Alex Middleton történetei

 Vissza tértem a DEMO-ból. Nagyon jó volt, és máris hiányzik mindenki. 
viszont vissza tértem. Alex Middletonnal, és még pár új szereplővel. Igen, új szerepők. 
Balázs, Horror kislány, Scot, és még sokan mások...

 Bocsi srácok, csajok, lelkes olvasó ür lények, 1 hét szünet következik be a blogon.
Ma este ha szerencsétek van, még megírom az Emily 2. részt, avagy, Alex és Emily a tónál. 

Emily 14 éves lány volt. Barna hajjal, barna szemmel, és csinos alkattal. Nagyrészt mindene megvolt ami egy 14 évesnek kell. A mai éjszakát egy buliban kezdte. De mint minden bulinak ennek is vége szakadt egy idő után, és Emily éjjeli 1 körül indult haza felé.
            Emily már majdnem haza ért. Már szinte egy órája utazott, de a kedve nem hagyott alább mivel még mindig a buli tüze égett benne. A villamos csendesen haladt a kihalt úton. Néha megállt, ajtaját sziszegve kinyitotta majd vissza csukta. A lány az üvegre támasztotta fejét, és pihent tekintettel, nézte ahogy suhantak el az oszlopok. A villamos lassított, piros lámpát kapott. Emily szeme az oldalt lévő apró, sötét utcára vándorolt. Egy árny ült az egyik kapuban. Felkapta a fejét és próbálta kivenni mi, vagy ki lehet az. Leszállt a villamosról hogy megnézze, pedig már csak 5 megálló és haza ért volna. Ahogy egyre közeledett, ki vette a sötétből, hogy egy fiú ül a kapualjban, és zokog. Szőke haja volt, koszos tépet póló, és néhol mintha vér csillant volna meg testén. Alex volt az, akivel egyszer a parkban találkozott. Halkan közeledett a fiú felé, ami az alkohollal a testében elég örült dülöngélés lett. Emily tisztán látja már a vért a fiún, és a kétségbe esést. Agya egyik fele megijed, másik gyilkossági elméleteket sző. Alex felnéztet, kék szeme megcsillant a holdfényében, és Emilyre kiállt. TÜNÉS! Hangzik el az éjszaka csöndjében, de Emily erőt vett magán és leült mellé. Szépen lassan, óvatosan. Megfogta a kezét a fiúnak, és csak nézte őt. Alex, Emily vállára hajtja a fejét, és így ülnek percekig, míg Alex már csak szipog. Ekkor Emily átkarolja és megszólal.
- Alex? Mi a baj?
- Bántottam valakit. Megsebbesitettem. Menni akarok a hídhoz. Leugrok. – ezt úgy mondta mint egy kisfiú. Ha Emily nincs ott meg is teszi. – Elkísérsz? Amúgy miért ültél le mellém?
- Sajnálom, nem Alex. Viszont van egy jobb ötletem. Gyere át hozzánk. Kérlek.
- De mi lenne az után?
- Össze szedhetnéd magad, és ígérem veled maradok amíg kell.
Alex feltápászkodik, leporolja magát és gyáván megkérdezi.
- Megölelhetlek?
- Persze nyugodtan. – Emily bátorítóan mosolyog Alexre. Átkarolják egymást. Érzelmesen. Alex szeméből megint könny csordult, de most a remény és a boldogság miatt.

Emily szülei ezen a héten nincsenek otthon, és csak a szomszéd vigyázz rá. Felszállnak együtt a villamosra, és Átmennek Emilyék házába.   Mikor megérkeztek, felmentek Emily szobájába. A lány gond nélkül kipakolta a zsebeit, igazítgatta a haját, aztán észre vette Alexet, aki csak állt és nézet maga elé.
- Most mi legyen? Elmehetek zuhanyozni? – kérdezte roppant megszeppenve, és szégyenlősködve. Még sose volt ilyen otthonos házban. Emily elkísérte Alexet a fürdőszobába, kezébe nyomott egy törölközőt, és egy széles mosollyal távozott. Keresett pár fiús pólót és nadrágot, és kiterítette az ágyra.
            Mikor Alex vissza jött, Emily épp egy toppban, és egy farmerben állt a szobában. Mikor belépet a szobába rögtön vissza hátrált, megfordult, és bocsánatot kért amiért nem kopogott. Emily megfordult, elpirul, és végig méri a fiút, akit csak egy törölköző takart.
Izmos alkatú volt, mégis olyan kisfiús.
- Szoktál sportolni? – kérdezte Emily.
- Igen – válaszolta megszeppenve Alex. Emily elmerült Alex tengerkék szemében, Alex pedig Emily barna szemében. Egymás felé tettek lépéseket. Minden lépésnél egyre nagyobb lett a vágy, a vonzalom. Félúton találkoztak. Alex testét bizsergés járta át. Alig bírt magával de azt gondolta hogy csak nem tehet semmit, csak hálás lehet amiért segít rajta Emily. A feje lassan közeledett, darabosan. De aztán megállt várva mi lesz. Emily teste is bizsergett. Bátorítóan nézet megszeppent Alexre. Érezte a fiú leheletét az arcán. De aztán Alex elfordította a fejét, és a szoba másik oldalában termett. Nem tudta mi legyen. Háttal állt Emilynek. Emilynek aki a legkedvesebb lány az eddigi életébe, aki most csupán egy sötétzöld toppban, és egy farmerben áll az ágya előtt. Alex megfordult, odalépett Emilyhez, és határozott mozdulattal megraggatta a lány derekát, a másik kezével a tarkóját, és ajkuk össze ért. Erőteljes, és borzasztó szenvedélyes csók kerekedett. Alex mindkét kezét a lány derekára tette, míg a lány a nyakát kulcsolta át. Lefeküdtek az ágyra és szinte 2 órán át csókolóztak. Néha megálltak lihegni, csodálni a másikat, majd folytatták…

 

Oké, ez nem egy előszó, de végülis a THE RUSSIA sorozat egy elkezdése volt a most következő Emily sorozatnak. Jól hallotátok, jőnn Alex és Emily kalandjai. Ezer hála, és köszönet Zsózsónak aki Emily személyét irta. Köszi Zsózsó.

Alex egy magaslatról vetette rá magát a futó alakra. Feketébe volt öltözve, hátán a mesterlövész puska, övében egy pisztoly, és egy távcső. Alex és a férfi földet fogtak, és a fiú kihúzta a tokból a pisztoly, a bérgyilkos fejéhez fogva utána. Elmosolyodott mert arra gondolt hogy az a sok CSI és egyéb gagyi amerikai sorozatok jó hatást tettek. Felállt, és szolt a bérgyilkosnak is. Alex hátulról lerántotta a fekete maszkot róla. Szőke haj buggyant elő belőle, a test megfordult és Alex szemébe nézet. Egy lány volt, 16-18 év körüli, szőke hajú.

- Te meg ki a szar vagy? – kérdezte Alex.
- Я твой убийца. Оставьте меня в покое или они убьют тебя.–válaszolt a lány oroszul. Alex nem igazán értette, viszont imádott színészkedni. Ki biztosította a fegyvert, bemérte a lány arcát, és már húzta meg a ravaszt. A rugó kezdett megfeszülni, egy apró izom rángás és annyi a lánynak, de Alexnek nincsenek izomrángásai, és tudja hol vannak a határai a fegyvereknek. A lány nem tudta így megadta magát és az anyanyelvén kezdet beszélni, angolul.
- Oké, oké csak ne löjj. Oroszok béreltek fel hogy megöljem a kémüket, de neked nem eshet bántódásod. Nem hittem hogy utol érsz. Hihetetlen vagy. Értem miért akarnak.
- Akarnak? Mire?
- Kém gyereknek. Te komoly milyen világban élsz?
- A normálisokéban? Oké hol vannak a kamerák, bevettem na, hahó.
- Mi bajod van?

