Alex Middleton történetei

Ahogy kiléptem az utcára, valami borzalmas érzés fogott el. Egy fiú sétált el előttem, aki pont ugyan úgy nézet ki, mint én. Hirtelen szédülök, és gondolatok kezdenek keringeni bennem. Csak keringenek, de egyre hangosabban szolnak magamba. Egy hatalmas zaj lett belőle, amit próbáltam elfojtani. Nagy kabátomban, elindultam. Eset az eső, de ez kivételesen jó volt, mert lehalkította a hangokat. Nem figyelek a lábam elé, a cipőmmel egyenesen beletrappolok az elém vetődő pocsolyákba. Bár nem érdekelnek a hangok, az egyik suttog és minden elhalkul. Biztos én vagyok én? Mintha körbe körbe keringet volna a fejembe. Próbálom racionálisan csitítani. Persze, ki más lennék? Nyugtatott, de valahogy nem éreztem magamat. Olyan érzésem volt mintha más testben lennék. Hirtelen egy nagy pocsolyába léptem, és a cipőm egy kevés víz lepte el. Felszisszenek, és dühösen tovább kaptatok. Egy hang megint belém vág. Ki vagyok én? A kérdések, és a hangok elhallgatnak, csöndben araszolok tovább. Felszállok a villamosra és leülök. Előttem egy öreg férfi ült, a villamos másik oldalán pedig egy lány ült egyedül. A fejem az ablakra teszem, és kinézek a villamos sín mellet elsuhanó autókra. Én, én vagyok. Alex Middleton. Egy srác a sok közül. Vajon tényleg csak egy srác a sok közül? Csak egy hal a tengerben? Vagy különleges vagyok. Más, mint a többi?
Hirtelen 4 srác száll fel hangosan beszélgetve. Felém jönnek, de nem engem keresnek. A lányhoz sétálnak, és körbe állják. Megragadják a szép szőke haját, és feltűnés nélkül lecibálják öt a villamosról. Én felállok és kinézek. A vén férfi fogja meg a karom, és ránt meg.
- Hagyd. Nem a te dolgod. Ne térj le az útról! – mondta halkan, nyöszörögve, de én elrántottam a kezem, és leszálltam a villamosról. A férfi kétségbe esve nézet utánam, de csak visszaült. Volt a hátamon egy hátizsák. Levettem és bele túrtam. Előhúztam az Erdélyi Medveölő késem, és a kis bicskát, aztán arrébb hajítottam a táskát. A kisbicskát zsebre vágtam, a késem pedig az övemre kötöttem majd eltakartam. A srácok befordultak egy sötét kis utcába. 3 házzal előrébb jártak, mint én, amikor rájuk kiáltottam. A srácok megfordultak, és egy lány sikítása szelte át az utcát.
- Menj innen. Minden kés. TÜNÉS! – sikította, mire a fiuk a hajánál fogva arrébb dobták.
- Na, gyerünk. Ki ez a nyomi. Gyere csak. – mondta az egyik.
- Hagyjátok a lányt, és tünés srácok. – kiáltottam vissza nekik.
- Jaj, a kissrác. Hogy védi a csajt. Hé, nyominger, nem látod, hogy 4-szer annyian vagyunk? Na, jó, ahogy a srác kívánja, gyerünk. - elindultak felém. Előrántottam a kést és vártam őket. Ők is előrántották a gagyi konyhakésüket. Csak támadtak, hadonásztak a levegőben, de míg én nem bírtam bántani embertársamat, ök. folyton belém vágták a késüket. Addig tűrtem, míg az egyik mélyen a karomba mélyesztette a kését. Elgurult az agyam. Kigáncsoltam őket, behúztam nekik, rugdostam, míg hirtelen az egyik a lábamba döfte a kését, egy másik meg megragadott, és hátra dobott. A fejem be vertem a betonba, és visszapattant. A fejemből vér csordult, és a szemem lassan lecsukódott.
Mikor felnyíltak a szemeim, egy lány hajolt felettem.
- Hahó, kelj fel. – mondta ébrezgetve.
Feltápászkodtam. Mindenhol hegek vöröslöttek a testemen, és sebek. Tele voltam rúgás nyomokkal, és duzzanatokkal. A szám felszakadt, és az arcom is több helyen felduzzadt és felszakadt. A kés mellettem hevert a földben a pocsolya alján. A lány felsegítet és megtámasztott. Az arcon simogatta, és letörölte a vért.
- Köszönöm. – szolalt meg. – ha te nem jössz, már valószínű nem élnék. Ezek a srácok nagyon durvák. Ők az ULTRAS. Csoda hogy nem végeztek veled. Jól rájuk ijesztettél a késeddel. Amúgy más 3 barátnőmet kapták el és abból mind a hármat megerőszakolta 5 ember, és 2 barátnőmet meg is ölték. A rendőrök keresik őket, de nem találják, pedig mindenki tudja kik ök. Vigyázz magadra mostantól, légy szíves.
- Semmiség, de most megyek. – mondtam fájdalommal küszködve, és elindultam.
Pár lépés után viszont összeestem. A lány rögtön alám nyúlt megtartani.
- Elkísérlek. – jelentette ki. Hamar haza értünk, és besegített. Otthon lefektettet a kanapéra és vizes kendőt rám terítve mellém ült. Én elaludtam.
Az ajtó csukódása ébresztett fel. A lány ment ki az ajtón. Ahogy tudtam felkeltem, és utána mentem. Az utca másik oldalán sétált. 5 fiú körbe vette. Előlépett a hatodik. Előkapott egy kést a nadrágjából és hasba döfte a lányt. Bevonszolta a kocsiba. Beszálltak. Elhajtottak. Egy vértócsa maradt a lány után. Én térdre rogytam. És könnyek csordultak a szememből. Csak csordultak, de aztán elkezdett folyni a könnyem. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam.
- Sajnálom fiam. Részvétem. – mondta rekedve. Hátra fordultam és láttam, hogy a vén férfi állt mögöttem.
- Köszönöm. – válaszoltam sírva.
Mikor erőt vettem magamon, besétáltam egy korházba. A doktorok teljesen meglepődtek.