Emily 14 éves lány volt. Barna hajjal, barna szemmel, és csinos alkattal. Nagyrészt mindene megvolt ami egy 14 évesnek kell. A mai éjszakát egy buliban kezdte. De mint minden bulinak ennek is vége szakadt egy idő után, és Emily éjjeli 1 körül indult haza felé. Emily szülei ezen a héten nincsenek otthon, és csak a szomszéd vigyázz rá. Felszállnak együtt a villamosra, és Átmennek Emilyék házába. Mikor megérkeztek, felmentek Emily szobájába. A lány gond nélkül kipakolta a zsebeit, igazítgatta a haját, aztán észre vette Alexet, aki csak állt és nézet maga elé.
Emily már majdnem haza ért. Már szinte egy órája utazott, de a kedve nem hagyott alább mivel még mindig a buli tüze égett benne. A villamos csendesen haladt a kihalt úton. Néha megállt, ajtaját sziszegve kinyitotta majd vissza csukta. A lány az üvegre támasztotta fejét, és pihent tekintettel, nézte ahogy suhantak el az oszlopok. A villamos lassított, piros lámpát kapott. Emily szeme az oldalt lévő apró, sötét utcára vándorolt. Egy árny ült az egyik kapuban. Felkapta a fejét és próbálta kivenni mi, vagy ki lehet az. Leszállt a villamosról hogy megnézze, pedig már csak 5 megálló és haza ért volna. Ahogy egyre közeledett, ki vette a sötétből, hogy egy fiú ül a kapualjban, és zokog. Szőke haja volt, koszos tépet póló, és néhol mintha vér csillant volna meg testén. Alex volt az, akivel egyszer a parkban találkozott. Halkan közeledett a fiú felé, ami az alkohollal a testében elég örült dülöngélés lett. Emily tisztán látja már a vért a fiún, és a kétségbe esést. Agya egyik fele megijed, másik gyilkossági elméleteket sző. Alex felnéztet, kék szeme megcsillant a holdfényében, és Emilyre kiállt. TÜNÉS! Hangzik el az éjszaka csöndjében, de Emily erőt vett magán és leült mellé. Szépen lassan, óvatosan. Megfogta a kezét a fiúnak, és csak nézte őt. Alex, Emily vállára hajtja a fejét, és így ülnek percekig, míg Alex már csak szipog. Ekkor Emily átkarolja és megszólal.
- Alex? Mi a baj?
- Bántottam valakit. Megsebbesitettem. Menni akarok a hídhoz. Leugrok. – ezt úgy mondta mint egy kisfiú. Ha Emily nincs ott meg is teszi. – Elkísérsz? Amúgy miért ültél le mellém?
- Sajnálom, nem Alex. Viszont van egy jobb ötletem. Gyere át hozzánk. Kérlek.
- De mi lenne az után?
- Össze szedhetnéd magad, és ígérem veled maradok amíg kell.
Alex feltápászkodik, leporolja magát és gyáván megkérdezi.
- Megölelhetlek?
- Persze nyugodtan. – Emily bátorítóan mosolyog Alexre. Átkarolják egymást. Érzelmesen. Alex szeméből megint könny csordult, de most a remény és a boldogság miatt.
- Most mi legyen? Elmehetek zuhanyozni? – kérdezte roppant megszeppenve, és szégyenlősködve. Még sose volt ilyen otthonos házban. Emily elkísérte Alexet a fürdőszobába, kezébe nyomott egy törölközőt, és egy széles mosollyal távozott. Keresett pár fiús pólót és nadrágot, és kiterítette az ágyra.
Mikor Alex vissza jött, Emily épp egy toppban, és egy farmerben állt a szobában. Mikor belépet a szobába rögtön vissza hátrált, megfordult, és bocsánatot kért amiért nem kopogott. Emily megfordult, elpirul, és végig méri a fiút, akit csak egy törölköző takart.
Izmos alkatú volt, mégis olyan kisfiús.
- Szoktál sportolni? – kérdezte Emily.
- Igen – válaszolta megszeppenve Alex. Emily elmerült Alex tengerkék szemében, Alex pedig Emily barna szemében. Egymás felé tettek lépéseket. Minden lépésnél egyre nagyobb lett a vágy, a vonzalom. Félúton találkoztak. Alex testét bizsergés járta át. Alig bírt magával de azt gondolta hogy csak nem tehet semmit, csak hálás lehet amiért segít rajta Emily. A feje lassan közeledett, darabosan. De aztán megállt várva mi lesz. Emily teste is bizsergett. Bátorítóan nézet megszeppent Alexre. Érezte a fiú leheletét az arcán. De aztán Alex elfordította a fejét, és a szoba másik oldalában termett. Nem tudta mi legyen. Háttal állt Emilynek. Emilynek aki a legkedvesebb lány az eddigi életébe, aki most csupán egy sötétzöld toppban, és egy farmerben áll az ágya előtt. Alex megfordult, odalépett Emilyhez, és határozott mozdulattal megraggatta a lány derekát, a másik kezével a tarkóját, és ajkuk össze ért. Erőteljes, és borzasztó szenvedélyes csók kerekedett. Alex mindkét kezét a lány derekára tette, míg a lány a nyakát kulcsolta át. Lefeküdtek az ágyra és szinte 2 órán át csókolóztak. Néha megálltak lihegni, csodálni a másikat, majd folytatták…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.