- Nekem van bajom mikor 16 éves vagy és mesterlövész puskával öltél meg 2 perce egy embert?
- 17 éves…
- Nekem mindegy. Csak hagyatok békén. До свидания девушка. Может быть, я буду скучать. – Alex borzasztóan meglepődött mikor ez kicsúszott a száján. Sose tanult oroszul, semmit nem tudott maximum a dasvidányját. – Mi a szar. Mit mondtam?
- Viszlát kislány. Talán hiányozni fogsz. – Alex rádöbbent tényleg ezt akarta mondani csak angolul. Alex koncentrálni kezdett.
- Pouvez-vous faire cela? C'est impressionnant. –mondta Alex, és hozzá tette. – Na most mit mondtam?
- Te is tudod ezt csinálni? Ez hihetetlen. – mondta a lány unott és roppant irigy arccal. – amúgy én nem tudom. Nagyon kevés ember tudja ezt csinálni. Így születtél. Én nem. Nekem 2 hónap volt megtanulni a franciát, az oroszt 5 hónap.
- Sajnálom. – Alex leeresztette a fegyvert. – Menj, és köszönöm.
- Oké, és köszi hogy elengedsz. Amúgy szerintem még sok mindent nem tudsz magadról.
Alex megfordult, eldobta a pisztolyt, és elindult vissza. A lány nem hagyhatta annyiban. Kést rántott és mögötte osont. A fülhallgatójában szorosan mondták meg ne merje tenni. Egy férfi pattant fel egy messzi padról, és fogta volna a lányra a fegyvert, mikor az suhintott, de Alex, szélsebesen megfordult, elkapta a csuklóját, kitekerte a kezét, kivette a kést a markából, majd egy jól irányzott mozdulattal, a torkába ütött a tenyerével, így a lány a földre hullt fuldokolva. A férfi a messzeségben vissza ült a padra, és úgy tett mintha semmi sem lett volna. Nem úgy mint Alex. Borzasztó arccal nézet le a lányra, és a saját kezére. Sose csinált még ilyen mozdulatokat, és tudta hogy ő nem is egy robot, és ez meg nem egy szuperhős mese. Akkor ez mi? Elborzadt, és elfutott. Könnyekkel a szemében.

Hogy Alex beteg lett volna? Nem. Sose mondott igent a társaságok megkereséseire. Pedig egy ilyen ember kellet volna nekik. Viszont aznap mikor haza ért, 3 órán át mosta a kezét, utána meg felvágta a bőrét, és enyhén a húsát a karján hogy megtudja, ő tényleg ember és nem robot. Alex normális fiú volt. Aki másnap az utcán ült, az éj sötétjében, és sírt. Nem akarta bántani azt a lányt.

 Hogy Alex büszke lett volna az életében magára? Nem, főleg nem tinédzser korában. Gyerekként mindent meg kapott. Egy ideig persze. De aztán elege lett, és több kellet. Embereket csábított el, szedte ki a titkaikat és ha kellet tovább adta. El nem tudja képzelni mennyiszer hallotta, „zseniális zsoldos lennél”. Alex Middleton, intelligens és okos. Bár jobban ismertem volna. De persze gondolom nem ezt akarja hallani, hanem azt ami 2010 nyarán történt. A nap épp felkelt….

Alex ablakán éles fény tör be. A szeme bár csukva van, és elméje, fantáziája messze jár, agya üzenetet kapott, a nap felkelt. Alex lassan nyitogatta a szemét. Mivel meleg volt, nem takarózott be. Alex felkelt és végig simította kezével a mellkasát. Izzadt volt, és ragadt. Utálta. Alex fogta magát, mivel tudta hogy senki nincs itthon levetkőzött, és meztelenül lépett ki a szobájából és sétált el a fürdőszobába.
Alex nem volt szégyenlős de ez egy bak lövése volt, mert a szomszéd házat tegnap adták ki, és a 16 éves srác az ablakban állt és átfotózott. Tökéletes képek lettek, minden részlettel. Nem volt  meleg, sem perverz, ez volt a munkája. Sokan gondolhatják, de hát még csak egy gyerek. Az volt 12 éves koráig. Mikor Oroszországból elhozták szülei mellől. Bevette egy gazdag itteni orosz, aztán kiküldték terepre. Intelligens volt, erős, minden megtett amit mondtak neki. Ivan Putnyik. Ez volt a neve…
Alex dúdolgatva jött ki a fürdőből. Meztelenül. Majd felvett egy laza pólót, farmert, és napszemüveget. Felpattant a deszkára és elment a parkba.
Hogy Ivan miért figyelte Alexet? Mert Alex okosabb, intelligensebb volt nála. Kellet nekik. Tudták hogy nézi őt más is. Az amerikai titkos szolgálat már régóta rá állt Alexre, és még több száz gyerekre. Nem túl sok az olyan gyerek akinek jó a kondíciója, mégis gondolkodik és magas az intelligenciája. Alex ilyen volt. Arról nem is beszélve hogy volt pár különleges dolga. A roppant kiváló megfigyelő képessége, óvatosság, figyelem, fegyelem, türelem, és borzasztó jó improvizálási képesség. Arról nem beszélve hogy 8 éven át karatézott. 2 éve hagyta abba. Ivan harmad ennyit sem tudott, így lehettet hogy Alex észre vette őt…
Alex a padon ült, és szívta a cigarettát. Másik kezében telefonját forgatta. Néha felemelte és rejtetten, a kijelző tükröződésében hátra lesett. Egy srác volt a nyomában. 16 éves lehettet, de izomzatilag, 18-20 évest is legyűrt volna. Egy padon ült újságot olvasva. Közbe Alexet figyelte néha. Alex szinte már otthon észre vette. Alex mindig arról álmodott hogy a szomszéd ablakában egy szexi tinit lát majd meg öltözni, de csak egy srácot látott. Az elején nem érdekelte de aztán már látta, folyton az ő szobáját lesi. Amúgy meg Alex észre vette hogy van egy „hátsó ajtó” a gépén ahonnan valaki beléphet és megnézhet minden adatát. Alex felállt, és a parknak a gondozatlan, erdős részébe sétált. Csak sétált a földes úton, míg aztán lefordult egy apró szakaszban. Hamarosan futó lépteket hallott jönni, és mikor a legközelebb járt, két kézzel, törzsből ráfordult és agyon vágta a gördeszkájával. Kilépet és örülve nyugtázta hogy srác a földön hevert, vérző orral. Az arca többi részéről  nem tudta megállapítani hogy alapból ilyen torz e, vagy a gördeszka tette ilyenné. Minden esetre a megragadta, és behúzta az erdőbe. Bent megfogta a nyakát, és felrángatta. A srác alig kapott levegőt de még tudott beszélni.
- Ki küldött, és mi a szart akarsz? Mi vagy te kiském? – ordított rá Alex.
Ivan épp válaszolt volna mikor lövés dördült az erdőben. Alex elhajította az élettelen testet, és az irányba kezdett futni ahonnan a lövés jött. Alex nem hagyta annyiba, csak futott.
Az Orosz tudta, Ivan beszélne ha elkapnák. Ezért kellet likvidálni. Arról nem is beszélve hogy tökéletesen elég információt szerzett nekik. Ivan-t megölték, a bérgyilkos tudta futnia kell. Futott is. De Alex gyorsabb volt…

 - Alex, Alex, ugye milyen borzalmas? – sipítja Alex fülébe a jelenlegi barátnője. Alex 1 hónapja járt vele. Szandra volt a neve. Alex az elején nagyon szerette őt, és jó is volt a kapcsolatuk de az utóbbi 1 hétben Alex rájött már nem szereti. Igazából ezt a hónapot is sok színészkedéssel úszta meg. Szájához emelte a cigit, szívott egy jó nagy slukkot, a cigi vége felparázslott, nagyon kicsit benntartotta, majd rekedt hangon miközben kifújta a füstöt válaszolt Szandrának. 

