. Földön fekszem egy nadrágba. Át kutattom a zsebeimet, az irataim megvannak, de se a pólóm, se a mobilom, se a bringám nem volt meg. Valamivel leöntöttek. Fekve maradok, vissza tér a fájdalom. Mozdulni nem tudok, és már este van. Késő este.

Kint ülök az ablakban. A hó mindenhol elolvatt, és ami idáig fehérel volt beboritva, most kizöldült. Bár még Február van, a levegő felmelegedett, és a növények éledeztek.
Amikor a villamoson robogtam haza felé, egy katica bogár mászott az ablakon. Szegény fogságba volt a villamos belsejében. Tenyerembe vettem a szegény jóságot, kihúztam a villamos mocskos ablakát, és kiártódtam a kezem. A katica megborzongott és elszállt.
De most az ablakomban ülök. Fél 5 felé járt az idő , és bár hosszú napom volt, még láttom a napot ahogy lemegy. Ez meglep és örülök neki mert télen mindig sötét volt mikor az utcába értem. Ebben az évben megváltozott valami. Megváltozott a látás módom. Értékelem a szépséget, a művészetet, és az emberi élet szép és rossz oldalát. Fű és zöld növények lepték el a dombot melyen nem is rég csúszkáltam le. Hogy most már nem lesz rossz cselekedet, öngyilkosság, fájdalom? Sajnos ezek a dolgok lesznek is voltak is, vannak is. De most már tudom értékelni az élet szép oldalát. Lágy szellő simogatja arcom, lehunyom a szemem, és elmosolyodok. Elkezdődött valami. A nap egyre haladt le a horizonton, sötétséget hozzva maga után, de előbb, fényével aranyra festve az égbolt közeli felhöket.

Leszarom:
az idiota embert
a hülyét
a szarságokat
a szélsöséges politikát
a hireket
a prédikáciokat
a kék eget
a lassú gépet
a lelki fröccsöket
az Embereket
a mindent. huh most megkönnyebültem, de nem leszarom?

gyilkos vagy áldozat?
halál vagy élet?
önvédelem vagy halál?
hazudni vagy bevallani?
szerelem vagy szeretett?
barát vagy szerető?
bunkó vagy realista?
sovány vagy anorexiás?
ember vagy robot?
sport vagy magán élet?
iskola vagy ÉLET?
hazug vagy csak egy ember?
megcsalja vagy több kell neki?
öngyilkos vagy elmebeteg?
emos vagy imos?
szép vagy ronda?
sejt vagy atom?
csiga vagy kígyó?
kicsi vagy nagy?
menő vagy nem menő?
álomtipegő vagy magányos?
depis vagy antiszoc?
miért rúg bele az ember a földön fekvő emberbe is?
Miért gyilkos az ember?
Vagy csak önvédelem?

megbocsájtás vagy hallgatás?

Visszatértem trombitások adják hírül. Emberek rohannak a nagyváros kapuhoz, üdvözölni a csatából visszatért, hős hercegüket. A kapu lassan kinyílt. Nemesek, lovagok jönnek be dicsőn, de belép a herceg, vagyis jó magam erős fehér paripámon, és hatalmas ujjongás vesz körül. Ahogy ülök a lovamon, a népemen végig nézve rájövök, mennyire nem szeretem a lovakat, de a nép elfeledte ezt velem. Visszatérem. Igen újra itthon. Hirtelen egy suhanó hang és íjak lepik el a kék eget. A várfalról lőnek, rám és a népemre. Lovamról lepattanok, és előhúzom a hüvelyből a fényes ezüst edzet kardom.

A szemem szélsebbesen felnyilik, és hatalmas fénnyel találja szembe magát. A metrón ülök. Gyorsan zug a sötét alagútba. Régi fényei bevilágítják az ablakon keresztül, de nem sokáig, mert kiérkezünk hirtelen az állomásra. Felpattanok a helyemről és leszállok. Össze fogom a kabátom, felhuzom a cipzárt, és folytatom azt a rövid utat melyet minden nap megteszek. Unalmas, és hosszú…

Az ajkaink össze simultak, és ott 2 szinte meztelen véres tini, csókoloztunk. Laslie lehuzta rólam a vizes, saras pólóm, és a meztelen testünk össze simult.

Igen... vissza tértem. Itt vagyok, írom megint a bejegyzéseket. arra gondoltam péntek. egy esös péntek...
iT's Friday...
iT's rain...
one scream...

