Alex Middleton történetei

Reggel. A nap felkell a horizonton. A bogaras bogarak megmozdulnak. Az állatok, nyitogatják a szemüket. Autó ajtó csapódások egyre gyakoribbá válnak. A harmaton megcsillan a reggeli nap fénye. A fű még vizes, de a kutyát nem érdekli, keresztül vág a harmatos fűvőn. A kakas felrikolt, jelezve itt a reggel. Milyen furcsa kakas hangra ébredni a kertváros részen, a fővárosban. De a többi madár is rázendít reggeli nótájára. A kutyák elkezdenek ugatni. Friss kávé illat lepi el a házakat.  Ébredő város…

Ahogy a kertvárosban, egy nem rég felújított házban, az egyik apró kis utcában, a második emeleten, egy nagy szobában, bezárt ajtók mögött, a nagy francia ágyon két ember feküdt. Még nem is igazából ember, szinte gyerek. Az egyik a Alex Middleton volt, nadrágban, póló nélkül, a másik, Allie Nash aki pizsamában feküdt. Egymás mellet feküdtek, és Alexnek megmozdult a szempillája. Lassan, szakaszosan, egyre tágabbra nyílt. Alex felült, és elkezdte dörzsölni a szemét. A fiú kinéz az ablakon, és próbálja értelmezni mit is lát. Miután több kevesebb sikerrel sikerült megállapítania hogy nem otthon van, és reggel van, ránéz a mellette fekvőre. Amikor kivette hogy Allie fekszik ott, aranyos pizsamában, haja belepi az arcát, és lágyan szuszog. Alex elmosolyodott, és kiszállt lassan nyugodtan az ágyból, nehogy felébressze az alvó Alliet. Utoljára nyomott egy puszit Allie homlokára és kisétált a szobából Alex lement a konyhába. Emberi susogásokat hall lent, miközben lefele tart a lépcsőn. Leér és 2 felnőtt köszönti őt. A férfi kisétál a kertbe. A nő folytatja a konyhai munkákat. Alex nem igazán érti mit csinál. Tiszta konyha, rendezett minden nincs mit takarítani, vagy elmosni.

- Mrs. Nash? Vihetek fel reggelit Allienak?

- Persze Alex, nyugodtan. Egyébként szólíts csak Christinnek.

- Lehet még egy kérdésem?

- Persze.

- Mit szeret reggelire Allie. – Alex idiótának érezte magát, de Mrs. Nash elmagyarázta mit szeret Allie, és együtt elkészítették.  

Allie eközben egyedül ébred. Megfordul, látja e alvó barátját, de csak egy üres helyet látott, mint minden reggel, ráncos lepedővel és hanyag takaróval. Hogy félre ne értsétek, Álliénál ez az első hogy ott aludt egy fiú, de reggelente mindig magány köszönti őt. Elszomorodott, ezek szerint a fiú nem szereti őt annyira, és lelépet. Allie feltápászkodik hátha látja a szerelme ruháját, de szerencsétlenség folytán Allie nem lát semmi Alexre útalt. Szomorúan kezdett volna kiszállni az ágyból, de az ajtón a kilincs megmozdul, Allie erre rögtön visszafekszik az ágyba. Alex lép be az ajtón kezébe tálca, rajta pirítós, friss narancslé és még sok finomság reggelire. Allie nem látja ki lép be és azt suttogja a levegőbe.

- Elment. Anya most hagy békén.

- Ki ment el? – kérdezi Alex, és erre Allie mintha puskából lőtték volna ki, felpattan, és éles mosollyal köszönti Alexet. Alex elégé meglepődik de tetszik neki a dolog, és oda sétál.

- Adhatok reggelit?

- Igen? – furcsállta Allie, vissza feküdt, és az ölébe vette a tálcát. Meglepve látta hogy a kedvenc reggeli ételei vannak megterítve előtte.

- Jó étvágyat. – Mondta Alex, és arcon puszilta a lányt. A lány neki látott a reggelinek.

Este nem történt semmi komolyabb dolog. Hajnali 1-ig csak beszélgettek egymás magánéletéről, fiú lány kapcsolatokról, szerelemről, aztán nem bírták és az ágyon heves csók csata kerekedett. De aztán a csókcsatában kifáradt pár, alvásnak adta a derekát, és egymás karjaiban elaludtak. Csodaszép este volt, gondolta Alex.