- Igen borzalmas baby. – Alex imádott úgy beszélni hogy közbe kifújta a füstöt. Egyik dolog mert ilyen a hangja sokkal mélyebb lett, olyan lett mint az apjáé, a másik meg olyan volt mint egy sárkány. Ezen önkénytelenül is elmosolyodott. – Baby szeretsz?
- Persze Alex. És te szeretsz? Bár bevallom mostanság nem így érzem.
- De jók a megérzései –gondolta Alex magában, de büszke volt mert végre talált egy okot a szakításra. – Baby, én szeretlek de ha te nem érzed hogy szeretlek nincs értelme folytatnunk. Alex a lány térdére tette a kezét, szemébe nézet, és így folytatta.
- Sajnálom Szandus. – végül a legkegyetlenebb, kis kutya szemek, és homlok puszi. Alex felállt és elbandukolt. Alig 1 kilométerrel, és 20 perc sétával később megint egy padon ült, egy másik parkban. Megint rágyújtott, és megint elmerült a gondolataiban.
- Kurva meleg van. – Ez volt az első megjegyzése. – Nincs egy kurva jó csaj se. Kicsit hiányzik Szandi. És még mindig meleg van
Aztán azon kezdett el gondolkodni hogy egyre jobban hasonlít az apjára. Ez már dühítette, de büszke is volt. Alex apja jó ember volt. Jó üzletember, jól spórolt, és a rasszista világképén kívül jó volt a világ nézete is. Okos ember volt, szerény, és csinos, már amennyire egy 40 körüli üzletember lehet. Amikor strandon volt, még több hasonlóságot vett észre. Úgy jött fel a víz alól ahogy az apja, úgy hunyorított, mikor kék szemébe sütött a nap mint az apja, sőt cigit úgy szivta ahogy az apja, és volt olyan okos mint az apja. Arról nem is beszélve, Alexnek borzasztó jó szókincse volt, jól tudott beszélni, hatást gyakorolni másokra, és bár az áldozatok nem tudják, uralkodni felettük. Amikor itt járt a gondolat menetnél lágy kacajt hagyott el az ajka, és végig gondolta mennyi embernek hazudott, mennyi emberen uralkodott. Egy lány ült le mellé. Elővette kis táskájából az ezüst színű cigi tartót, és kivett egy láthatólag kézzel csavart cigit. Elővette az öngyújtott is, és rágyújtott. Bár Alex most szakított, végig figyelte a folyamatot, és nagyon tetszett neki a látvány. Ahogy a lány, egy sóhajtás keretében kinyitja a száját, és vörös ajkai közé beteszi a cigit. Szív egyet, a cigaretta vége pedig perzselni kezd. Alex vissza irányítja tekintetét, de aztán mint aki először néz a lányra, feléforditja a fejét és ránézz. Úgy tesz mintha végig mérné, pedig fél perccel ezelőtt megtette.
- Szia. – szólalt meg Alex.
- Tudom hogy már az előbb végigmértél. – Alex felé fordította a fejét, és teljesen Alex lefagyott. Hosszú fekete haja volt, sötét sminkje, kék szeme, vörös ajka. Teljesen elbambult. Gyönyörű volt. Aztán Alex magához tért.
- Bocsi elbambultam.
- Vettem észre. – mondta de már nem nézet rá, csak mereven előre.
- Mi a neved? – kérdezte Alex.
- Emily. Neked?
- Alex.
- Jó megismerni Alex. Jó a kisugárzásod. Jobb mint a többi srácé. – Alex meglepődött.
- Felhívás a keringőre? – kérdezte lazán ahogy csak tudta. Alex viccesnek találta, és szerencsére Emily is.
- Ki tudja – és már Alexre mosolygott. – hívj csak Em-nek.
Alex elpirult, és hosszú beszélgetésbe kezdtek. Megkérdeztek egymástól mindent, ami csak eszükbe jutott. Nagyon jó társalgás lett. Élvezték egymás társaságát, és a téma is megvolt. Főleg hogy kiderült, Alex és Emily nagyon hasonlítottak egymásra. Belülről. Olyan volt az izlésük, a gondolataik, a világ nézetük. 2 óra beszélgetés után, felálltak, és sétálni indultak. Bejárták a város legszebb pontjait, a végén pedig egy gyors kajáldában kötöttek ki. Jeges kávét szürcsöltek, versenyezve kinek kajánabb a mosolya. Végül Em az órára pillantott. 6 óra kerekedett. Mennie kellet. Megitta a jeges kávéját és össze pakolt. Alex felajánlotta hogy haza kíséri de Emily elutasította. Alex szomorúan nézett a sietve távozó lány után. Aztán eszébe jutott, semmilyen elérhetőségét nem kérte el. Tudta valószínűleg sose látja többet. Megitta a jeges kávét és szomorúan haza felé kezdett sétálni, zsebre tett kézzel. Érezte valami van a zsebében, kihúzta és megnézte.
Hívj fel ha van kedved. <3 +36645326526
Alex végül kaján mosollyal, boldogan sétált haza álmodozva. Jó napja volt. 

 Reggel a kanapén ébredtem. Fájt a fejem, na meg a hátam is. Laptop az asztalon pihent, mellette egy üveg Cola, és a távirányító a TV-hez. Otthon volt, pedig az utolsó emléke egy buliban volt. Utálta ezt. Valami anyag volt az egyik srácnál. Fehér, apró zacsiban. 

- Köcsög – mondtam magamban most reggel visszagondolva. Felálltam, és kimentem a konyhába. A konyhába menet megláttam hogy anyám szobájába egy kócos hajú szinte velem egyidős fiú volt az ágyban. Benéztem az én szobámba, és ott meg egy lány feküdt meztelenül. Karjai szanaszét hevertek teste mellet. Másnapos lehetett a csaj, gondoltam. De a fiút nem értettem. Kimentem, vettem 3 poharat, kettőbe narancslevet töltöttem, a harmadikba pedig jéghideg vizet. Elkortyolgattam az egyik narancslevet, és megfogtam a másik két poharat. A narancslevet a lány szobájába vittem. Megsimogattam, és megpusziltam a homlokát. Aztán a vízzel átsétáltam a fiúhoz. Közel hajoltam hozzá.
- Szia. – mondtam kedvem lányos hangon.
- Szia édes – válaszolta. Ezek szerit bevette.
- Emlékszel mi volt tegnap? – kérdeztem ugyan olyan hangnemben.
- Persze. A bárban találkoztunk. Megilyeztem mikor megszólítottál, hisz te olyan érett vagy, majd aztán lefeküdtünk. Csodálatos voltál, gondolom már csináltad párszor. – szuper ez a gyökér lefeküdt az anyámmal. Jó kezdés a napomnak.
- Persze, most már emlékszem. NA HUZZÁL A KURVA ÉLETBE GYÖKÉR!!! – ezt már a normális hangomon kiáltottam, és az arcába borítottam a vizet. A srác felpattant, és már esett volna nekem, de meglátta a felső testem. Izmos volt, néhol enyhe karmolásokkal. Látta semmi esélye ellenem. A srác vissza hátrált. Nem volt rossz képű. Lett is volna esélye ha nem egy csőnadrágos, buziszerű fiú lett volna, aki folyton részeg. De sosem dug. Ne értsétek félre, nincs bajom a melegekkel. Tolerálom őket, hisz tudom milyen érzés. Na meg nem is tehetnek róla. De ezekkel a gyáva, lúzer csőgatyásokat nem bírom. Jól tönkre teszi az életét. Köszönhetően hogy elnyomja a heréit, így a kis hímivarsejtek, nos tönkre mennek. A srác meztelen volt, rögtön eltakarta magát. Fellépkedtem, majd kivittem az ajtón. Előhúztam a farzsebemből a pillangó kést, és egy kezemmel, kinyitottam. Kivittem az ajtón, majd a nagykapun is. A kapu átlátszó volt, őt kiküldtem én maradtam. Elővettem a mobilom, és miközben kicsöngött anyám telefonja, addig kiordítottam neki, el ne menjen mert utána futok. A srác csak bólogatott. Szerencsére egy csaj csapat járt arra, és jól kiröhögték.
- Szia bogárkám – üdvözölt anya
- Szia anya, ki az a gyökér az ágyadban?
- Ja, senki.
- Aha, szóval most már kisfiúk a menők? Mi az egyszer velem is ezt fogod csinálni?
- Oh, jók a kisfiúk. Cukik – nevettet anyám. – Nem fogok veled, nem akarok vérfertőzést
- Kösz anya. Na mi legyen ezzel?
- Áh nem tudom. Jó volt, kérdezd meg akar e még egy menetet ha nem akkor a tiéd.
- Oké szia. – az utóbbi időben ilyen a kapcsolatom az anyámmal. Végül is javult.
Kinéztem a srác épp futásnak eredt. Bazdmeg, mondtam magamban. Kicsaptam az ajtót, és utána mentem. A csaj banda még látott minket. Minket. A meztelen felsőtestű srácot, aki pillangókéssel szalad a meztelen gyökér után. Szexi. A késem össze csuktam nagyon gyorsan, és ráugrottam a srácra. Bár ne tettem volna. Enyhén buzis lett az egész.
- Megmondtam, ne fuss el. Na egy kérdés. Maradsz még baszni anyám? Ezt ő kérdezte! Na?
-  Ő ilyen örültekkel? Dehogy is!
- Oké anyám azt mondta ha maradsz hagyjalak, ha nem enyém vagy. – röhögtem. – Nos?
- Oké, oké faszfej, de ugye nem nyúlsz hozzám.
- Eddig úgy volt, gyökér. – mondtam majd a levágtam egy hatalmas tincset a hajából, és belevágtam a fejét a földbe. Felhúztam majd beengedtem az ajtót, szorosan követve. Felmentünk, és ettünk müzlit. Gonoszan néztem a srácot, és azt képzeltem ettől feszültebb lesz. A fogam alatt ropogott a müzli közben azon gondolkodtam, ma ki kéne menni a strandra.

