Elegem van. Írok, de nem válaszol. Senki nem válaszol. Beszélnem kell valakivel. De lelépet.
Egyedül vagyok a szobámba. Egyedül. A fülhalgató a fejemen, de a kinti kutya ugatás, behallatszik. A zene leáll, és most akár hányszor is hallgatom, nem segít, mint eddig. Eddig feldobott, ihletett adott, élet erőt. Most csak hangos háttér zaj. De leállt és már az sem szól. Egyedül vagyok. Nem kapok választ arra amit írok. Se msnen se a blogomban. Mi van velem?
Elhagyott az életkedv már rég, de most már az élet erő is. Nincs mi itt tartson, nincs ki válaszolna. Ugy érzem mindjárt, elájulok. Elkezdek szédülni, és nincs mi itt tartson. Nincs mi itt tartson… nincs válasz… nincs mi itt tartson.
Levél lehullik a fáról a sötétben, kutya ugat egy utolsót, és a házból, a másokdik emeleten, ahonnan fény szürödik ki, a szobában ülö fiú elájul. Nincs, mi itt tartsa őt hisz senki nem törődik vele.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.