Teljesen magamba estem. Nem találom magam, a sötét szobába ülöd, átkarolva a térdem, eltemetve az arcom. Nem tudok rendes posztot írni. Elszállt az életkedvem. Fogok még helyzetjelentéseket írni. Akár tetszik akár nem. Csak leírom, és reménykedem, hogy valaki elolvassa, és segít. Kérlek, ne hagyatok egyedül.

Az ugrás előtt, végig gondoltam ki is vagyok. A nevem Alex Middleton. 15 éves vagyok. Apám nyolc évesen elhagyott, szinte semmit nem hagyva hátra. Anyámtól idén elszöktem, és ez már a hatodik hónap nélküle. Sophieval 7 hónapja ismerkedtem meg, és jártunk. Kitartott mellettem, és segitett feldolgozni az otthon hiányát. Szippantottam egy utolsót, és bólintottam Sophienak. Ugrottunk. A lábunk egyszerre hagyta el a tető peremét. Szálltam, mellettem Sophie szállt a barátnőm, és itt rádöbbentem, nem kellet volna. De már mindegy. A beton vészesen közeleg, és mind a ketten kiterülünk rajta. Végül belőlem is csak egy vérfolt lesz a sok közül. De esés közben rájöttem, még élni alkarok Sophieval. Még élni… De a beton közeledik. Egyre csak közeledik…

Bassza meg!!! Már megint egyedül. Becsavarodok és bele halok. Egy pillanatra, felcsillant a remény, de elment. Bassza meg, WARHOLE!!!

Levél lehullik a fáról a sötétben, kutya ugat egy utolsót, és a házból, a másokdik emeleten, ahonnan fény szürödik ki, a szobában ülö fiú elájul. Nincs, mi itt tartsa őt hisz senki nem törődik vele.

A közösségi oldalon bóklászok. Miért magam sem értem, de épp az egyik iszonyat dögös iskolatársamat nézem. Valahogy élőbe, csodaszép. Gyermeteg arc, szép test, arany barna haj, és nagy mellek. Gondoltam, rákeresek, megnézem a képeit, hátha ott is olyan jól nézz ki. De nem. Jól néz ki nem tagadás, de valahogy ahogy nézem a képeket, egyre lassul az izgalom, a szenvedély. Olyan volt mintha egy arcot, néznék. Beszélek hozzá, de soha nem fog válaszolni. Teljesen élettelenek éreztem magam mire az 50 képen átrágom magam. Elszállt.

A kocsi szélsebesen száguldott az autó pályán. Nyár volt. Nyár. Alex, és egyetlen barátja Susan, elhatározták hogy elmennek a tóhoz. Susan nagybátyája vezettet, de csak kirak mindek a tó parti házikonál, és megy is tovább. Susan mesélte Alexnek hogy pár barátja is eljön.

Amikor megérkeztek, Alex és Susan szélsebesen kipattantak a kocsiból és hatalmasat szippantottak, a friss, magas pára tartalmú tó parti levegőből. Szép napnak ígérkezett…

Hátra rohantam a csomag tartóhoz, és felnyitottam. Ki rángattam a csomagom, és Susan csomagját is. Susan elbucsúzott a nagybátyától és a kocsi elindult. A kapu elött álltunk, és csak élveztük a látványt. 4 gyerek, felnőttek nélkül. Lehet ennél jobb? Benyitottunk, és egy magas lány termett előttünk. A lánynak csodaszép alkata volt, mély dekoltázsa és gyerekes arca.

- Szia, Csenge. – szólalt meg Susan. – Ő itt Alex, a barátom. Alex ő Csenge. – rájöttem magamtól is. De ezt magamba tartottam. Aztán egy fiú tünt fel. Hosszú haja volt, lenge pólója, és idióta szandálja. Be mentünk és lepakoltunk. Én és Susan, lent alszunk egy francia ágyon. Csenge és a fiú, Andy, fent alszanak külön ágyon. A ház tele volt alkohollal. Sörrel, Borral, Hubertusszal, meg pálinkákkal. Andy kiszúrta, hogy az italokat nézegettem oda állt mellém, és a vállamra tette a kezét. – Estei program. – mondta és elnevette magát. Leszedtem a kezét a vállamról és kisétáltam a teraszra. A tó tárult elém. Szín tiszta volt az egész tó. Se algák, se béka nyálak, se zavaró növények. Most a lány, Csenge sétált ki mellém, és megszólalt. – Csodaszép, Isn’t it? – elegem volt Susan barátaiból. Egyedül akartam lenni.