A fiú már megint futott, fejem gyengébben beleütöttem a asztalba, direkt, és utána eredtem.
- Na bazmeg, akarod anyámmal még egyszer vagy sem? – undorodtam mikor ezt kimondtam
- Nem, csak egy egyszerű csaj volt, csak elvesztettem a szüzességem.
- Oké. – Hátra kötöttem a kezét egy madzaggal, és kikötöztem meztelenül az utcai oszlopra egy nagy táblával. „Ingyen szopás, baszás, fanszőr borotválás” Én 2 házzal arrébb nézem a sráccal mit csinálnak. A strandra menő lányok mind láthatták. Sokan megálltak, és röhögve megpiszkálták a srác farkát. Nagyon vicces volt. Az persze folyton felállt. Főleg mikor provokálták. Volt aki le szopta, és volt aki a mellét mutogatta hogy felálljon. Szép látvány volt. Főleg hogy aztán fiú banda jött. Egyik banda kisbicskákkal borotválták meg, aztán a második, nos meleg banda volt. Na azt nem néztem végig, csak cuppanásokat hallottam a távolból. Én majd szétröhögtem magam.
- Igen, biztos kimegyek a strandra. – mondtam boldogan, és forgattam a kezembe a pillangót…

 Bár, egy hónap alatt alig kb. 35en nézték meg a blogom, érzem folytatnom kell, csak reklámozni is kell. Meg jobban elkészített novellákat kéne írnom, mivel ami a blogomon van jelenleg, nos az összes elég vázlatos. A cím megint változik és reklámozni fogom majd. Na legyetek jók és nézettek vissza

 Sziasztok. Új történet sorozat lesz itt, a blogomon. Alex és Emily megismerkedéséről, és szerelméről fog szólni. Aranyos, kedves történet. Ajánlott! Na legyetek jók. A sorozat eddig úgy 4 részesnek tűnik.

 Bocs, hogy nem irom a blogom. Nincs időm, ihletem még inkább. Nagyon rossz, ülni a villamoson, egyik kezemben a rongyos használt füzet, másikban toll. Nem jó. Kell ihlet. Keresem a szerelmet. De az elkerül. Messziröl. Én meg folyton bedölök neki, míg csalódást okoz. Nem vagyok jó ember? Nem eléggé? Ezt nem tudhatom. És szerintem az a 157 ember sem aki megnézte a blogom. Ez pocsék statisztika. Semmi esély hogy a blogom Sült galambá váljon, semmi esély hogy bárkit érdekeljen a blogom. 

 Mi az abszolút időpazarlás? várni hogy lejöjjön egy torrent? nézni egyedül a napsütést? galambokra lövöldözni Air-Softtal? Búlvár lapot olvasni? Ezek mind nem olyan súlyosak mint 12 órától várni 19:30-ig egy nem válaszra. 

Ó dehogy is csak épp szünet van. Szóval könyvet írok. A linkjét az oldalnak majd felteszem. Szerintem jó lesz...

Srácok, várni halál unalom. Egy héten át vártam rá. Most is a LED kijelző fényében épp kirajzolódik az árnyam, ki ott környed a gép elött, és félve, reménykedve nézi, mikor lesz fent. Egy 10 pixel * 100 pixeles nevet. Hiába. 

Fáradt. Allie fáradtan menetelt az este homályában. Egy buliban volt, amit megunt. Legalábbis megunta a fiúk hülyeségét. Sokan részegek voltak, a többi meg csak hülye. Úgy volt hogy Alliet másnap viszi haza az anyukája az ott alvós buliból de Allie megunta meg nem kellet sokat sétálni haza, aztán meg nem is akarta felhívni. Könnyű útvonal és ahogy ismerte ilyenkor már minden rossz ember aludt, autók se jártak. Könnyű útvonal, ismételgette magában. Hirtelen a ködös félhomályból egy alak tűnt elő. Lassan sétált, nyugodtan, nem siettet láthatóan. Középkort lassan meghaladó férfi volt, úgy 45-50 éves. Bőrtáskája a kezében, szép öltöny és ing, és rendes ápolt külső. A szél felerősödött és meglebegtette a férfi kabátját, láthatóvá téve az alatta rejlő, övre csatolt táskában, a tartalmat. Egy Ezüst színű pisztolyt. Allie szeme kikerekedett, és gyorsabban lépkedett. Miután a férfi elment mellette, leszegett fejjel, és eltűnt a ködben, Allie megnyugodott. Lépései újra lassultak, szívverése normálisra lassított. Az út másik végén egy pláza volt. Boltjai bezártak, takarítók végeztek, apró fénnyel volt már csak kivilágítva. Allie lassan kiért az egyik hídhoz. Megint egy alakot rajzolt ki a homály. Allie közeledett, az árny meg térdre rogyott. Magába kuporodott, és keserves sírás hangok lepték el a híd teljes egészét. Allie oda sietett és letérdelt az árny mellé. Egyértelműen lány volt.

- Jól vagy? – kérdezte Allie de mikor átgondolta, hülyén hangzott. A lány egy nevet suttogott, majd felnézett szépen lassan. Nem tudták kivenni egymás arcát, de kedvesnek találta mind a kettő a másikat. Aztán egy autó elsuhant, kirajzolva Allie tónusos arcát, és megcsillogtatta a lány árny könnycseppjeit, és arcát. Az árnynak kidülledt a szeme, és hátrált. Hogy miért? Allie furcsállva nézte a lányt. Valahol látta, de hol? Kérdezte magát folyamatosan, de a árny, olyat mondott amitől máris eszébe jutott.

- Te vagy. Te vagy a lány. Alex… Middleton. – mondta halkan nyüszítve.

- Igen. De te ki vagy?

- Tök mindegy. – és felállt. – szóval. Gondolkodtál e miért vagyunk mi itt? – kérdezte.

- Nem igazán – mondta megszeppenve Allie, és csak nézte ahogy Sam a híd oldalához közelit. Megfogta. Allie előkapta észre vétlenül a telefonját, és SMS kezdett írni Alexnek.

Hajnali kettő. Csönd, szuszogás, néha lágy mozgolódás. Ennyi volt Alexnél mikor a csöndet, és a mélyen alvó fiút, egy SMS felkeltette.

Basszus ki ez ilyenkor, gondoltam, mikor a SMS felkeltett. Meg nyomtam egy gombot, mire a telefon képernyőjéből éles fény tört elő. Nagyon hunyorítva próbáltam kivenni az időt, aztán majd az SMS-t. Allietöl jött. Megnyitás. Siess a 4. hídhoz, valami volt barátnőd készül valamire. Félek. SIESS.  Megijesztetek Allie szavai, de gyorsan felkaptam egy másik nadrágot, egy új pólót, és egy zoknit. A zokninál nem voltam biztos hogy egy párt sikerült felpaszkirozni a lábamra, de nem érdekelt. Sokkal inkább érdekelt, ki az a volt barátnő. Aztán képek villantak át az agyamon. Sam. Azt hittem le zárhatóm a busz pálya udvaron, minden kapcsolatom vele, erre megint csak. Felkapok egy pulcsit is, és nyitom az ajtót. A 4. híd nem volt messze de futva is 10 perc. Kicsit megmozgattam a lábam, és amint kiértem az utcára, a lábam rögtön futásnak eredt. A hideg, esti levegő mintha csipkedte volna a meleg arcom. De legalább élinkitett valamennyire. Házak közt suhantam el, amikor eszembe jutott a robogó. A francba Allieéknál hagytam. Erősebben futtok. Hirtelen megbotlok, és előre esek. Az arcom is végig súrolta a recés betont. Az arcom tapogatom és érzem hogy egy jó rész a pófámon lehorzsolódott, és a kezem is tele van horzsolásokkal. Hátra nézek, miben is botlottam meg, és kiderül egy kötél volt. Felkaptam, hátha még hasznát veszem és Supermankedhetek vele. Az arcom egyre rosszabb volt, csípet mint az állat, így futás közben, az egyik járdaszélen talált alkoholos italt felkaptam, és ezzel futottam. Csak azért kaptam fel egy kis alkoholt, hogy ha jól hallottam azzal lehet fertőtleníteni, és elég sok mocsok ragadhatott bele a sebeimbe. Ez is mind Sam miatt, mintha nem okozott volna elég gondot. Sammel 2 hónapig jártam, szerettem.

De nem történt semmi különös közbe. Szerettük egymást, és ennyi. Nem volt rossz de ki tudja.

Allie a híd szélén álló Samhez beszélt. Nyugtatta őt.

- Miért ugornál? – kérdezte halkan.

- Mert mindenki elhagyott.
- Ki az a mindenki?
- Alex.
- Hát ő nem mindenki. Kérdezhetek valamit? Van családod?
- Igen – válaszolta szipogva.
- Akkor mit keseregsz. Alex elhagyott. Egy fiú. És életedben lesz még nagyon sok. Szép az élet ne hajid el. Egyébként miért hagyott el? Mi történt?
- Hát nem tudom 2 hónapig jártunk, aztán dobott. Gondolom, sőt biztos miattad. – Allienek itt elállt a lélegzete és borzasztó dühös lett. A srácra akit a legtisztább léleknek gondolt. Alexre.
- Ez hihetetlen. Ekkora segget.

