Alex Middleton történetei

Fél kilenc volt. Az utak szinte üresek voltak. Csak a villamos, hangos robajával, szakitotta meg az éj csendjét. A villamos ablakaiból erős fény tör ki, és egyenesen a betonba csapodik.

Fák halkan susógnak. Csak ketten utaznak ezen a járaton. Egy fiú, fekete kabátban, táskáját szorongatva, és egy részeg a villamos másik végében…

Egy autó suhant el a robbogó villamos mellet. Sietett a családjához. Haza.

A villamos lassitott, és lassan megállt a piros lámpánál. Ablakhoz döntöttem a fejem és kinéztem rajta. Az egyik utcára siklott a szemem. Kis házak voltak, szorosan a járda mentén. Az egész utcát, hatalmas, lombos susogó, fák védelmezték. A fény, a lámpából, és a csillagos tiszta égből nagyon nehezen szürödött át. Hirtelen észre veszek valamit, ami nagyon félelmetes. Egy árny kuporgótt, az egyik ház keritésének dölve. A következő megállóban leszálltam, és visszasétáltam a kísértetéjes utcába. Közelről, még félelmetesebb volt, mert mindenek csak a körvonala látszódott. Az árny, egy lány volt. Haja szétszórt szénakazalként lepte el az arcát. Oda sétáltam és lehuppantam mellé. Egy ideig csak a semmibe néztem magam elé. A sírás egyre halkult, és fájdalmas szipogásba ment át.

- Rágót? – kérdeztem.

- Igen – szipogta, és vett egyet. - Ki vagy?

- Alex, és te?

- Sarah, de miért ültél mellém?

- Fáradt voltam, társaságra vágytam – mondtam viccesen. – Elmenjek?

- Ne kérlek – Közelebb jött, és szorosan átkarolt.

- Mi történt? – Ideje volt rátérni. A lány szakadt blúzban és egy sáros, mocskos szoknyában, hevert a földön, engem átkarolva.

- Hazafelé sétáltam, de ide jött hozzám pár fiú, megragadtak, és ütöttek. Aztán, összekötötték a kezem, és bekötözték a szám, így megvertek, és megbasztak. A vicc az, hogy 13-14 évesek voltak, és azt se tudták mi fán terem a pina. De jött még egy. A szomszéd srác, aki viszont tudta mi is az, és megmutatta a srácoknak, hogy kell. Hárman próbálták ki, és mindegyik… - Elakadt a hangja, a sírás felerősödött. – belém élveztek. –

Pár méterrel arrébb egy bugyi hevert a földön, sárosan, mocskosan. Rámutattam, és meg kérdeztem. – az a tiéd? – A lány bólintott, és még erősebben magához szorított.

Vagy fél órán át sírt, én meg közbe vigasztaltam, simogattam.

- Tudod… - kezdte a lány. – az egész életem szar. Apám, amikor 12 éves voltam, megerőszakolt. A családom erősen hívők, és szerintük ezzel én már mocskos, pimasz, bűnös vagyok. Nézz rám, tényleg az lettem. Jó tanuló voltam, de elkezdtem bulikba járni, lógni a suliból, jól lerészegedni, és tudod… tudod mit. Senkinek nem meséltem ezt el így, de most, hogy eljött a vége, jó belátni. Igazuk lett bűnös lettem.

- Vége? – kérdeztem, de tudtam, hogy értette – Ne tedd.

- Miért? Nincs családom, folyton részeg vagyok, pocsék tanuló. Nincs, jövöm.

- De és ha mégis?

- Az engem már nem érdekel. Jössz velem?

- Elkísérlek, de nem a végéig. Még maradok.

- Miért?

- Nem tudom. Anyám itt van. Hiszem, ha kibírom, eljutok valahova, és lesz mit, az asztalra letenni, ha eljött az idő.

- Köszönöm. A bátyámnak van egy robogója. Hálás lennék, ha elvinnél vele egy hídhoz.

- Rendben.

Felálltunk, és 10 perces séta után ott voltunk Sarah otthonánál. Berohant a robogó kulcsáért, és már indultunk is. Én vezettem, az utolsó útjára. Ő némán mögöttem ült, átkarolva a derekam. 20 perc múlva a híd közepén, a robogó lassított majd megállt. Alattunk, a Duna örvénylett, feledtünk a telihold ragyogott.

A lány elengedte a derekam és leszállt. Aztán én is. A lány levette a blúzát, letolta a szoknyáját. Meztelenül elém állt és átkarolt. Könnyek csordultak a szeméből, és megszólalt. – itt a vég. Az én végem.

- Ne menj! – mondtam szomorúan.

- Ne tedd ezt! Engedj! – Erősen magához szorított, aztán elengedett. Felmászott a híd palánkjára, visszanézet, és őszintén rám mosolygott. Elrugaszkodott, és a sötétbe szállt. Meztelen, forró teste, hirtelen, hideg vízbe csapódott, a lány eszméletét veszítette, és elmerült a vízben. Könnyek csordultak ki a szememből, végig az arcomon, összegyűlt az államon, és lepottyant. Zuhant, és betonba csapódott.

Pár nappal később a rendőrség egy hullát talált a hídtól, 4 km-re. Senki nem jelentkezett érte, senki nem jelentette be az eltűnését. Nem tudták azonosítani. Tömegsírt kapott.