Alex Middleton történetei

Alex egy magaslatról vetette rá magát a futó alakra. Feketébe volt öltözve, hátán a mesterlövész puska, övében egy pisztoly, és egy távcső. Alex és a férfi földet fogtak, és a fiú kihúzta a tokból a pisztoly, a bérgyilkos fejéhez fogva utána. Elmosolyodott mert arra gondolt hogy az a sok CSI és egyéb gagyi amerikai sorozatok jó hatást tettek. Felállt, és szolt a bérgyilkosnak is. Alex hátulról lerántotta a fekete maszkot róla. Szőke haj buggyant elő belőle, a test megfordult és Alex szemébe nézet. Egy lány volt, 16-18 év körüli, szőke hajú.

- Te meg ki a szar vagy? – kérdezte Alex.
- Я твой убийца. Оставьте меня в покое или они убьют тебя.–válaszolt a lány oroszul. Alex nem igazán értette, viszont imádott színészkedni. Ki biztosította a fegyvert, bemérte a lány arcát, és már húzta meg a ravaszt. A rugó kezdett megfeszülni, egy apró izom rángás és annyi a lánynak, de Alexnek nincsenek izomrángásai, és tudja hol vannak a határai a fegyvereknek. A lány nem tudta így megadta magát és az anyanyelvén kezdet beszélni, angolul.
- Oké, oké csak ne löjj. Oroszok béreltek fel hogy megöljem a kémüket, de neked nem eshet bántódásod. Nem hittem hogy utol érsz. Hihetetlen vagy. Értem miért akarnak.
- Akarnak? Mire?
- Kém gyereknek. Te komoly milyen világban élsz?
- A normálisokéban? Oké hol vannak a kamerák, bevettem na, hahó.
- Mi bajod van?

- Nekem van bajom mikor 16 éves vagy és mesterlövész puskával öltél meg 2 perce egy embert?
- 17 éves…
- Nekem mindegy. Csak hagyatok békén. До свидания девушка. Может быть, я буду скучать. – Alex borzasztóan meglepődött mikor ez kicsúszott a száján. Sose tanult oroszul, semmit nem tudott maximum a dasvidányját. – Mi a szar. Mit mondtam?
- Viszlát kislány. Talán hiányozni fogsz. – Alex rádöbbent tényleg ezt akarta mondani csak angolul. Alex koncentrálni kezdett.
- Pouvez-vous faire cela? C'est impressionnant. –mondta Alex, és hozzá tette. – Na most mit mondtam?
- Te is tudod ezt csinálni? Ez hihetetlen. – mondta a lány unott és roppant irigy arccal. – amúgy én nem tudom. Nagyon kevés ember tudja ezt csinálni. Így születtél. Én nem. Nekem 2 hónap volt megtanulni a franciát, az oroszt 5 hónap.
- Sajnálom. – Alex leeresztette a fegyvert. – Menj, és köszönöm.
- Oké, és köszi hogy elengedsz. Amúgy szerintem még sok mindent nem tudsz magadról.
Alex megfordult, eldobta a pisztolyt, és elindult vissza. A lány nem hagyhatta annyiban. Kést rántott és mögötte osont. A fülhallgatójában szorosan mondták meg ne merje tenni. Egy férfi pattant fel egy messzi padról, és fogta volna a lányra a fegyvert, mikor az suhintott, de Alex, szélsebesen megfordult, elkapta a csuklóját, kitekerte a kezét, kivette a kést a markából, majd egy jól irányzott mozdulattal, a torkába ütött a tenyerével, így a lány a földre hullt fuldokolva. A férfi a messzeségben vissza ült a padra, és úgy tett mintha semmi sem lett volna. Nem úgy mint Alex. Borzasztó arccal nézet le a lányra, és a saját kezére. Sose csinált még ilyen mozdulatokat, és tudta hogy ő nem is egy robot, és ez meg nem egy szuperhős mese. Akkor ez mi? Elborzadt, és elfutott. Könnyekkel a szemében.

Hogy Alex beteg lett volna? Nem. Sose mondott igent a társaságok megkereséseire. Pedig egy ilyen ember kellet volna nekik. Viszont aznap mikor haza ért, 3 órán át mosta a kezét, utána meg felvágta a bőrét, és enyhén a húsát a karján hogy megtudja, ő tényleg ember és nem robot. Alex normális fiú volt. Aki másnap az utcán ült, az éj sötétjében, és sírt. Nem akarta bántani azt a lányt.