- Igen. – mondta de kezdte érezni nem volt jó a hazugsága. – tök mindegy halj meg, én haza mentem. Szia. Egyébként mi a neved?

- Sam. – és sírásba kezdett, míg Allie hátat fordított, és indult haza fele. Samnek leeset hogy a hazugságával most fog tönkre vágni egy kapcsolatot…

Futok eszeveszetten. Látom a távolba Sammet, de Allie sokkal messzibbek tűnik. Samhez elérkezem, és ráordítok.

- Ha le mersz ugrani, szét rugóm a segged. Hova megy?
- Haza.
- Allie – ordítók torkom szakadtából. Ő megfordul, és csak néz. Valamiért dühös volt. Hirtelen Samre pillantok aki elrugaszkodik, és a mélybe veti magát, és a alkoholt ledobom, a kötelet az egyik díszre feszítem, a derekamra kötöm és Sam után vetem magam. Testem egyenesen, megfeszítem, így sokkal gyorsabban zuhanok mint Sam és pont mielőtt elfogyott volna a kötél, megragadom, és megállunk a levegőben. Allie tűnik fel a híd peremén, próbálja vissza húzni a kötelet de nem nagyon megy. Hirtelen egy másik alak is feltűnik. Egy felnőtt. Üzletember lehet. Ketten elkezdik húzni és 10-15 perc múlva már fent borulók Allie karjaiba, de amint megnyugodtunk Allie megfordult és tovább indult.

- Allie mi a baj?
- Allie. – kiáltott Sam is. – valamit el kell mondanom. – Allie vissza fordult és Sam elé állt.

- Igazából én szakítottam vele és csak bántott hogy vissza jöttem és már talált valaki mást. Sajnálom. – vallott be mindent.

- Így volt? Alex? Így volt. – egy pillanatra elbambultam, de heves bólogatásba kezdek.

A nyakamba ugrik, és csak ott van. Az alkoholra nézet, és egy apró vászondarabkára öntöm, amit végig húzogatók az arcomon, és a karomon. A csípés borzalmas volt. Fájt. De nagyon.

- Nos köszönöm hogy megmentettél Alex. – mondta Sam, és sietve hozzá tette. – és magának is. És neked is Allie.

- Ne csinálj több hülyeséget. – mondtuk, de én megsimítottam a haját is. Sam elindult. Haza. Mi nekünk is indulnunk kéne. Gondoltam. Az órámra néztem és elszörnyedtem, hogy nem nagyon fogok már aludni. Ezt megosztottam velük is.
- De hát nem péntek van?

- De. Tényleg. De jó. – és ravaszul elmosolyodok.
- Nem jössz át? – kérdezte Allie, ajkát megnyalva. Ki tud ennek nemet mondani?

Reggel. A nap felkell a horizonton. A bogaras bogarak megmozdulnak. Az állatok, nyitogatják a szemüket. Autó ajtó csapódások egyre gyakoribbá válnak. A harmaton megcsillan a reggeli nap fénye. A fű még vizes, de a kutyát nem érdekli, keresztül vág a harmatos fűvőn. A kakas felrikolt, jelezve itt a reggel. Milyen furcsa kakas hangra ébredni a kertváros részen, a fővárosban. De a többi madár is rázendít reggeli nótájára. A kutyák elkezdenek ugatni. Friss kávé illat lepi el a házakat.  Ébredő város…

Ahogy a kertvárosban, egy nem rég felújított házban, az egyik apró kis utcában, a második emeleten, egy nagy szobában, bezárt ajtók mögött, a nagy francia ágyon két ember feküdt. Még nem is igazából ember, szinte gyerek. Az egyik a Alex Middleton volt, nadrágban, póló nélkül, a másik, Allie Nash aki pizsamában feküdt. Egymás mellet feküdtek, és Alexnek megmozdult a szempillája. Lassan, szakaszosan, egyre tágabbra nyílt. Alex felült, és elkezdte dörzsölni a szemét. A fiú kinéz az ablakon, és próbálja értelmezni mit is lát. Miután több kevesebb sikerrel sikerült megállapítania hogy nem otthon van, és reggel van, ránéz a mellette fekvőre. Amikor kivette hogy Allie fekszik ott, aranyos pizsamában, haja belepi az arcát, és lágyan szuszog. Alex elmosolyodott, és kiszállt lassan nyugodtan az ágyból, nehogy felébressze az alvó Alliet. Utoljára nyomott egy puszit Allie homlokára és kisétált a szobából Alex lement a konyhába. Emberi susogásokat hall lent, miközben lefele tart a lépcsőn. Leér és 2 felnőtt köszönti őt. A férfi kisétál a kertbe. A nő folytatja a konyhai munkákat. Alex nem igazán érti mit csinál. Tiszta konyha, rendezett minden nincs mit takarítani, vagy elmosni.

- Mrs. Nash? Vihetek fel reggelit Allienak?

- Persze Alex, nyugodtan. Egyébként szólíts csak Christinnek.

- Lehet még egy kérdésem?

- Persze.

- Mit szeret reggelire Allie. – Alex idiótának érezte magát, de Mrs. Nash elmagyarázta mit szeret Allie, és együtt elkészítették.  

Allie eközben egyedül ébred. Megfordul, látja e alvó barátját, de csak egy üres helyet látott, mint minden reggel, ráncos lepedővel és hanyag takaróval. Hogy félre ne értsétek, Álliénál ez az első hogy ott aludt egy fiú, de reggelente mindig magány köszönti őt. Elszomorodott, ezek szerint a fiú nem szereti őt annyira, és lelépet. Allie feltápászkodik hátha látja a szerelme ruháját, de szerencsétlenség folytán Allie nem lát semmi Alexre útalt. Szomorúan kezdett volna kiszállni az ágyból, de az ajtón a kilincs megmozdul, Allie erre rögtön visszafekszik az ágyba. Alex lép be az ajtón kezébe tálca, rajta pirítós, friss narancslé és még sok finomság reggelire. Allie nem látja ki lép be és azt suttogja a levegőbe.

- Elment. Anya most hagy békén.

- Ki ment el? – kérdezi Alex, és erre Allie mintha puskából lőtték volna ki, felpattan, és éles mosollyal köszönti Alexet. Alex elégé meglepődik de tetszik neki a dolog, és oda sétál.

- Adhatok reggelit?

- Igen? – furcsállta Allie, vissza feküdt, és az ölébe vette a tálcát. Meglepve látta hogy a kedvenc reggeli ételei vannak megterítve előtte.

- Jó étvágyat. – Mondta Alex, és arcon puszilta a lányt. A lány neki látott a reggelinek.

Este nem történt semmi komolyabb dolog. Hajnali 1-ig csak beszélgettek egymás magánéletéről, fiú lány kapcsolatokról, szerelemről, aztán nem bírták és az ágyon heves csók csata kerekedett. De aztán a csókcsatában kifáradt pár, alvásnak adta a derekát, és egymás karjaiban elaludtak. Csodaszép este volt, gondolta Alex.

Vajon rossz dolog, kéregető embernek pénzt adni?

De jó dolog, ha pénzt adsz alkoholra?

Rossz dolog e, ha a bárányokat útra tereled?

De jó dolog e, ha a véleményedre rábeszéled őket?

Alex egy hatalmas nemzetközi buszpályaudvaron, ült egy vas padon. Előtte egy újságos bódé állt, ahonnan az öreg férfi nézte őt, hogy mégis mire vár. Amikor Alexnek elege lett, fel állt, és sétára indult. Gondolataiban egyre mélyebbre merült.

2 hete jött össze Allieval, azaz igazából csak 9 mert Allienak el kellet utaznia 5 napra. Alex nagyon bele szeretett a gyerekes, de éret Allieba. Még 15 perc. Ennyi volt hátra hogy Allie megérkezzen. Sam amikor szakított Alex-el megkönnyebitette Alex dolgát, mert így Alexnek nem kell bűntudatot éreznie, és nem kell választania. Alex aznap este a szobájában kuporgott, szomorkodott, de aztán gyorsan, másnapra teljesen kiheverte. Miután Allie nem bírta tovább türtőztetni szerelmét, amit csókkal mutatott ki Alexnek, a fiú másnap már el is hívta moziba. Mozi után beültek egy gyorskajáldába. A gyorskajáldából mint két jól lakott napközis, sétáltak ki kézen fogva aztán a pláza tetején meg leheveredtek. Ez így ment pár napig, kisebb változtatásokkal. Néha nem mentek moziba csak kajáltak és bámulták a felhőket, máskor meg kajáltak, és mentek haza. Aztán mikor megunták a plázát, a parkba mentek. Szép, lecsiszolt, lekezelt, a nap sugarában réz sárgának tűnő padokra heveredtek, vagy pedig ha mind foglalt volt, az életteljes, zöld, fűre feküdtek le. Minden csodaszép volt.

