Alex Middleton történetei

Fáradt. Allie fáradtan menetelt az este homályában. Egy buliban volt, amit megunt. Legalábbis megunta a fiúk hülyeségét. Sokan részegek voltak, a többi meg csak hülye. Úgy volt hogy Alliet másnap viszi haza az anyukája az ott alvós buliból de Allie megunta meg nem kellet sokat sétálni haza, aztán meg nem is akarta felhívni. Könnyű útvonal és ahogy ismerte ilyenkor már minden rossz ember aludt, autók se jártak. Könnyű útvonal, ismételgette magában. Hirtelen a ködös félhomályból egy alak tűnt elő. Lassan sétált, nyugodtan, nem siettet láthatóan. Középkort lassan meghaladó férfi volt, úgy 45-50 éves. Bőrtáskája a kezében, szép öltöny és ing, és rendes ápolt külső. A szél felerősödött és meglebegtette a férfi kabátját, láthatóvá téve az alatta rejlő, övre csatolt táskában, a tartalmat. Egy Ezüst színű pisztolyt. Allie szeme kikerekedett, és gyorsabban lépkedett. Miután a férfi elment mellette, leszegett fejjel, és eltűnt a ködben, Allie megnyugodott. Lépései újra lassultak, szívverése normálisra lassított. Az út másik végén egy pláza volt. Boltjai bezártak, takarítók végeztek, apró fénnyel volt már csak kivilágítva. Allie lassan kiért az egyik hídhoz. Megint egy alakot rajzolt ki a homály. Allie közeledett, az árny meg térdre rogyott. Magába kuporodott, és keserves sírás hangok lepték el a híd teljes egészét. Allie oda sietett és letérdelt az árny mellé. Egyértelműen lány volt.

- Jól vagy? – kérdezte Allie de mikor átgondolta, hülyén hangzott. A lány egy nevet suttogott, majd felnézett szépen lassan. Nem tudták kivenni egymás arcát, de kedvesnek találta mind a kettő a másikat. Aztán egy autó elsuhant, kirajzolva Allie tónusos arcát, és megcsillogtatta a lány árny könnycseppjeit, és arcát. Az árnynak kidülledt a szeme, és hátrált. Hogy miért? Allie furcsállva nézte a lányt. Valahol látta, de hol? Kérdezte magát folyamatosan, de a árny, olyat mondott amitől máris eszébe jutott.

- Te vagy. Te vagy a lány. Alex… Middleton. – mondta halkan nyüszítve.

- Igen. De te ki vagy?

- Tök mindegy. – és felállt. – szóval. Gondolkodtál e miért vagyunk mi itt? – kérdezte.

- Nem igazán – mondta megszeppenve Allie, és csak nézte ahogy Sam a híd oldalához közelit. Megfogta. Allie előkapta észre vétlenül a telefonját, és SMS kezdett írni Alexnek.

Hajnali kettő. Csönd, szuszogás, néha lágy mozgolódás. Ennyi volt Alexnél mikor a csöndet, és a mélyen alvó fiút, egy SMS felkeltette.

Basszus ki ez ilyenkor, gondoltam, mikor a SMS felkeltett. Meg nyomtam egy gombot, mire a telefon képernyőjéből éles fény tört elő. Nagyon hunyorítva próbáltam kivenni az időt, aztán majd az SMS-t. Allietöl jött. Megnyitás. Siess a 4. hídhoz, valami volt barátnőd készül valamire. Félek. SIESS.  Megijesztetek Allie szavai, de gyorsan felkaptam egy másik nadrágot, egy új pólót, és egy zoknit. A zokninál nem voltam biztos hogy egy párt sikerült felpaszkirozni a lábamra, de nem érdekelt. Sokkal inkább érdekelt, ki az a volt barátnő. Aztán képek villantak át az agyamon. Sam. Azt hittem le zárhatóm a busz pálya udvaron, minden kapcsolatom vele, erre megint csak. Felkapok egy pulcsit is, és nyitom az ajtót. A 4. híd nem volt messze de futva is 10 perc. Kicsit megmozgattam a lábam, és amint kiértem az utcára, a lábam rögtön futásnak eredt. A hideg, esti levegő mintha csipkedte volna a meleg arcom. De legalább élinkitett valamennyire. Házak közt suhantam el, amikor eszembe jutott a robogó. A francba Allieéknál hagytam. Erősebben futtok. Hirtelen megbotlok, és előre esek. Az arcom is végig súrolta a recés betont. Az arcom tapogatom és érzem hogy egy jó rész a pófámon lehorzsolódott, és a kezem is tele van horzsolásokkal. Hátra nézek, miben is botlottam meg, és kiderül egy kötél volt. Felkaptam, hátha még hasznát veszem és Supermankedhetek vele. Az arcom egyre rosszabb volt, csípet mint az állat, így futás közben, az egyik járdaszélen talált alkoholos italt felkaptam, és ezzel futottam. Csak azért kaptam fel egy kis alkoholt, hogy ha jól hallottam azzal lehet fertőtleníteni, és elég sok mocsok ragadhatott bele a sebeimbe. Ez is mind Sam miatt, mintha nem okozott volna elég gondot. Sammel 2 hónapig jártam, szerettem.