Délután 6 óra:

Kint ülünk a teraszon, fehér müanyag székeken, egy asztal körül. Lassan kortyoltuk, a világos barna, füszeres hubertust, a poharunkba. A nap elöttünk ment le, és végig néztük ahogy a narancs sárga nap, lassan eltünik a horizotról. Kiderült hogy Susan barátai annyira nem is vészesek, és tök jókat beszélgettünk. Hajnali egyig, 2 üveg hubertus, és 2 doboz cigi fogyott el. A két idióta totálisan le részegedet, és dölöngéltek össze vissza. Aztán valahogy fel sétáltak az ágyaikhoz. Andy rámászott Csengére és össze bujtak a takaró alatt. Csókoloztak, és ölelkeztek. Andy egy idő után letolta Csenge nadrágját, és lehuzta az aranyos kék bugyit a fenekéről. Letolta a saját gatyáját is. Csenge rá feküdt Andyre, a melle Andy mellkasára nyomódott, és elhelyezkedett. Föl le mozgott, közbe nyögdécselt. Meg bökdöstem Susan hátát, és oda súgtam neki. – Na innen már az ő ügyük. Menjünk, megoldják. –

Le mentünk és vissza ültünk a müanyag székekbe. Beszélgettünk. Kibeszéltük egymás baját, de úgy hogy még a legintimebb témákat is meg beszéltük. Nagyon jó volt és érdekes látni hogy két ember különböző nemüek, és igy meg tudják beszélni a dolgaikat. Nem voltak tabu témák, néha töltöttek egy pohár sört, vagy hubertust, és azt iszogatták. Reggel 6kor a nap felkelt, és csodaszép sárgás színre festette az egész égboltot. Még mindig beszélgettünk. A beszélgetések alatt mindig egyre közelebb jártunk egymáshoz. Mindenünket kibeszéltük, nem maradt a másiknak olyan pircikája amit nem ismernénk. Egymás előtt ülünk, lábunk össze ér, fejünk egyre közeledik. A beszéd elhalgatott, és az ajkain össze értek. Csodálatos puha, és meleg volt Susan ajka. El sem tudtam képzelni milyen lehet, a csók. Két ember össze érinti a száját, és falják a másik száját. De most oda került a sor hogy én csókoloztam, életemben elöször. Rövid volt, ajkaink szétváltak, és fejünket is visszáb huztuk egy kicsit. Kinyitottam a szemem, és Susan csodálatos arca tárult elém. Tiszta, arany barna haját, élénk barna szemét, és a vörösen löktető ajkait láttam. Csodálatos érzés járta át a testem. Ez a szerelem.

Ágyban fekszem. Lassan nyitom ki a szemem de még igy is túl világos van. Ásitok egy hatalmasat és körbe nézek. Az ablakon besütt a délelötti nap fény, és meg világitja a testem. De valami nem stimmel meztelen vagyok, és mellettem fekszik szorosan Susan és ő is meztelen. Utolsó emlékem a csók, és az hogy szerelmes lettem. Meztelenek vagyunk!

Hol vagyok? Ki vagyok? Elveszitem magam? Merre menjek? Miért vagyok? Miért nem ugrok le egy hídrol? Miért nem szurom le magam egy szaros késsel? Van valami értelme maradnom?

Fél kilenc volt. Az utak szinte üresek voltak. Csak a villamos, hangos robajával, szakitotta meg az éj csendjét. A villamos ablakaiból erős fény tör ki, és egyenesen a betonba csapodik.

Fák halkan susógnak. Csak ketten utaznak ezen a járaton. Egy fiú, fekete kabátban, táskáját szorongatva, és egy részeg a villamos másik végében…

Egy autó suhant el a robbogó villamos mellet. Sietett a családjához. Haza.

A villamos lassitott, és lassan megállt a piros lámpánál. Ablakhoz döntöttem a fejem és kinéztem rajta. Az egyik utcára siklott a szemem. Kis házak voltak, szorosan a járda mentén. Az egész utcát, hatalmas, lombos susogó, fák védelmezték. A fény, a lámpából, és a csillagos tiszta égből nagyon nehezen szürödött át. Hirtelen észre veszek valamit, ami nagyon félelmetes. Egy árny kuporgótt, az egyik ház keritésének dölve. A következő megállóban leszálltam, és visszasétáltam a kísértetéjes utcába. Közelről, még félelmetesebb volt, mert mindenek csak a körvonala látszódott. Az árny, egy lány volt. Haja szétszórt szénakazalként lepte el az arcát. Oda sétáltam és lehuppantam mellé. Egy ideig csak a semmibe néztem magam elé. A sírás egyre halkult, és fájdalmas szipogásba ment át.