Hirtelen egy arc tűnik fel Alexnek, felkapja a fejét, és mint derült égből villám csapás, úgy meglepődik. Sam volt az. Sam tűnt fel a fiú előtt. Lassan oda sétált a szinte megdermedt fiúhoz, és csak nézett, egyenesen Alex szemébe. Alex feleszmélt, és dühös lett. Sam kiszúrta ezt így ő kezdte a mondókát.

- Szia, Alex. Mit keresel itt.

- Ezt én is kérdezhetem. Úgy volt kint maratsz.

- Nos, igen. Nem ülnél le? – és egy pad felé intett, diszkréten. A pad felé indultunk, és Sam út közben megfogta a kezem. Én meg elrántottam, furán nézet rám, de azt hiszem megérti. Leültek, és felkészült.

- Az történt, hogy, miután össze jöttem egy fiúval, akiről mellesleg úgy  volt hogy életem szerelme, de egy áruházban történt valami. Nyugodtan sétáltunk, amikor megragadta a karom, én ki akartam szabadulni, de erre megütött.  Én elszaladtam, és a pláza bejáratánál vártam őt, fél órán át. De ő nem jött, én elindultam, és csak pár mentőt láttam. Mi történt? Kérdeztem és elmesélték, hogy a fiú meghalt, leszúrták. Csak engem mentett. A szüleim mondták hogy nem jó az a környék és elhoztak.

- Sajnálom. – rövid és egyszerű válasz Alextől.

- Na igen. Mi történt miután tudod, szakítottam veled. – de mielőtt Alex elkezdte volna mondani, így folytatta. – arra gondoltam, hogy bár nagyon csúnyán szakítottam veled, folytathatnánk e?

- Nem. – így szakította a lányt félbe. – nem, találtam egy lányt. Most is rá várok.

- Értem. Bár sajnálom.

- Én nem. – rámeresztette a tekintettét, aztán elkapta, és felállt. Oda sétált a 4-es megállóba. A busz bekanyarodott a buszpályaudvarra, és a 4-es felé vette az irányt. Lassan közeledett, majd megállt. Az ajtói sziszegve kinyíltak, és egy lány szélsebesen ugrott ki belőle. Alexhez futott, és a karjaiba ugrott. Alex mosolygott, és a lány hátát simogatta. A lány Allie volt. Ma viszont, érdekes módon, normálisan volt öltözve. Egy sima sárga ujjatlan póló volt rajta, és egy régi farmer, hátán meg egy kis piros hátizsák. Elengedte Alexet és kézen fogva a csomagokhoz húzta.

- Örülök hogy itt vagy. – mondta Alex.

- Én is. Hiányoztál. – és csókot nyomott az ajkára.

A padon Sam végig nézte, ahogy Allie és Alex örülnek az egymás viszontlátásának. Sam elszomorodik, és feláll a padról. Lassan kullogni kezd, amerre az orra vezeti. Egy hídon találja magát. Egy híd peremén egyensúlyoz. Lassan elrugaszkodik, elemelkedik a talajból, fel a levegőbe. De valami megragadja karját, és a hídnak csapódik. Az ismeretlen vissza húzza, és rá mosolyog. A lámpa fényben már kiveszi, egy fiú az. De nem Alex. Egy teljesen más fiú az. De ki?

Alex ekkor Allieéknál ünnepli Allie visszatértét, finom meleg vacsorával, aztán meg a lánynál alszik.

Várok.
nem játszok nehogy lekéssem.
nem jönn.
jönn.
mégse ő az.
még mindig nem jönn.
ma már nem jönn

- 3, 2, 1 – kiáltotta Allie, és a lábai elhagyták a földet, futásnak lódultak. Futottunk egymás mellet, a cél a kiszáradt, korhadt, öreg fa volt a játszótér mellet. Allie régi torna cipője gyorsan váltogatva, csapódott a saras földbe. Sajnos a sár csúszós így a mellet hogy megelőzzük a másikat, ügyelnünk kellet, hogy el ne essünk. Allie ma egy használt torna csukába, farmerbe, és színes kapucnis pulóverben volt, és meg átlagos ruhába. Egy kicsit le maradt mögöttem, így még jobban belehúztam. Hirtelen megcsúsztam, és míg örültem hogy nem estem el, és össze szedtem a gondolataim, Allie szépen megelőzött.  Hirtelen utána lódultam, de csak arra figyeltem, hogy megelőzzem, így a terepet máris elfelejtettem, a lábam kicsúszott alólam, és hanyatt estem a lehető legnagyobb sár pocsolyába. Allie hátra nézet és hirtelen hatalmas nevetés tört ki rajta, aztán ő is elesett. Mind a ketten nyakig sárban feküdtünk, 2 méterre egymástól, egészen addig, míg oda nem kúsztam mellé. Ő feküdt, és nevetett.

- Szép a pulcsid! – mondtam a földön fekvő Allienak.

- Köszi, de neked se piskóta – válaszolt és a földből felmarkolva, megdobott egy adag sárral. Válaszul, ő is kapott a pólója belsejébe. – Ó igen? – kérdezte viccesen, és a hajamba túrt egy hatalmas adag sarat. Erre rögtön küldte volna a következő adagot, de megragadtam a kezét és nem hagytam. Valahogy ahogy birkóztunk a kezében lévő egyre fogyó sárral, felé kerültem, szétterpesztettet lábakkal, míg ő feküdt. Az arcunk nagyon közel ért egymáshoz. A tenger kék szemébe megjelent valami megigéző, ami valami csodálatos érzéssel töltött el. Ismerős volt az érzés, a szánk között a távolság egyre csökkent, de aztán rájöttem, hogy ezt nem szabadna és akár mennyire megigéző, csodálatos érzés lett volna vissza húztam a fejem, és leszálltam róla. Mind a ketten megilletődve feküdtünk egymás mellet, és próbáltuk felfogni miért is ne, csókoljuk meg a másikat. Felkeltünk és a nyilvános mosdó felé vettük az irányt. A kedvünk hamar visszatért, és nyilvános wctöl 50 méterre már teljesen normálisan beszélgettünk, bohóckodtunk. Amikor beléptünk, észrevettem, hogy itt egy mosdó működik az is a női. Allie simán besétált és visszanézet, miért nem jövök. Hamar leesett, neki, de intett hogy jöjjek semmi baj. Besétáltam, és csak én meg Allie voltunk. Én elmentem az egyik wcbe, és dobtam egy sárgát. Mikor visszamentem, ahogy beléptem a kézmosó részbe, Alliet láttam meg félmeztelenül. Megpróbáltam úgy tenni mintha észre se venném, de kézmosás közbe akaratlanul is oda vándorolt a tekintetem. Oda Allie meztelen felsőtestére. Allie a pólójából, és a melltartójából próbálta kiszedni a sarat. Néhol egy kicsit bevizezte, és jól megtörölte. Csodálatos teste volt, bár tudomásom szerint nem törököt vele, de tiszta bőre, tunúsós vonalai a szépséget testesítette meg nekem. Hirtelen feleszmélek, hogy mereven bámulom Alliet, ő meg épp oda nézet. Rögtön, szélsebesen elkaptam a tekintettem és tettetem, hogy tovább mosóm a kezem. De aztán éreztem, hogy észre vette, nincs mit tenni.

- Bocsánat. – mondtam halkan.

- Semmiség, reméltem hogy ezt mondod legalább.

- Nagyon szép vagy. – de ez csak kicsúszott a számon. Allie semmit nem válaszolt, megfordult, és a túloldali mosdó kagylóban tisztította tovább a ruháját. Én is levettem a szép saras pulóverem, és levettem a pólóm is bár az szerencsére nem lett saras nem úgy, mint szegény Allie-jé. A folyó csap fölé tartottam a hajam közbe dörzsölve azt, hogy kijöjjön belőle a sár. Amikor úgy ítéltem a hajamból már elég sár távozott, visszavettem a pólóm, és vettem volna a pulcsim, mikor Alliera néztem. Még mindig nem volt semmi a felső testén de nem ez érdekelt hanem az ő pulóvere. Sajnos az sokkal sarasabb, és vizesebb volt.

- Allie?

- Tessék.

- Kéred a pulóverem? A tiéd koszosabb, és még a pólód is vizes ez melegebben tartana. A lányok könnyebben felfáznak.

- Köszönöm. – mondta zavarban és elindult a pulóverért. Csak akkor eset le neki hogy még mindig csupasz a felső teste, mikor már ott állt előttem.

