4 lány lépett ki az iskola ajtaján. Hangosan beszélgettek, bohóckodtak, nevetgéltek.
- Na és mivan, a 8.os Alex-el? – kérdezte az egyik.
- Semmi, nem is hiszem hogy tetszik. – válaszolta megszeppenten az egyik lány
- Persze – harsogták egyszerre.
- Olyan jól néz ki. Csak sose lesz az enyém. – mondta szomorúan.
- Dehogy is nem. Segitünk, de most mennünk kell. Szia, holnap találkozunk és megoldjuk. – Mondta mosolyogva, és a 3 lány együtt elment. A 4. csak állt öket nézve, de nem sokáig mert észbe kapott, és befordult az utcán.
- Végre péntek, hosszú hét volt. Csak miért ilyen az idö? – gondolkozott magában.
Hideg volt, esett az eső, és minden tiszta nyirkos, vizes, nedves, és sötét. Hirtelen egy kéz befogta a száját, a karjával a nyakát szorosan átkötötte, és ráncigálta. Úgy körülbelül 100 méteren át vonszolta, be egyenest egy magas, társasházba.
Majd’ lecsukódott a szemem, fárasztó nap volt. Miért van sötét februárban, délután 4kor? Sötét, és vizes. Pocsék volt az időjárás. Szerencse hogy nem lakok messze. Befordulok az utcába ahol lakunk és szaporán szedem a léptem. A tetökröl csodaszép hosszú jégcsapok logtak, alattuk a tetők pedig hótól roskadtak. Hirtelen a tetők gyönyörködése közben majdnem hasra esek egy lány táskában. Leszakadt az egyik oldalt a pántja és mintha vonszolták volna. Megfogtam, és elrejtettem egy helyre ahol csöves, vagy ilyesmi nem találja meg. Sétálok tovább. A galamb a fa tetején, madárcseresznyét eszegettet, csöndben, nyugiban. Boldog voltam, nehéz hét áll mögöttem, nehéz akadályok, de túl éltem. Befordulok a kapubájáróba és elő kotorászom a kulcsom. A kulcstartó zseblámpa ott liheget a többi kulcs között. Hirtelen csönd, és halál sikoly járja át a környéket. A sikoly a szomszédos társasházból fakadt, átmegyek megnézem. Az ajtó, még mindig, nehezen csukodik, söt nem rendesen, igy sikerül egy lökéssel kinyitni. Ledobom a táskám az ajtó mellé és igy megyek a lépcsöházba. Sikolyok, nyögések, szövik át a levegőt. A házat régota ismerem, az egyik haverom itt lakik, és már megmutatta mi, merre, hogyan. Belépek a lépcsőházba, ahol lentebb nyögésekket hallok. A földszint alatt a nyirkos, rideg, pincék vannak, félelmetes helyek. Lassan, a lehető leghalkabban próbálok lesétálni. Lent 2 árny mozog. A pince ablakon beszürödő halovány fény, megvilágitja az arcát mind 2 árnynak. Az egyik egy férfi. Borostás férfi. A másik egy lány. Az évfolyam társam. A nedves padlón, sétvágott ruhák, bugyi, és egy melltartó hever. A férfi letolt gatyával támaszkodik a falnak, és a lánynak. Hirtelen hátra fordul, megfogja a lányt, és a pocsolyába hajitja mint egy darab követ. Felém fordul és mindent értek. Az évfolyam társam Laslie feküdt meztelenül a pocsolyában. A férfi, borostás, magas erős fickó volt. A férfi megeröszakolta a lányt. Laslie sírt, a férfi tört ránt. Felhúzta a gatyáját, és közelített. Előkaptam a bicskám a farzsebemböl és amilyen gyorsan csak tudtam, kinyitottam a pengélyét. Megcsillant a férfi acél tőre, még félelmetesebbé téve. Elém állt. Egymás szemébe néztünk. Két szempár látszódott a félhomályban. Mint két kék. Aztán vége lett a másik gyönyörködésében megfogott, felemelt, és a kemény falhoz hajított. Közelebb jött. Felemelte a karját, és lesújtott vele. Az arcom oldalra csapódott, lassan kezdem érezni a fájdalmát az ütésnek. Felkapott, hozzá dobott egy másik falhoz. A nyakamra simult a hideg, nedves keze, és összeszorult. Levegöhöz nem juttottam fuldokolni kezdtem. Össze szedtem magam probáltam nem pánikolni, és a lábammal erősen herén rugtam. A férfi elengette a nyakam, jó volt újra levegöt venni.
- Igen? Ez is játszik? – mondta hangosan.
Nem válaszoltam, de nem is kellet, felkapott és hozzá vágott egy falhoz. Megint az arcom kapott 4 hatalmas öklöt, nem is tudtam hol vagyok. Elökapta a kését, és elkezte szét vágni a farmerom. Miközbe az anyag szakadt, többször is elérte a lábam, beledöfödve, és hatalmas vörös vérfoltot hagyva maga után. A földön feküdtem, könnyekkel, eszméletlenül, vérfoltokkal a lábamon, és csak egy szál pólóban. Egyre közelebb járt a kés. Feleszméltem, kikaptam kezéböl a kést, és az állkapcsán feldöftem. Hatalmas vérfolyam zúdult rám, de végre nem volt bajom. A lábam égettet, csak úgy mint az arcom. Odakusztam a farmerem huzva a lányhoz és együtt hevertünk a pocsolyában. Lihegünk mind a ketten, szinte meztelen. Előveszem a telefonom, és hívom a rendörséget, és a mentöket.
- Szia. – szolalok meg. – jól vagy?
- Szia. – válaszolt lihegve a lány. – nem, nem vagyok jól.
- Mi történt?
- Megeröszakolt, és aztán megölt volna, de megmentették.
- Igen. Sajnálom hogy megeröszakolt. Amugy egy évfolyamba járunk. Ismersz?
Lány elnevette magát, reméltem nem mondtam valami orbitális hülyeséget.
- Igen ismerlek. Egyik legjobb srác vagy a világon. Tudod én, mindegy. A barátnöim
mondták hogy beszéljek veled, de ez elég durva. Nem igy képzeltem.
- Nos énsem azt képzeltem hogy egy korházba fogok tölteni pár napot, egy ilyen szép lánnyal.
- Szerinted szép vagyok?
- Nem is kicsit. Nagyon szép vagy, és azt hiszem ugyan arra gondolunk.
Az ajkaink össze simultak, és ott 2 szinte meztelen véres tini, csókoloztunk. Laslie lehuzta rólam a vizes, saras pólóm, és a meztelen testünk össze simult.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.