De nem történt semmi különös közbe. Szerettük egymást, és ennyi. Nem volt rossz de ki tudja.

Allie a híd szélén álló Samhez beszélt. Nyugtatta őt.

- Miért ugornál? – kérdezte halkan.

- Mert mindenki elhagyott.
- Ki az a mindenki?
- Alex.
- Hát ő nem mindenki. Kérdezhetek valamit? Van családod?
- Igen – válaszolta szipogva.
- Akkor mit keseregsz. Alex elhagyott. Egy fiú. És életedben lesz még nagyon sok. Szép az élet ne hajid el. Egyébként miért hagyott el? Mi történt?
- Hát nem tudom 2 hónapig jártunk, aztán dobott. Gondolom, sőt biztos miattad. – Allienek itt elállt a lélegzete és borzasztó dühös lett. A srácra akit a legtisztább léleknek gondolt. Alexre.
- Ez hihetetlen. Ekkora segget.

- Igen. – mondta de kezdte érezni nem volt jó a hazugsága. – tök mindegy halj meg, én haza mentem. Szia. Egyébként mi a neved?

- Sam. – és sírásba kezdett, míg Allie hátat fordított, és indult haza fele. Samnek leeset hogy a hazugságával most fog tönkre vágni egy kapcsolatot…

Futok eszeveszetten. Látom a távolba Sammet, de Allie sokkal messzibbek tűnik. Samhez elérkezem, és ráordítok.

- Ha le mersz ugrani, szét rugóm a segged. Hova megy?
- Haza.
- Allie – ordítók torkom szakadtából. Ő megfordul, és csak néz. Valamiért dühös volt. Hirtelen Samre pillantok aki elrugaszkodik, és a mélybe veti magát, és a alkoholt ledobom, a kötelet az egyik díszre feszítem, a derekamra kötöm és Sam után vetem magam. Testem egyenesen, megfeszítem, így sokkal gyorsabban zuhanok mint Sam és pont mielőtt elfogyott volna a kötél, megragadom, és megállunk a levegőben. Allie tűnik fel a híd peremén, próbálja vissza húzni a kötelet de nem nagyon megy. Hirtelen egy másik alak is feltűnik. Egy felnőtt. Üzletember lehet. Ketten elkezdik húzni és 10-15 perc múlva már fent borulók Allie karjaiba, de amint megnyugodtunk Allie megfordult és tovább indult.

- Allie mi a baj?
- Allie. – kiáltott Sam is. – valamit el kell mondanom. – Allie vissza fordult és Sam elé állt.

- Igazából én szakítottam vele és csak bántott hogy vissza jöttem és már talált valaki mást. Sajnálom. – vallott be mindent.

- Így volt? Alex? Így volt. – egy pillanatra elbambultam, de heves bólogatásba kezdek.

A nyakamba ugrik, és csak ott van. Az alkoholra nézet, és egy apró vászondarabkára öntöm, amit végig húzogatók az arcomon, és a karomon. A csípés borzalmas volt. Fájt. De nagyon.

- Nos köszönöm hogy megmentettél Alex. – mondta Sam, és sietve hozzá tette. – és magának is. És neked is Allie.

- Ne csinálj több hülyeséget. – mondtuk, de én megsimítottam a haját is. Sam elindult. Haza. Mi nekünk is indulnunk kéne. Gondoltam. Az órámra néztem és elszörnyedtem, hogy nem nagyon fogok már aludni. Ezt megosztottam velük is.
- De hát nem péntek van?

- De. Tényleg. De jó. – és ravaszul elmosolyodok.
- Nem jössz át? – kérdezte Allie, ajkát megnyalva. Ki tud ennek nemet mondani?