- Nyugi nem bámulok. – mondtam mosolyogva. Szerencsére Allie is elmosolyodott, de elég szigorúan vette el a kezemből a pulóvert, amit utána rögtön a mellkasához emelt, eltakarni a felsőtestét. – nyugi nincs mit szégyellned. – akartam nyugtatgatni, de ez lehet, hogy rosszul hangzott. Én lehet, hogy furának hangzik de sokáig teljesen a párti voltam hogy nem kell eltakarni a mellet, melltartóval, de akár bugyi se kell. Most kezdek rájönni, hogy ez elméletem, megbukik ott hogy így csak a fiúknak lenne több csodálni valójuk. De még mindig úgy érzem, túl nagy rés tátong a két nem között. Szerintem szánalmas 10 évesnek melltartó. Na, mindegy.

Allie sarkon fordult, és én csak a tiszta hátát bámultam. Mikor Allie kiszúrta keze felemelkedett, és a középső ujja a levegőbe emelkedett egy KAPDBE jelet formálva felém. Én elnevettem magam, és visszafordultam. Ahogy idióta barátom mondaná: Igen, de mit kapjak be. Ez neki vicces. Se baj. Allie visszacsatolta a melltartóját, és felvette a pólóját, rá az én pulóveremmel. Rámosolygott, és kilépett az ajtón. Én felkaptam a pólómat, és Allie ott felejtett pulóverét és utána mentem. Alliet a játszótéren értem utol. Felpattant egy libikókára, és intett nekem. Felszálltam és örült fel-lehintázásba kezdtünk. Néha meg fogtam az ülésem alatt a talajon található gumiabroncsot, és olyankor Allie fent maradt, és elkezdte nevetve, sikítva követelni hogy lemehessen. Aztán tovább álltunk a hintához, ahol először löktem Alliet, de aztán felszálltam a mellette lévő hintára és próbáltam követni a ritmusát, aztán azt játszottuk ki megy magasabbra. Lassítottunk, és pihenés kép a csúszdára mentünk. Csúsztunk fejjel, hassal, lábbal, aztán Allie beleült az ölembe és úgy csúsztunk. Amikor elindultunk rögtön rámdölt, és a haja lepte el az arcom. Aztán mikor ezt meguntuk a dombra mentünk, amin úgy tűnt nem annyira saras, és legurultunk rajta. Elsőre egyénileg, aztán kipróbáltunk milyen összekapaszkodva. Nos, az fejünk állandóan össze koccant, testünk össze simult, a legvégén el engedtük egymást és egyedül folytattuk utunk a domb aljába. Aztán itt volt az idő haza indulni. A játszótéren pakoltuk a cuccunk mikor kiszúrtam hogy 2 velem egyidős fiú bámulja Alliet. Direkt feléjük távoztunk és Allie kicsit bedobta magát.

A házuk előtt elbucsuztunk, és tovább indultam. Hirtelen hátulról Allie megragadott és megcsókolt. Fél percen keresztül csüngtem ártatlan ajkán mikor aztán abba hagyta és rám nézet. Várta a választ. A válasz egy csók volt a csókra. Egy csodaszép csók. Allie is oda volt aztán visszaszaladt haza.

Mikor haza értem kiültem az ablakpárkányra. Az eget néztem, és rájöttem választanom kell. Az ajkam nyalogattam, mintha éreztem volna Allie édes csókját. Allie édes csókját éreztem de Samét már nem. Hirtelen telefoncsöngés. Lassan a fülemhez emelem. Sam az. Mikor letettem a telefont, a gondolatok, mint kiborult üveggolyók szanaszét hevertek a fejembe. Sam most szakított velem. Ott maradnak egy ideig, és talált magának valaki mást. Most szakított velem. Lehunyom a szemem, és Allien gondolkodok. Csodaszép lány, csodaszép lány…

Hát fiúk, lányok, hímek, nöstények, vagy földön kivüliek, a látógatotságom nagyon rossz.
De van, örülnék ha olvasnátok minden nap, érdekes és megéri végig olvasni az összeset. Nem hosszú. ;). SMILEY. oké szép napot, jó locsólást
 

Annoy.

Annoying.

Annoying Orange.

Oké most nem vicc. Rohadt idegesítő lehetek. Csoda ha valaki sokáig húzza mellettem. Itt szeretnék bocsánatot kérni a barátomtól /legalábbis asszem az volt/. Nem értem miért tartanak kibírhatatlannak. Sokan mondják hogy azért mert naponta 200X köszönök. BOCSÁNAT.

Önvizsgálatot kéne tartanom. Egy szóval bocsánat mindenkitől, zsákostól, Mankátol, Annától, Mindenkitől akit ez bántott. Megpróbálok megjavulni!

Új rovat. Megköszönöm embereknek ha jót tettek nekem, vagy legalábbis udvariasak voltak.

1: EA munkatársa chaten keresztül segitett, teljesen udvariasan és hasznosan. Köszönjük EA!

Olvasd, probáld betartani.

MOVE: Mozogj!
THINK OVER: Gondold végig! /gondold át/
FLASHBACK: Visszapillantás (hogy a jelen érthetöbb legyen)
KEEP YOUR EYES OPEN: Tarsd nyitva a szemed!
LESS IS MORE: A kevesebb több!
TAKE TIME: Szánj ídőt! (dolgokra)
BE TOGETHER: Eggyüt!
USE LOCAL. EAT SEASONAL. : Használj helyit, hazait. Egyél szezonálissan.
YOU HAVE THE CHOICE: Van választásod!
ENJOY YOUR LIFE: Élj tartalmasan!
 

THINK GLOBAL
    ACT LOCAL
 

S.O.S. SAVE OUR SOURCES

A szemembe nézet és megfogta a kezem. Még hajnali 5 sem volt, mikor Samnek indulnia kellet a családjával. Nem mennek messze csak Amerika szinte másik végébe. Egy vagy két hétig nem fogom látni a lányt akivel 2 hónapja járok. Nagyon szeretem őt. De elkell engednem és megegyeztünk hogy telefonálni fogunk egymásnak. Sajnos akármennyire is szeretem nem akartam hogy mi közbe az egyik kedvenc hobbiját a síelést űzi rajtam járjon az esze, így megpróbáltam a legkevésbé észre vehetően tettetni eljövendő hiányát. Arra gondoltam hogy csak pár napra megy, semmi különös. Csókot lehelt ajkamra, és hátat fordult. Én csak mosolyogok, és integetek neki. Kinyitja a hátsó ajtót, és utoljára vissza néz. Elmosolyodik, és integet egy kicsit de be kell ülnie a kocsiba. A kocsi elindult. A kipufogója füstöt lövell ki magából és lassan eldördül. Egyre gyorsul, amíg be nem kanyarodik az egyik utcába ahonnan már nem látom. Lehuppanok a köre, és csak nézek oda ahol még fél perce a kocsi állt. Hirtelen hangokat hallok ideje odébb állnom. Felülök a robogómra, és elindulok. Igen, kaptam egy robogót, mivel az egyik volt barátom családja azt mondta legyen az enyém. Nagyon nem akartam elfogadni, de mikor sírva fakadt az anyja a volt barátomnak, nem mondhattam nemet. A robogó gyorsabb volt mint egy átlagos ilyen típus mert a lány bátya fel tuningolta egy kicsit. A sötét utca lámpájának lágy fényével beborított aszfaltját hirtelen erősebb lámpa világította be a robogóm részéről. Hihetetlen mennyire kihalt még a város, senki nem gondolná. Korán van még bejárom a várost inkább. Hatalmas úton csörtettek végig. Egy lélek se van az úton. Mire elérek a Hősök terére az ég egyre világosodik, és a házak ablakából is egyre gyakoribb a benti lámpák fénye. Trolibusz szeli át előttem az utat. Hangos, és világos. A híd felé veszem az irányt. Míg megyek unalmas utakon, házakkal közül véve, elmélkedem az élet körforgásáról. Járókelők kerülnek elő a forgalmasabb tereken, csomópontokon. Hamarosan teljesen feléled a város. Mikor a hídhoz érek, az égbolt szinte kék, az alján a nap sárga fényével, ami egyre följebb halad. A hídon leszállok a robogóról, elő veszem a 3 alma egyikét amit Sam rásózott, és leülök a híd szélére. Hatalmas hajó halad át a híd alatt, és jön ki alattam. Turisták integetnek fel, én meg vissza rájuk. Nincs sok turista mert a többség még alszik, gondolom. Az este végkép felszállt, a nap kékre színezte az eget, a harmat kezdett felszívódni, a város éledezni. Harapásról harapásra, kelnek az emberek, hagyják el a meleg ágy biztonságát, felejtik el az álmaikat, vagy nem, és kezdik el a mindennapi reggeli rutint. Mosakodás, felöltözés, össze készülés, tömegben tömörgés, rideg munkahelyükön vagy osztálytermükben kezdik felfogni, kezdődik a nap.