- Rágót? – kérdeztem.

- Igen – szipogta, és vett egyet. - Ki vagy?

- Alex, és te?

- Sarah, de miért ültél mellém?

- Fáradt voltam, társaságra vágytam – mondtam viccesen. – Elmenjek?

- Ne kérlek – Közelebb jött, és szorosan átkarolt.

- Mi történt? – Ideje volt rátérni. A lány szakadt blúzban és egy sáros, mocskos szoknyában, hevert a földön, engem átkarolva.

- Hazafelé sétáltam, de ide jött hozzám pár fiú, megragadtak, és ütöttek. Aztán, összekötötték a kezem, és bekötözték a szám, így megvertek, és megbasztak. A vicc az, hogy 13-14 évesek voltak, és azt se tudták mi fán terem a pina. De jött még egy. A szomszéd srác, aki viszont tudta mi is az, és megmutatta a srácoknak, hogy kell. Hárman próbálták ki, és mindegyik… - Elakadt a hangja, a sírás felerősödött. – belém élveztek. –

Pár méterrel arrébb egy bugyi hevert a földön, sárosan, mocskosan. Rámutattam, és meg kérdeztem. – az a tiéd? – A lány bólintott, és még erősebben magához szorított.

Vagy fél órán át sírt, én meg közbe vigasztaltam, simogattam.

- Tudod… - kezdte a lány. – az egész életem szar. Apám, amikor 12 éves voltam, megerőszakolt. A családom erősen hívők, és szerintük ezzel én már mocskos, pimasz, bűnös vagyok. Nézz rám, tényleg az lettem. Jó tanuló voltam, de elkezdtem bulikba járni, lógni a suliból, jól lerészegedni, és tudod… tudod mit. Senkinek nem meséltem ezt el így, de most, hogy eljött a vége, jó belátni. Igazuk lett bűnös lettem.

- Vége? – kérdeztem, de tudtam, hogy értette – Ne tedd.

- Miért? Nincs családom, folyton részeg vagyok, pocsék tanuló. Nincs, jövöm.

- De és ha mégis?

- Az engem már nem érdekel. Jössz velem?

- Elkísérlek, de nem a végéig. Még maradok.

- Miért?

- Nem tudom. Anyám itt van. Hiszem, ha kibírom, eljutok valahova, és lesz mit, az asztalra letenni, ha eljött az idő.

- Köszönöm. A bátyámnak van egy robogója. Hálás lennék, ha elvinnél vele egy hídhoz.

- Rendben.

Felálltunk, és 10 perces séta után ott voltunk Sarah otthonánál. Berohant a robogó kulcsáért, és már indultunk is. Én vezettem, az utolsó útjára. Ő némán mögöttem ült, átkarolva a derekam. 20 perc múlva a híd közepén, a robogó lassított majd megállt. Alattunk, a Duna örvénylett, feledtünk a telihold ragyogott.

A lány elengedte a derekam és leszállt. Aztán én is. A lány levette a blúzát, letolta a szoknyáját. Meztelenül elém állt és átkarolt. Könnyek csordultak a szeméből, és megszólalt. – itt a vég. Az én végem.

- Ne menj! – mondtam szomorúan.

- Ne tedd ezt! Engedj! – Erősen magához szorított, aztán elengedett. Felmászott a híd palánkjára, visszanézet, és őszintén rám mosolygott. Elrugaszkodott, és a sötétbe szállt. Meztelen, forró teste, hirtelen, hideg vízbe csapódott, a lány eszméletét veszítette, és elmerült a vízben. Könnyek csordultak ki a szememből, végig az arcomon, összegyűlt az államon, és lepottyant. Zuhant, és betonba csapódott.

Pár nappal később a rendőrség egy hullát talált a hídtól, 4 km-re. Senki nem jelentkezett érte, senki nem jelentette be az eltűnését. Nem tudták azonosítani. Tömegsírt kapott.

not good enough....

A blog... előre is leszögezem, nem öngyilkossági ötleteket ad.