Megdörzsöli a szemét, és megkérdi miért hagytam el a meleg ágyam, siettem végig a nyirkos városon, és érkeztem be a munkahelyemre. Ez a mai társadalom? Ebben a felfogásban igen. Viszont ha az osztályban, vagy a munkahelyünkön van egy nő vagy egy férfi,  akibe különös némelyek szerint kémiai másik szerint emberi lelki érzést, a szerelmet, érezzük akár a látványa is felvidíthatja a reggeli csalódottságot. Vagy épp hogy lelombozhat, ha azt gondoljuk úgyse jönne össze, így csak megbújunk, várunk hogy kezdeményezzen. Na ez a rossz. Ezt ne tegyük, legyünk hálásak hogy látjuk őt, és kezdj egy beszélgetést vele.

Elmosolyodom mire végzek a gondolat menetemmel. Le kéne írnom, milyen jó könyvet tudnék írni a majomszabású Homo Sapiens Sapiensről. Miután az alanyunk beért a munkahelyére odasétál hozzá a Főnök, vagy egy idegesítő munkatárs. Igen a Főnök, nagy F-fel. Az iskolában ez lehet a tanár, egy idegesítő idióta vagy csak egy beképzelt állat. Az érdekes hogy míg itt a tanár lehet a Főnök, de lehet mind a 3 felsorolt faj az „idegesítő munkatárs” . Egy lányt látok meg a szemem sarkából közeledni. Teljesen kizökkent, ahogy hosszú barna haját fújja a szél, kék szeme meg felém ragyog, és leül mellém.

- Szia. Mit csinálsz? – kérdezi gyermeteg és kíváncsi hangon.

- Azon gondolkozok, mi az idegesítőbb az idióta osztálytárs vagy a beképzelt állat? – mondtam majdnem nevetve. A lány elnevette magát.

- Hát nem tudom. Esetleg az idióta, bár attól függ a beképzelt foglalkozik e veled. Ha igen akkor az a rosszabb.

- Na ja. Egyébként mi a neved? – kérdeztem

-  Allie. És neked?

- Alex. Alex Middleton…

- Sok ilyen gondolkodni valód van? – vágott közbe a bemutatkozásomba.

- Igen. Nem nagyon van kivel tudnék együtt gondolkodni. Van testvéred?

- Igen, Ő 12 éves, és Carol a neve, és neked?

- Nekem nincs. Egyke vagyok…

- És szingli is? – vágott megint a szavamba

- Nem – rövid szünetet tartottam, meginogtam, biztos e hogy járunk e még. – Van barátnőm, csak épp úton van Amerika másik felébe.

- Mit csinálni?

- Síelni – mosolyodtam el.

- Uh az jó dolog. Leszünk barátok? – ilyen kérdést sem hallottam már 6-8 éves korrom óta, meg is lepett. Mondjuk Allie tényleg hasonlított egy gyerekre ruházata alapján. Vagy gyerekre vagy mintha most mászott volna elő egy cukor automatából. Nagyon aranyos is volt így illet a cukor hasonlat. Zöld- Fehér csíkos pulcsija a hasa legtetéig ért, alatta piros póló volt, és egyébként egy kék farmer a hosszú lábain. Szőke haja kikukucskált a Baseball sapkája alól egy nagyon kicsi lófarokban. Maximum vállig érő haja lehetett.

- öö, igen persze – válaszoltam enyhén zavarba, nem igazán tudtam mit válaszoljak, nehogy rosszat mondjak.

- Szuper. – válaszolta irtó gyorsan. – nos elmegyünk valahova?

- Ahogy gondolod. Amúgy hova?

-  Gyere.

- Inkább te gyere. – és intettem a robogó felé.

- Hupsz, az tényleg lehet hogy kényelmesebb.

- Na igen. – oda sétáltam a robogóhoz, és elővettem még egy sisakot. Nos a kicsit feltuningolta az azt jelenti hogy 120 km/h a maximum de úgy átlagosan 60-80 km/h simán tartja. Mondjuk ennek köszönhetően jobban is nézet ki mint egy robogó. Felültem, mögém meg Allie. A derekam szorosan átölelte, és megszorította, pedig még el se indultunk.

- Merre menjünk? – kérdeztem ordítva a sisakon át.

- Nincs GPS-ed? – ordított a fülembe. De jelen esetben nem zavart. Hátra adtam neki a GPS-t. Viszonylag gyorsan vissza is adta egy céllal beprogramozva. Én engedelmesen, és jó gyorsan követtem a cél útvonalát. Allie nagyon élvezte mikor autók mellet szórósan elszlalomoztunk, főleg mikor az autó Audi, BMW, vagy Porsche volt. Mindig nevettet. A célt 30 perc múlva elértük és kirajzolódott előttem hova is megyünk, bár már 10 perc után sejtettem. Egy hatalmas pláza volt az úti célunk. Nem úgy tűnt hogy Allie nagy shoppingolos pláza picsa lenne, vagy ha igen, akkor borzalmas ízléssel. Fent leparkoltunk, és besétáltunk a plázába, ő elöl ment szinte ugrálva örömébe. Ami viszont a legjobban meglepett hogy a Media Marktba sétált be. Én egyre szorosabban követtem. Egy srác mögé állt be, aki épp autó versenyzett a kiállított XBOX 360-on. Allie a srác mellé állt és elkezdte igazgatni a képzeletbeli melltartóját, és nyaldosni az ajkát. A srác először nem törődött Allie sajátos viselkedésével aztán a szeme sarkából. Egyre hosszabb részletekben pillantott rá, mígnem egyre többször sodródott ki a pályáról, aztán feladta és odébb állt. Én nyúltam volna a konzolért, és kezdtem volna köszönömöt mondani, mire hirtelen ő bele botlottam, mivel szélsebesen rávetette magát. RESTART. Jelölte ki a főmenüben. Legelőször a képernyőt néztem ahogy Allie egyre csak tolja le a kocsikat, és törekszik az első helyre közben vicces mondatokat kreálva. Aztán befordultam ahol előbb ő csábította el a srácot, mert kíváncsi voltam az arcára. Valami hihetetlen volt ahogy nyújtott nyelvel facsart tekintettel, össze aszott arccal, irányítja a kis Citroen rally autót. Csak bámultam őt és el is feledkeztem róla, hogy ő is látja hogy bámulom.

- Hahó. – szólalt meg, de semmi reagálás. – Alex! Itt vagy? Azt mondtad van barátnőd. Akkor miért bámulsz?

- Ja. – tértem vissza, de még nem teljesen ép elmével. – Csak olyan aranyos vagy.

Allie nagyon furcsán nézet rám mire leesetett hogy mit is mondtam.

- Oh, nos ebből már nem jövök ki jól igaz? – Allie meg szorgosan bólogatott.

- Nyugi nem mondom el senkinek. – megkönnyebbültem és körbe néztem. 5 fiú állt a közelbe mind Alliet nézte. Allie hirtelen kiborult. – ez a játék szaaarrr. – Igaza is volt mellesleg.

Odébb sétált ahol Call Of Duty 6ot játszottak és várt. Egy nagyon csúnya srác állt egyedül és nyomta single playerben. Allie odaállt mellé.

- Ha megöllek a játékban 5ször, míg te nem többször mint 2szer akkor átadod. Áll az alku?

- Lazán. – válaszolta a srác, és maga mellé engedte. Átállították 2 képernyős módra, és készen álltak. – várj mit kapok ha nyerek.

- Azt csinálsz velem amit akarsz 6 órán át.

- Bármit?

- Igen. – válaszolt és fel sóhajtott.

- Rendben – és megnyomta az indítás gombot. Allie először a fal mögé bujt be, míg a srác nem tudta, besétált a szobába, és golyózuhanyt kapott a hátába. Másodikra Allie egy LMG avagy Nehéz gépfegyverrel indult a srácnak. Mikor össze találkoztak a srác Uzival fogadta, de szinte egy se találta el az ugráló LMG-s csajt azaz Alliet. Allie viszont eltalálta a srácot, így megint meghalt. A következő körben Allie halt meg 2 méterről rakétától. A következőben, mind a ketten rakétákat lövöldöztek és Allie már megint megölte a srácot. Még kétszer megölte a srácot, és egyszer pedig magát is mert sikerült egy C4essel felrobbantania magát, miközben a srácot is.  Hihetetlen lány, különc, gyerek, szép, vicces. Még folytatjuk…

You don't need nobody,

or

Nobody needs you?